Mindjárt lejár a második sötét mosásom is. Itt ülök kint a konyhában. Erőt gyűjtöttem. Az Uram alszik, mert ma is migrénes fejfájása van. Nekem is sokat fáj. Nehéz megszokni ezt az időjárást. Egyik nap 3 fok van majd másnap 11 és ezek váltakoznak. Közben egy nagyobb szél is átfúj rajtunk majd a nap is kisüt és elkezd esni az eső. A lényeg, hogy nem unalmas. Egyszer egy nagyon okos ember azt mondta, hogy nincs rossz idő csak nem tudunk helyesen felöltözni. Ez egy nagyon jó meglátás. Az időjárás ecsetelése közben az Uram is felkelt és kihuppant mellém kómás arccal majd felhörpintette a második flectorját is mert rajta csak az segít.

Úgy döntöttem lazacot fogok sütni tejszínes-újhagymás mártásban. De csak holnap, hogy legyen mit ennie az Uramnak. Persze az is lehet, hogy Ő csinálja meg vagy ahogyan szoktuk együtt. Igyekszünk MI időt termelni akkor is ha sokat dolgozik. Egy igazán jó kapcsolat mindennapos melót jelent. És lássuk be én az örökkön után is borzolni szeretném az idegeit, pusztán szeretetből. 🙂 Azt hiszem vagyunk ezzel így páran. Jó lenne ha sohasem lenne vége. Akkor sem amikor az a bizonyos 21 gramm eltávozik a testünkből. Ezért kell minden nap úgy élnünk, ahogyan az nekünk jó. Nem feltétlenül kell, hogy értelme legyen. De fontos, hogy számunkra értékes legyen. Minden óra, perc, pillanat. Ha egyedül akkor egyedül. Ha társsal akkor társsal. Mindenkinek más a boldogság és ezt nagyon fontos megértenünk, elfogadnunk. Egy életút sem ugyanaz. Lehetnek hasonlóságok, kapcsolódási pontok de nincsen két ugyanolyan út. Minden ember mást választ. Lehet, hogy nekem a sok méz és a bohókás színes zoknik valamint az Uram szerető ölelése.

Nem tudunk befolyásolni. Nem is szabad. Energiát visz el. Felesleges. Inkább éljünk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy jobbá tegyük a mi kis világunkat, nem kell az egészet, mert senki sem kibaszott varázsló. De ha mindenki a saját világán dolgozik akkor azt hiszem előbb vagy utóbb a sok kis világ belecsatlakozik a nagy világba és jobb lesz, tisztább, kedvesebb, elfogadóbb, őszintébb, élhetőbb.

Eme hosszabb bevezetés után rátérek a mai témámra. Amit a cím is mutat.

