Aki esetleg nincs tisztában azzal – én magam sem voltam – akkor jó ha tudjátok, hogy itt a Black Fridayt a Cyber Monday követi ami még kedvezményesebb lehetőségeket kínál. Már ha tényleg azt kínál vagy igazából akkor érdemes vásárolgatni. Nem tagadom sokat szoktam szörfölni és tájékozódni a neten. Ezért nagyjából tisztában vagyok az árakkal. Avagy hogyan is szopatják meg valójában az embereket egy ilyen akción.
Sok sok évvel ezelőtt, szerintem kb 20 éve bementem az egyik Média Marktba, mert bele voltam szerelmesedve egy Samsung telefonba. Nagyon vágytam rá. Mert hát pink volt. Az, hogy mit tudott tök mellékes volt, mert hát pink volt. A fontos dolgok ugyebár. Ma már nem így veszek telefont.. jah de. Viszont van egy Uram aki azért kordában tartja a hülyeségeimet és képes meggyőzni érvekkel a helyes vagy jobb, hasznosabb dolgokról mielőtt megveszek valamit. És ez nem csak abban merül ki, hogy biztos szükséged van e rá Nyuszkóka. Ezt már egyedül is egész jól kezelem. Kicsit elkanyarodtunk bocsika. Szóval ott volt az a telefon ami nagyon tetszett és 80.000.- forintba került. Akkor az nagyon sok pénznek számított egy magam fajta középosztálybeli 20 éves kis csitrinek. Ha belegondolok most is sok pénz. De ahhoz hogy egybe kifizessek ennyi pénzt valamiért elképzelhetetlen volt. Próbáltam befűzni az Őseimet de nem jött össze, mindegy nem adtam fel, úgy voltam majd jön a Black Friday és akkor lesz esélyem megvenni. El is jött ez a nap. Ott álltam izgatottan a bolt előtt, hogy most én tuti megveszem ezt a telefont. Zsebemben a kis félre rakott pénzemmel. Megnyitották a kapukat és szinte szaladtam a Samsung pulthoz. És akkor ért a hideg zuhany. Jeges víz ömlött rám. A nagy akciós telefon ami előző nap 80.000.- volt 120.000.- lett. Persze kamat mentes részletre el lehetett vinni. Ez volt az első negatív élményem a nagy novemberi akcióval szemben és annyira meg maradt bennem ez a negatív élmény, hogy nem tudtam elfeledni. Többet nem néztem ezeket az akciókat mert becsapva éreztem magamat. Egy csalódott fiatal.
Azért meséltem el ezt a storyt mert a minap ismét megtörtént velem és hatalmasat csalódtam egy márkával kapcsolatban amit szinte Istenítettem. Ez a Madara Cosmetics amiről sose gondoltam, hogy megteszi de megtette. Az akció első napján felárazta a termékeit £3-£4. Ami nem nagy pénz de az elv. Sose gondoltam volna hogy egy ilyen márka is ezt képviseli. A becsapást. És biztos sok cég ezt csinálja. Elszomorító, hogy ilyen világot kell élnünk.
Ez csak egy kis történet. Talán jelentéktelen nektek. Engem akkor és most is nagyon megbántott. Mert csak arról szól, hogyan húzzuk le az embereket. Ezért hoztam meg azt az elhatározást, hogy nem megyek vissza patikába dolgozni itt sem. Mert bár lehet itt csak fele annyira húzzák le az embert. De mindig csak a profit számít és nem az egyén. Lehet neked kis embernek az számít meg a kollégádnak de abban biztos lehetsz, hogy a főnöködnek nem. A cégeknek nem. Le se szarnak. Tisztelet a kivételnek ami nagyon nehéz.
Vess egy pillantást a mostani helyzetre. Amikor a politika meg az egymás ország szintű szívatása fontosabb mint az emberi életek. Nem tudom, hogy ha nem kapom e el ezt a szart és betegít meg hosszú hónapokra, hogy akkor is bevállalom e az oltást. Megtettem mert abban bíztam elmúlik a PostCovidom. El is múlt és a legkisebb bajom a hajam 70%-nak elvesztése volt. Utazni akartam. Haza meg ide és oda. Elkerülhetetlen volt. Így beoltottam magamat. Hogy jó vagy rossz döntés nem tudom. Most már ez van. És most is csak szivatnak ez a mikrobi-variánssal. Nem lenne könnyebb azt mondani, hogy igen elbasztuk gyerekek világ szinten mert sajnos nem értünk mindenhez mi sem, mi akik az országokat vezetjük. Tele vannak a kórházak, az egészségügy erején túl próbál teljesíteni. Vagy hogy túl sok a teszt ami le fog jàrni mint a zacskós tej. Tudjàtok mennyi értelme van a második napi tesztnek? Semmi. 😛😛😛
Szóval profit ide vagy oda olyan területre megyek majd dolgozni ahol embereken lehet segíteni és nem nem a lóvé fog hajtani hanem az, hogy pontosan tudom ők már hálásak mindenért. Egy kedves szóért is.
