Azt mondják az okosok, hogy mindenki azzal foglalkozzon amihez ért. Nos hosszas töprengés és néhány rész Podcast után rá kellett döbbennem, hogy az írás az ami jobban fekszik. Azt gondolom sokkal jobban képes vagyok átadni egy szituációt, érzelmeket írásban mint szóban és azt sem felejtsük el hogy sokkal viccesebb vagyok. Azt hiszem a legnagyobb bajom az, hogy képtelen vagyok a spontaneitásra. Egy szűz ember amúgy sem az de az sem jó ha ketrecbe zárják. És írni bármiről tudok beszélni nem. Nem véletlenül nem lettem színész vagy ügyvéd. És ahogy öregszem egyre kevésbé van kedvem fecsegni. Plusz ott a másik oldal, hogy ma már mindenki is sztár szeretne lenni és influenszer és anyámkínja. Belőlem ez hiányzik. Képtelen vagyok a feltörekvésre. Sosem voltam jó benne, szépen haladok a magam útján de ezt semmi esetre sem teszem oly módon, hogy másokat eltapossak. Megyek előre. Majd lesz valami mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna. Akad még pár előre felvett Podcast amit természetesen megosztok veletek még pár szombaton, azt nem tartom valószínűnek, hogy csinálok egy leköszönő részt, mert ki tudja egy napon lehet hangoskönyv sorozatot indítok. Nem zárjuk le Pandora szelencéjét csak más vizekre evezünk.

Most épp a buszon ülök, megyek befele a melóba…A paradicsomba ahol bár nem beszélünk róla mert nem kell tájékoztatni a résztvevőket de napjaink, heteink talán ez a nyár de ki tudja mennyi van hátra. Szóval csak bemegyünk dolgozunk egy fél napot vagy kicsivel többet es haza megyünk ami tök jól hangzik mert kifizetik de sajnos számomra dögunalom. Nincs mit tenni. Elnézem az embereket akik ezt élvezik a nagy semmittevést amibe én jobban elfáradok mintha lenyomnék az Unipatikában 3 egymás utáni 12 órát. Azt élveztem, használtam az agyamat egész nap és persze voltak idióta vásárlók de a kollégáim mindenért kárpótolnak. Talán szólnom kéne a tulajdonos úrnak hogy fektessen be itt kint egy patikába és a fejemben már össze is raktam a brigádot, hogy kikre lenne szükségem. Persze tudom ez csak egy szép álom marad. Az enyém.

Nagyon lassan megy ez a busz. 17 fok van ami itt mar egy pulcsi vagy csak póló de persze rajtam póló, pulcsi es farmerkabát van. Alig várom, hogy beérjek és ledobtam a textilt és átváltsak a csodálatos nagyon jól láthatósági mellényemre avagy az angol népviseletre. Most mosolyogtok de itt tényleg ez megy. 😂😂 csak, hogy jól lássuk egymást. Ahogyan azt is be kell jelentenem a főnöknek ha el kell mennem pisilni – ami mostanság gyakori mert amióta Bob (kidneystone) velem van állandóan kell – nehogy elvesszek a hatalmas warehouse-ba. Az ördög nem alszik.

Egyébként jó érzés írni négy hónap kihagyás után csak szerintem lett valami a jobb kezem hüvelykjével és elég lassan tudok csak pötyögni. Olyan mintha lenne egy plusz csontom. Még a végén lehet szétesek. 😂🤣

Szombatra azt tervezem, hogy veszünk az Urammal egy tálca alkoholmentes sört és átbrunyálom magamat a túlvilágra mint Mirtil cica. 😅😅 Jó nem de hátha segít mert ezek a reggeli görcsöl eléggé szarok. Ma is volt és nem repestem az örömtől de megvizsgáltam a randa barna angol szőnyeget közelről.

És megint pisilni kell de még 25 perc mire beérek. Csodálatos.

Nah csatolok ide a végére valami szép képet.

…majdnem elfelejtettem hogy rendeltem a neten olyan suti formát ami puzzle ma lesütöttem a szokásos egy kilós gluten freee mézeskalácsot az Uramnak és ilyen formával szurkáltam. Nagyon vicces lett.

Nah most le kell szállnom a buszról. 😂😅🤪🤣