Ma van a 41. Születésnapod, van barátod akivel egy napon születtél és emlékszem jó pár születésnapot együtt tartottatok, mert sok barátotok közös volt. 7 hónap és 16 nap, ennyi ideje állt meg a szíved dobbanása. Sokat töprengtem rajta, hogy vajon milyen lehet ez de remélem nem fájt neked. Nem haragszom rád. És már magamra se. Nem hibáztatok senkit. Talán csak a rendszert, hogy nem tudunk mit tenni. A Holdra fel tudtunk menni, Covid ellen lesz oltás – bár azért nekem itt is vannak fenntartásaim de adjunk neki egy esélyt -, számtalan dologban kimagaslóan remekelünk de az éremnek sajnos két oldala van. Ott a másik amit senki sem mer megfordítani. Az addiktológiában vakok vagyunk, a velünk született testi-lelki betegségekben vakok vagyunk. Mert hát mit csinálnak a legtöbb szakrendelésen. Meghallgatják az illetőt ha egyáltalán fogadják, majd sóhajtanak egyet és felírnak neki valami bogyót. Ami vagy jó vagy nem. Sosem értettem, hogy felügyelet nélkül hogyan adhatnak ki olyan gyógyszereket amiket én magam sem mernék beszedni. De kiadják, leszarják. Senkit nem érdekel. Esetleg telenyomnak egy kis Haloperidollal amitől másnap teljesen kitisztul az agyad de ettől a problémák, a démonok nem tűnnek el. Ez senkit sem érdekel. Zárójelentés és viszontlátásra. Szigorúan egy kalap alá vettem az egészet de sajnos az egészségügy ezen területén csak rossz tapasztalatom van és Zacher úr jól mondta tele vagyunk ilyen olyan függőkkel és szarunk rájuk, mert NINCS IDŐ, lehetőség foglalkozni velük. Hát legyen bazd meg. A szakmaiságról nem is beszélve. Az emberek nem lesznek csak úgy függők. Valami oka van. Mindig van. Idő a mélyére ásni. Azt gondolom a szakembereknek ez a feladatuk. Ez lenne. Nem pedig pöffeszkedve a seggüket vakarni csak mert a nevük előtt ott van a DéeR. Talán rájuk mérges vagyok, a rendszerre ami egy nagy rakás szar. A mindenkinek meg van kötve a keze és a Te nem tehetsz semmit baszki. Fogadd el ez van.

Remélem tudod, hogy sokan gondolunk Rád (ma is). Kinek jobban másoknak kevésbé szakad meg a szíve. Tudom jobb ez így. Mindig azoknak fáj akiket hátra hagynak. Ez egy 22-es csapdája. Van és kész. Nincs jó része. Tudom, hogy többen gyertyát gyújtanak ma érted. A szívükben laksz. Az enyémben is. Persze ha itt lennél akkor most jól leüvölteném a fejedet, hogy ezt, hogy a faszomban gondolod/gondoltad. Sehogy. Mert a legtöbbször sehogy sem gondoltad. Hiszem, hogy Anyu tortát süt Neked és Napalóval horgászol egyet. Vigyáznak Rád ott fent. De azt is tudom, hogy amikor Anyu kiszedi neked a húslevest akkor a tipikus rosszalló pillantásával néz rád és azt mondja: Aduka.

Cseszd meg.

Sokan bizonyára azt szeretnék, egy ember biztosan, hogy most kiakadjak. De már nem tudok. Ha valakivel nem beszélsz évekig – mert ő fordított hátat – majd egy nap megkeres és elblablázza, hogy hát talán neked kellett volna hinni, nos csak mert ez a mondat elhangzik és “újra belép” életedben egyáltalán nem garancia az, hogy a legnagyobb puszipajtik lesztek. Sőt. Benned marad a kérdőjel és a bizalmatlanság de dolgozol rajta, mert próbálsz megmenteni egy régmúlt barátságot. Akkor is ha tudod már akkor, hogy semmi értelme. Akkor is ha tudod képtelen vagy megbízni benne. Akkor is ha tudod már semmi sem lesz a régi. Akkor is ha tudod, nem akarsz már titkokat mesélni neki. Már nem megy. Nyögvenyelős két év következik, próbálkoztok de már nem érzed azt amit régen. Nem érzel semmit, se haragot, se dühöt. Megbékéltél a múlttal és hogy vannak dolgok, kapcsolatok amiket nem lehet helyre hozni. Ezt sem kellett/lehetett. Elfogadtam, hogy mások vagyunk, más az utunk. Ami gyerekkorunkban összetartott minket az már sok éve nincsen meg. Én ezt viszonylag hamar elfogadtam és sosem nehezteltem rád a döntéseid miatt. Te miért nem tudtad ugyanezt megtenni? Miért voltál akkor a barátom amikor nekem valami rossz volt? És akkor sosem amikor valami jó? Miért nem tudtál örülni annak, hogy új életet kezdtem? Miért fáj ez neked? Boldog vagyok. Sokat vártam erre a boldogságra. Aki igazán szeret az megérti. Te talán sose szerettél igazán. Sok mindent kihagytam az életedből. Időpontokat. De tudod egy dolgot képtelen vagyok megtenni a KÉPMUTATÁST. Felköpök és alá állok. Nem én vagyok. Ha annyira hiányoztam volna felemelted volna a telefont és felhívtál volna. Sose tetted. És bár sok sok évig azt hittem minden az én hibám, idővel letisztultak az árnyak. El kell fogadni az elmúlást. Nem haragszom rád de tény, hogy a veled való kapcsolatom a legrosszabbat hozta ki belőlem. Olyan vagy mint egy hátizsák de ne aggódj minden ember az. Leteszlek vagyis már egy ideje letettelek. Két dolog amit nem tudok kiverni a fejemből. Az egyik ékes szólásod az utazásom előtt amikor bőgtél mintha az is rólad szólna. Talán akkor fogtad fel, hogy tényleg elmegyek és úgy gondoltad elhagylak de ez csak a Te fejedben volt akkor. Miért nem örültél annak, hogy elutazom? Csak azt kellett volna mondanod: Jó utat barátom. Ehelyett ezt mondtad: Ha valami szarul sül el szólj és haza költöztetünk. Nyeltem egy nagyot és nem mondtam semmit, ahogyan azt évekig csináltuk. A másik mondatodat próbáltam a sokk-hatásnak betudni. Adrián búcsúztatója után azt mondtad, hogy mi nem tehetjük ezt, hogy nem beszélünk, mert mi lesz akkor ha valamelyikünkkel történik valami és nem tudunk elszámolni a lelkiismeretünkkel. Én el tudok. Nem véletlen ha emberek között felbomlik egy kapocs. Az élet megy tovább.