Számtalan dolog miatt érezhetjük és nyugi az emberek többsége legalább egyszer már átesett ezen. A bűntudat egy olyan érzés ami jó mélyen képes belénk költözni, talán a lelkünk legmélyebb pontjáig hatol. Mert például lehet nekem bűntudatom attól a ténytől, hogy 2 hónapja és egy napja nem írtam blogot – de ki számolja -, vagy lehet írtam csak olyan csacskaságnak tűntek, hogy nem akartam megosztani őket. Jelentéktelenek voltak, azzá váltak. Elhalványultak a napokkal, hetekkel, hónapokkal és értelmetlen lett volna utólag megosztani. Csütörtökön mákos guba tortát sütöttem, ez amolyan mákos guba újra gondolva. Jól sikerült. Az első mézeskalács adagon is túl vagyok. jövő héten sütöm a következőt. Meg persze a mákos bejgli ami remélem jól sikerül majd. Tudom, tudom sokan nem gondoltátok volna, hogy valaha megállom a helyemet a konyhában. A tény, hogy ez egy sértés – mert bénának tartottatok – vagy bók – mert erre is képes vagy – még nem döntöttem el. Bár azt hiszem vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Mint például az aszteroida ami tart a bolygónk felé. Ada is megjósolta, mindig azt mondta: Befog csapódni az aszteroida. És ki tudja, talán igaza van. Volt.
Rántsuk le a leplet az én bűntudatomról. Sosem voltam az a tökéletes, álom testvér. Furcsa ember vagyok aki olykor más nyelvet beszél mint az összes többi ember. Régebben ez eléggé zavart de így negyven évesen már nem érdekel. Nem lettem érzéketlen csak nem foglalkozom olyan dologgal amiket nem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a ki mit gondol rólam. Ahányan vagyunk annyi félét. Kéket, zöldet, tücsköt és bogarat. Tele vagyok hibával, elfogadom őket. Most épp az önmagammal szembeni türelmet tanulom. Nem könnyű egy buldózernek balettcipőben piruettezni. De hagyni kell magunkat sodorni, elsodorni a saját magunk útjából. Mert az a közhely biztos igaz, hogy a legnagyobb “ellenséged” önmagad vagy. Nagyon jól meg tudod beszélni önmagaddal a dolgokat. Lebeszéled vagy épp rá valami hihetetlen őrültségre. Néha nem árt beavatni mást is ebbe az őrültségbe. Mert olykor hasznos lehet egy másik ember tanácsa vagy nem de ki tudja. Ezzel is nyerünk időt mielőtt őrültséget teszünk.
Biztos, hogy a sok veszekedés, fejmosás amit tartottam nem vitt téged abba az irányba amibe szerettem volna. Számtalanszor elképzeltem ahogy elrabollak és elviszlek egy békés helyre ahol majd jó emberek vesznek körbe akik tényleg segítenek neked, mert ez jön a szívükből. Ki akartalak szakítani abból a világból amiben éltél. De napról napra azt vettem észre, hogy egymagam vagyok ebben a harcban. Bár sokan mondták segítenek, még sem láttam senkit. Csak Te voltál és én. Már csak én vagyok. Elmentél, mert a szíved ezt tartotta helyesnek. Nehezen de megértem. Mert nem voltál boldog. És lehet azt érezted, hogy nem állunk melletted. Talán az én bűntudatom innen ered, hogy azt gondoltad egyedül vagy a harcodban. Pedig sosem voltál. Én minden nap ott álltam veled. Sajnálom ha nem érezted.
Egyszer valaki…vagy nem is egyszer inkább többször mondták a szakemberek nekem, hogy aki nem akarja azon nem lehet segíteni. És tudom, hogy kell az az elhatározás önmagunkban, hogy MOST változtatni fogunk és rálépünk egy másik útra. Azt hiszem Te sosem bíztál magadban, hogy ezt meg tudod csinálni és én helyetted nem tehettem meg. Nem akartad meggyógyítani a lelkedet.