Hogy miért ez a bejegyzés. Nos talán azért mert tegnap feltűnt, hogy letiltottál facebookon, instagrammon. Bizonyára régebben megtetted. Nem tudom az okát. És nem is akarom. Azt mindig viccesnek találtam, hogy ha valaki letilt akkor a férje/párja/kutyája/macskája is ezt teszi. Nos ma van a születésnapod. Írtam neked egy üzenetet viberen. Biztos megnézted a telefonod kijelzőjén, majd félrehúztad és törölted. Nincsen semmi baj. Kérlek tedd már meg, hogy a telefonszámaimat is törlöd/tiltod, fejezd be amit csináltál.

Nem tudom mit tettem így 2000 km-ről, hogy ezt a döntést hoztad meg. Én elfogadtam szimplán, hogy más utakon járunk. De ha neked ez így könnyebb ám legyen. Viszont tudd, hogy ebből már nincs visszaút.

Ne keress többet.

Minden jót barátom az utadon.

Engedd el.

Itt még csak 8:29 van de már egy ideje ébren vagyok. Az Uram most botorkált le a kis kávéjáért amit már bekészítettem a gépbe. Felvágtam neki egy fél rúd mákos bejglit. Mert ha karácsony van akkor Ő végtelen mennyiséget képes beburkolni. Szerencséjére én nem szeretem a mákos bejglit így több marad neki. Napok óta ezt eszik azon csodálkozom, hogy még nem nőttek mákgubók a fülén.

Kicsit rettegtem ettől a karácsonytól, mert néhány nappal előtte rengeteget bőgtem és idegbeteg voltam pont vele akivel amúgy tökre nem kéne de szerencsémre ezt is nagyjából tudta kezelni, nem lett válás a vége. 😁😁

Nem tudom elmondani, hogy mikor kaptam úgy ajándékot karácsonyra, hogy az meglepi volt. Mi praktikus család vagyunk. Plusz valahogy én vagyok az egyedüli aki törte a fejét, hogy mivel is lepje meg a másikat. Ezt viszonzásképpen én nem nagyon kaptam meg vagy csak nagyon ritkán. Az Uram nagyon kitett magáért ez egy igazán meglepetésekkel teli karácsony volt. Én is igyekeztem kitenni magamért. 😁😁😁 Azt hiszem sikerült. Persze az egyik ajándék még mindig nem jött meg. 🥴

Tegnap este megsütöttük az egy kiló lisztes mézeskalácsot. Csapat munka volt. Kicsit néha még fura a MI és Nekünk. Együtt csináltuk. De többnyire mindent közösen csinálunk. Ami very romantikus.❤️

Tegnap elsétáltunk az új házunkhoz. Holnap megkezdjük az átpakolást. Én már tegnap elkezdtem volna de hagyni kell hadd pihenjen rá mert aztán…juhuuu😅😅😅 Feledhetetlen napoknak nézünk majd elébe.

Tegnap nagyon szépen sütött a nap ma persze már esik. Miközben blogolok az Uram csiklandoz. Nehezített pálya.

Remélem a mennyek országában is van karácsony. ❤️🖤

Boldog karácsonyt nektek és Stressz, Covid meg kreténség mentes 2021-et.

Ui.: Biztos hallottátok ezt a Kamionos mizériát. Ne menjünk bele mit gondolok de azért az sokat elárul a VILÁGJÁRVÁNYUNKRÓL, hogy a 10.000 db azaz TÍZEZER darab tesztből 24 azaz HUSZONNÉGY lett pozitív. 🤔🤔 és abban sem vagyok biztos, hogy ez nem egy kreálmány. Ahogyan múltkor a Coca-Cola is pozitív lett. 😅😅😅 de menjetek és oltassátok be magatokat mint egészséges szervezet. Ez mindenkinek az egyéni döntése. Hókipóki szerint lázadó vagyok és ez nem vezet sehova. Nem vagyok oltás ellenes csak látom a fától az erdőt. Tényleg azt megtudja valaki mondani, hogy a sima influenza járvány hova is tűnt?! Érdekes 🥴

Világbéke.

A csapás akkor ér bennünket amikor tényleg éhesek vagyunk. Nem csak ennénk valamit hanem reggel 7 órakor pontban jelez a pocak hogy “ADJ KAJÁT”. Lebaktatok a sötétbe az alsó szintre mert minek is kapcsolnék lámpát. – Amióta kint vagyok max az Uram kapcsol nekem. – Kiveszem az utolsó pár tehát két darab bagelemet, hogy akkor menjen a pirítóba és majd eszem hozzá Lidl-s vajkrémet mert az a tuti. Esetleg szalámi és paradicsom. Felkapcsolom a szagelszívó fényét, hogy ha a kést használom ne vágjam le az ujjamat. Félkómásan várom, hogy a kis pirítósaim kiröppenjenek a gépből a vágódeszkámra, – mert persze állva eszem mint a lovak- vagy mint Hókipóki. A reggelit Ő is mindig állva fogyasztja. ❤️😇 Kattanás, oldalra tekintek majd érzem, ahogyan az agyvizem elkezd forrni. Láláláááá Lililiiii. Mélylevegő. Kikapom a koromfekete, odakozmált, atomszenes két kis korongomat. Nem az történt, hogy picit lett kormos cica hanem nem volt rajta ehető rész. Csak ránézek a masinára hogy mi a pékfasz van vele, hát nem 6-os LEGMAGASABB ODAKOZMÁLÓ szinten volt. Ohh mondom az@nyádat. Nem tudom ki eszik nálunk szenet de beszerzek karira egy zsákkal és a szobája elé teszem piros masnival átkötve. Most üres hassal ülök a 76 buszon és tartok Henbury-be egy újabb főzésre. Egyrészt mert nem akartam otthon egyedül malmozni amíg az Uram dolgozik este 6-ig. “Ma nem addig fogok drágám” – Dehogynem. Másrészt mert kedvelem a csajszi társaságát. A legtöbb embert itt meghallgatom és somolygok meg bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon de ő azon pár kevés ember közé tartozik akivel szívesen töltök időt és kommunikálok vele. Különben is azt mondta az Uram legyek barátságos. 🥴🤪😁🤣😅