És most nem beszélünk róla. Ugyanaz van mint Anyunál. Róla se beszéltünk sok évig. Azt hiszem a magam érdekében képtelen vagyok ezt is a szőnyeg alá söpörni. Mert abba az én lelkem szakad bele. Nem akarom önmagamat megbetegíteni azért mert másoknak így a könnyebb.
Sokat gondolok rád. Nézegetem a képeidet. Sajnos nem sok közös képünk készült, mert veled ellentétben én a háttérben szerettem lenni. És mindent megteszek azért, hogy ez így is maradjon. Nem vagyok kíváncsi a nagy megmondó közönségre. Mert én így vagyok boldog.
Meg kell tanulnom az elengedést, el kell engednem ezt a fájdalmat, a bűntudatot. Ettől még mindennap fogok rád – is – gondolni de nem hibáztatom magamat tovább. És bár mindenki azt mondja: Te mindent megtettél. Nos köszönöm de a fenekemet törölhetem vele. Talán ha mindannyian megtettünk volna mindent akkor még itt lenne velünk. Senkit sem hibáztatok félreértés ne essék de ne bohóckodjunk tovább.
Ülünk a vonaton. Sáláláláááá. Két hete szabin vagyunk és még van egy hetünk. Így ki lehet bírni nagy duzzogva. 😆😆 Csodálatos helyeken jártunk/járunk. Kicsit rohanós most de talán nem is baj. Kizökkent a megszokott mederből. Ezek az utazások rá mutattak arra, hogy néhány dolgot nem pont úgy csinálok ahogyan azt kéne. Volt időm NEM töprengeni és jó pár új célt kitűztem magam elé. Nekem fontosakat, mert hát már 40 vagyok. A macska rúgja meg, elértem a felét. Annak a valaminek. Többen is azt mondták, csak most jön a java. Egy biztos. Ahogy nőnek a számok úgy csökkennek a ráncaim. 😋😋 Persze lehet a jó kenceficéknek is köszönhető. A legbiztosabb pont az életemben az Uram. És, hogy együtt menjünk ugyanabba az irányba, egymást támogatva. Hókipóki szerinte egy életen át tanulunk. Ez biztos így van. Viszont az is igaz, hogy az életet nem szabad túl komolyan venni, stresszelni meg pláne nem szabad SEMMIN. Mert még olyan nem volt, hogy ne lett volna. Rengeteget tanultam az elmúlt időszakban, az együttélés szabályairól, hogy lazábban is fel lehet fogni a dolgokat és hogy mennyire kevés dolog/ember kell ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Mindig lesznek a bolygón hülye, picsa, faszparasztok vagy olyanok akik épp a töküket keresik. Azokat se hagyjuk ki akik bazi udvariatlanok. Nekem talán ezen a legnehezebb felül emelkednem. Hogy az emberek nem köszönnek vagy nem köszönnek meg valamit. Mindig puffogok. Pedig ez nem az én szegénységi bizonyítványom.
Beléptem az ÉLET nevű játékba. És eléggé tetszik. Örökké hálás leszek az Uramnak, hogy küldött meghívót. 😛😀 Őszintén sajnálom azokat az embereket akik mindenért sírnak, semmi se jó nekik. Csak a szart meg a rosszat làtják. Vagy épp a nagy luxusban már semmi se jó nekik. Lemaradnak. MINDENRŐL.
Bevettem a saját leszarom bogyómat és nem károgok olyan dolgokért amiket úgysem tudok befolyásolni. Törekedem a saját jómra. Amit csak nagyon kevés embernek mutatok meg.
Van élet facebook nélkül is. Kiderült pl. Hány ember tudja a születésnapot a családomon kívül. Nos egy kezemen meg tudom számolni. Nem mintha számítana de Facebook nélkül az emberek nagy többsége már gondolkodni se tud. Akinek nem inge…nem veszi magára.
Nekünk kell eldöntenünk, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Hogy élvezzük e napsütést, esőt, szelet, hideget, meleget, a színeket vagy épp a feketét. Minden rajtunk múlik. Ami meg nem. Azt le kell szarni.