Pont így nézek de hát közben mennyire nagyon cukorfalat vagyok. 😁❤️

Mit is írhatnék nektek. Itt minden jól alakul. Pont úgy ahogyan kell. Önző módon nem érzek Honvágyat, hogy de haza akarnék menni, mert nem akarok. Egyre jobban szokom a klímát, az embereket, az illatokat, az emeletes buszokat, az esőt, a napsütést, a nyelvet, a jobbra nézést. Ma elsétáltunk a házhoz ahova reményeim szerint december közepén be is költözünk. Nekem tetszik, bár még csak képről láttam de úgy jó volt a csí. Várom, hogy igazán csak kettecskén legyünk. Így sem para már megszoktam a többieket de az úgy más. Nem bánnám ha többet tudnék melózni de most az is csodának számít, hogy van melóm.

Rebesgetik, hogy 2021 húsvétig fog szívni a világ. Nem unják még? Mert én már nagyon. És nem szeretném magamat beoltatni placebó vakcinával vagy éppen méreggel. Köszi, nem. Valami jó kis RNS-módosító cuccal. Ha Ha Ha. Elképesztő mennyire hülyének nézik az embereket, de hát amíg reagálunk rá a félelemmel addig ezt is fogják tenni, közben szép csendben felvásárolják a világot a nagy emberek. Akiknek nagy valószínűséggel személyazonossága sincsen. Vicces. Jah nem.

Magamhoz képest tényleg elég jól kezdek felengedni. Többen azt merik állítani, hogy ki vagy simulva. Szóóóóval amikor otthon voltam akkor olyan voltam mint Yoda? 😀 Csak azt tudom mondani, hogy jól vagyok. Very happy. Sokat gondolok rátok. Ha nem is beszélek mindenkivel. Általában azzal az egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel 2 hetente. A lehetőség mindenkinek adott csak egy óra eltolódás van. Tudom, tudom rohantok de azért azt hiszem vannak kivételek. Vigyázzatok magatokra és egymásra, egyetek csokoládét mert az mindenre is jó. Szeressétek egymást. Ez a legfontosabb.

Clifton Suspension Bridge

…hogy letettem a lábaimat Angilaliában. Az időjárás változékony, néhány napra napsütést mond a fáma. Heti egy két napot melózom, olykor hármat. Úgy élek mint a királyok. Nah jó ez enyhe túlzás de a derekamnak pont elég, és a jó oldalát nézem ennek is, tökéletesre fejlesztem a taki tudásomat, mert csak azt hisszük, hogy tudunk takarítani. Nos itt én is megtudtam, hogy csak tudogálok szinten vagyok. Rengeteg fortély van emögött is, amivel lerövidíthetjük, széppé, praktikussá és tisztává varázsolhatjuk az adott helységet. Összeteszem a kezeimet, hogy jelenlegi helyzetben is van egy kis munkám.

Elmesélek nektek egy vicces történetet a talpbetétemről. Számtalan lábproblémával (is) küzdök, erre kaptam egy nagyon jó kis talpbetétet, amit hamar meg is szerettem. Aznap amikor repültem olyan cipő volt rajtam, amibe ez a kis talpbetét bele is fér. De a reptéren le kellett vennem a cipőmet, nehogy felcsempésszek tücsköt-bogarat és társait. Ezek után cipő vissza lábra de mivel a hátizsákomat és szétbombázták, mert a lisztet folyadéknak nézték. Nooooooooormááális Maaaaaargit????? Nah mindegy, nem figyeltem, hogy a betét benne van e a picőmben. 3 hét elteltével csak elkezdett hiányozni a kis 3/4-esem és felkutattam az összes dobozomat, vasárnap oda fajult a dolog, hogy kipakoltam az összeset és átnéztem sehol semmi. Tiszta parába kerültem, hogy hogyan lehetek ekkora fogyatékos, hogy elhagyok egy talpbetétet. Persze tudom, csak egy használati tárgy, de itt nincs, meg kell rendelnem, kifizetnem, kiküldetnem és imádkozni, hogy ne tűnjön el. Már minden lefutott a fejemben, mondtam az Uramnak, hogy akkor Karira talpbetétet kérek mert az fontos. Mai napon hajtogatom a pólóimat, kihúzom a fiókot és valami kék integet a fiók aljáról, hát csak nem a talpbetétem???? 🙂 🙂 🙂 O Móóóóni. Most Nyest biztos fogja a fejét, mert pár napja őt is zaklatom, hogy keresse meg a számlát és a vonalkódját. De meg van. Annyira boldog vagy, hogy meg a TALPBETÉTEM!!! 🙂 Lehet röhögni.

Minden nap kicsivel jobb, bár nem tagadom közben nehéz is. Ma is megnéztem a képeit. Próbálok nem elsüllyedni a depiben de olyan dolgokon sírom el magamat amin “normális” ember nem tenné. Meghatódok egy daltól, vagy egy szövegtől. Vagy csak úgy rám jön és nem tudom megmagyarázni. A minap láttam egy srácot hasonló volt mint Ő. Annyi mindent szeretnék neki mesélni. Sok a sztori itt. Remélem onnan fentről minden lát. Mert már nem tudom neked elmondani. A legnehezebb Apukámat egyedül hagyni Karácsonykor. Bárcsak képes lennék a teleportra de sajnos itt még nem tartunk. Én csak úgy átugrani szeretném az ünnepeket. december 23 VILLANÁS és január 2. Szívem szerint világgá mennék egy meleg helyre de még oda is negatív teszteredmény kell.

Inkább nem rondítom el a bejegyzésemet azzal, hogy mit gondolok még mindig erről a felfújt lufiról. És az amit otthon csinálnak…a tragikomédia legalja. Mindenki maga döntse el, hogy mennyi maszlagot enged be az életébe. Mi az ami valós probléma és mi az ami nem. Sajnos ez csak rosszabb lesz, még jó pár hónapig. Még nem sikerült elárverezni a világunk tetemes részét fillérekért. Az a durva, hogy az emberek többségével mindent is meg lehet etetni. Biztos van ez a vírus…de sajnos tényleg többen halnak meg másba mint ebben. És Mücike amúgy is megmondta a tutit aki egyszer koronás cukor volt de mondjuk ledarálja egy húsdaráló évekkel később, az akkor is koronás cukor marad.

És előbb vagy utóbb csak eljutok az Ashton Parkba.

❤

Hihetetlen, hogy lassan egy hónapja itt vagyok. Mások szerint az hihetetlen, hogy van munkám. Oké nem álmaim melója tényleg de van mit csinálnom ami jó, főleg a mostani helyzetben. És minden nappal közelebb kerülök ahhoz amit szeretnék. Ez sajnos nem biztos, hogy patika lesz, bár a papírom nagyon jó besorolást kapott de itt kint teljesen más a helyzet. Jó lenne ebben dolgozni vagy hasonló területen. De itt az emberek teljesen tudatosak. Bemennek, leveszik a polcról és megveszik. Nem kell velük professzionálisan bájologni. Ami nekem kicsit hiányzik. De vannak tervek, új tervek és ki tudja merre visz az utam. A lehetőségek adottak, nekem kell egy kicsit felzárkózni egy-két dologban.

Jah igen, voltam múlt héten fogorvosnál, pont ahhoz a sráchoz kerültem akihez akartam. Nagyon kedves volt. Átnézte a fogaimat és a végösszeg 1975 fontocska lenne mindössze. Ebből csak 1200 font a problémás fogam. Nem mondom azt, hogy nem de erre azért össze kell rakni a zsetont. Pillanatnyilag ennek töredékét keresem meg egy hónapban, mivel úgy döntöttem heti 3-4 napot vállalok csak ha nem akarok lerobbanni.

Le kell lassítanom. Időt kell hagynom magamnak. Egy-két dologgal kapcsolatban és át kell lendülnöm egy csomó rossz beidegződésen. Ahogy mondani szokás sodródnom kell az árral. Itt aztán rengeteg új impulzus ér. Nem mondom, hogy nem hiányzik otthonról egy két dolog de meg kell ragadnom azokat a lehetőségeket amik itt vannak.

Majd belejövök az itteni életbe. 🙂

Szerda. Úgy volt, hogy ma túlesek a fogászaton de mivel elbeszélés történt ezért ez holnap fog megtörténni, pedig milyen nagyon jó lenne túl lenni rajta. Hétfőn voltam a taki tesztnapon. Nos itt egy kicsit más a színvonal meg a számok is. Egy biztos az angolok baromi koszosak és igénytelenek és báááááá. Ha lenne is takinőm akkor sem hagynék akkora retket mint ezek. Baromi előkelőnek tartják magukat és számtalan munkát nem csinálnak meg mert az nem méltó hozzájuk de a wc kefét szinte egyik sem tudja használni. Bár ezt otthon sem sikerült mindenkinek elsajátítani. Azt mondták egész ügyes vagyok, felvettek beugrósnak. Most még ez is jó, akár csak a sérvemnek, nem is kell túlzásba vinni a dolgokat. Megterveztem a fejemben, hogy kb. meddig “szeretném” ezt csinálni.

Megkértem az elő-letelepedési engedélyt, ahhoz sem fog ártani, hogy már van bejelentett melóm, akárcsak a bankszámla nyitáshoz. Alakulnak a dolgok. Lassan kezdek feloldódni. Vannak akik tényleg nagyon kedvesek, előzékenyek és nem utolsósorban viccesek és persze akadnak kemény diók is. Igyekszem én is alkalmazkodni az adott helyzetekhez.

Lassan három hete itt vagyok. Még nem mentünk egymás agyára az Urammal, mondjuk nem is nagyon tudunk. Közös fészkeket nézegetünk. Amikor valami végre tetszene mind a kettőnknek és még az ára is pont jó lenne akkor kiderül, hogy nem jó környék, vagy house share (mással lakni). Nagyon várom, hogy csak ketten legyünk. Nem mintha itt a Landlord nem lenne egy tünemény de ti is tudjátok, hogy ha az ember csak magával adott esetben másodmagával van egy házban akkor azt csinál amit és akkor amikor csak akar. Fesztelenebb lennék én is. Nyugiban főzhetnék két naponta, süthetnék. És berendezném a kecót a saját dolgainkkal. Jó lenne. Ne türelmetlenkedjek, mert így is elég jól haladunk. Jó lenne a karácsonyt már csak kettesben tölteni. Nekem amúgy sem lesz vidám menet. Lelkiismeret furdalásom van, mert nem megyek haza a családomhoz. De nem tudok, mert most utazni nem a legjobb ötlet. Szóval marad a videocset.

A legjobb az lenne, ha ezek az ünnepek csak úgy eltűnnének egyik pillanatról a másikra. Fájdalom nélkül.

A címből azt gondolhatnátok, hogy megint puffogok. De nem. Jó persze minden napra akad egy pár perces dulifuli üzemmód a saját hülyeségemből de ezt leszámítva minden fasza. Ma nagyon sokat sétáltunk mindenfelé a Belvárosba befele majd hegynek felfele és kifele meg kertvárosi részen át. Itt meg is jegyezném, hogy jó pár szemrevaló kis tégla rakást láttunk. De itt egy pecóka 240millióka. Szóval nem hinném, hogy vennék valaha de persze ki tudja. Ez a lakás vásárlás Magyarországon olyan trendi, hogy aztán 70 éves korodig nyögd a részletet. Itt inkább bérelnek mert sose lehet tudni, hogy merre visz az élet.

Itt most 20:22 van az nálatok már 21:22 az Uram Gokartozni van, adtam neki egy kis teret, hogy ne érezze azt mindig a nyakán lógok. Bár ő inkább dolgozik. Valakinek azt is kell. 😁😁 Imádom, szeretem és amúgy mindig a nyakán lógnék, nincs mit tenni. ❤️❤️

Most épp Ignáciusz tollászkodik a fürdőben. Jó lesz bemenni a nulla fokos kiszellőztetett fagyasztó szobába. Sebaaaaj majd 45 fokos vízzel zuhanyzunk ma. Ollé.

Egyébként délután csináltam egy tárkonyosragu levest. Nem olyan tökéletes mint Mártié de azért nem is lett rossz. Én szívesen megeszem. Szerdán majd csinálok egy paprikás krumplit és akkor ez a hét nagyjából letudva.

Szóval holnap megyek egy tesztnapra és egyedül fogok bebuszozni a városba majd megkeresem a találkozási pontot. És aztán haza is kell jutnom. Letöltöttem a telefonomra az applikációt amivel buszjegyet tudok venni. Mert itt csak busz van városon belül. Nem olyan mint otthon, hogy 20 féleképpen jutsz el A-ból B-be. Ez itt kérem pont olyan mint Róma volt. A busz jön vagy nem jön. Jah és itt 80 férőhelyesek a buszok és 36 főnél kiteszik a megtelt táblát szóval fél órával előbb elindulok azért, hogy legyen esélyem felférni valamelyik buszra a 6-ból. Kalandos lesz a reggelem. Kaptam ma némi segítséget, hogy hol szálljak le és merre menjek. Remélem holnap egyedül is képes leszek ezt megugrani. Meg a visszautat. 😅😅😅

Szerdán fogorvos. Nyilván attól is tele van a gatyám. Idegen hely, idegen dokik nah meg a végösszeg amit itt majd ki kell perkálnom. De hát nem tudok haza menni mert ha hazamennék akkor 2 teszt már 40.000.- plusz a repjegyem jó esetben oda-vissza 40.000.- a dokinál ott hagyok egy 15.000.- és amikor vissza repülök ismét két hét karatényia. Épphogy kezd elmúlni a fejfájásom ami két hete gyötör. Nem köszi inkább itt idegenben megoldjuk a dolgokat. Bizonyára arról a kalandomról is születik majd egy sztori.

Összességében jól érzem magamat de tény, hogy egy nudli vagyok. Itt mindent kezdesz előröl a tápláléklánc aljáról. Abban szerencsés vagyok, hogy akik itt kint vannak magyarok ők próbálnak velem akár privát progikat csinálni ha az Uram el van havazva. És persze tudtam, hogy Ő munkamániás, nagyon szereti amit csinál ami jó dolog mert nem is bírnék olyan emberrel lenni aki utálja a melóját. Rám egy darabig várni fog az álommeló de talán jövőre meg tudok ugrani valami olyat ami hozzám méltó.

Lövök fel nektek pár képet. Nah nem ide hanem a csopiba. 😘😘😘

Mindenkinek sok pusszantáska.

Tegnap szörfölgettem a neten, videókat nézegettem amikor is belefutottam valamibe. Utána megkerestem a többit is. Ennyit találtam. Akinek van hangulata nézze meg. Lassan 4 hónapnál tartunk de olyan mintha tegnap csörrent volna meg a telefonom. Ezekben a videókban igazán önmaga. Egy boldog ember. Azt hiszem. Remélem.

Jó volt látni. Az én emlékeimben továbbra is így él. De nem tudok mit mondani az érzéseimről. Kicsit talán ilyen lehet az amikor a szívünk egy része meghal.