Újjàszületésünk màsodik napja. Mit is mondhatnék, van élet facebook nélkül is. Nem is akár milyen. Hogy miért? Mert annyi bántást kaptam felmondás után két héttel is, hogy nem voltam rá kíváncsi. Nem csak akkor derül ki, hogy kinek számítasz igazán ha egy másik országban éled tovább az életedet hanem az igazi kihívàs eltűnni a facebookról. Ami sok embernek a valóság. Itt kint az vagy aki. Hamar kiderül, hogy mekkora képmutató életet élsz és valahogy ezekre az emberekre közel negyvenhez màr nem vagyok kíváncsi. Egy két ember miatt sajnálom, főleg mert nem adtam elérhetőséget magamhoz de majd megtalálom a módját, hogy megtaláljam azt a pár embert.
Tessék itt egy egyszerű eset. Az exfőnökeim fb-on töröltek és beállították a keresőt úgy hogy a nevük alapján ne találjam meg őket. Azt ugyan elfelejtik, hogy ha emberek közt van üzenet váltás akkor ez nem működik. Mindegy röhögtem egy jót majd két napja töröltem magamat. A legviccesebb az egészben, hogy este kaptam egy emailt, óra egyeztetés miatt. Ezzel nem is lett volna baj de az email azzal kezdődött, hogy ők próbàltak nekem írni àmbàr olybà tűnik én minden CSATORNÀN le offoltam őket. Hàt igen mindenki magából indul ki. És ha ez nem elég akkor most azon dolgoznak, hogy minél jobban eláztassanak a kollégák előtt akik még ott maradtak. Hát így. Pont mint az oviban csak ott még belefér hogy kis butusok legyünk.
Egyszerűen nem tudtam tovább elviselni elég sok mindent és így most minden faszság nélkül bazi nyugodt vagyok. Nekem ez is kellett. Nagyon komoly olvasó tábort tudhatok magaménak.
Az élet szép. Továbbra is minden sallang nélkül. Lehet egyszer majd visszamegyek egy teljesen felismerhetetlen névvel. De talàn nem. Így nem kell “kötelező” ismerősöket gyűjtenem. Nekem màr ezért is megérte.
Tùl vagyok egy közel egy hónapos tortúràn. Kinek mi a tortúra. Nos nekem az, hogy alig tudtam ülni, àllni, feküdni jah és jàrni. Talàn utóbbi volt a legrosszabb. Amikor az Urad reggelente segít kimàszni az àgyból majd laposkúszàsban a fal mellett mész pisilni. Imàdod minden pillanatàt. Jah nem. Azt nem mondom, hogy túl vagyok az egészen de màr gyulladás csökkentőt falok és ma kezdek az új helyen. Az elején csak heti 3 nappal, mert mindent fokozatosan csinàlunk. Két hàtul ütője lehet az egyik hogy messzebb van, a másik, hogy kevesebb lesz a gempa DE ha nem leszek idegbeteg nap mint nap akkor az mindent is megér. Mert a màsik helyen elkezdődtek a problémák. Sajnos eljutottam a pontra, hogy meguntam. A sok szarkeverést, basztatást, variálást. Egy idő után minden ember belefárad a sok szarba. Nálam is eljött ez a pont. Talán a sérvem tette be a kaput ismét. Mert nem vagyok bútor mozgató kisiparos. Plusz ha már az Uram azt mondja, hogy idegbeteg vagyok akkor abban lehet valami. Mert Ő a nyugalom szigete.
Tengetjük napjainkat. Történik érdekes dolog is meg kevésbé érdekes. Megkaptuk a màsodik szoftver frissìtést is. Àllìtólag én màr golyóálló vagyok. Kivéve ha az egyik fel nem fedezett mellékhatàstól nem leszek zombie. 😆😆😆 Mert bármi is megtörténhet. Akármikor. Ha ha ha.
És most élvezni fogom a busz utamat, leginkább azért mert figyelnem kell, hogy hol is szállok le. Mert már egyszer voltam erre de az nálam még nem jelent semmit. 🤦🏻♀️
Itt is volt ám nyár, úgy egy hétig. Jó jó ha össze adjuk az össze vissza napokat akkor lehet, hogy két hétig. Most épp mackónackóban, pulóverben és kapucnis átmeneti esőkabátban ülök a buszon ahol kb. 10 fok van. Egyrészt mert a nap se süt, másrészt mert hideg szél fú és harmadrészt mert a buszon nyitva van az ablak amióta covid van, szóval kb. másfél éve mert majd a covid kiszáll az ablakon. Természetesen. Itt sem kötelező a maszk már két hete de a buszon utazók nagy többségén van. Sose gondoltam hogy én is ilyen leszek de rajtam is van. Nem mintha félnék, de így nyugodtabb vagyok. Sőt a boltban is felveszem ahol sokan vannak. Több kutatást is elolvastam ezzel kapcsolatban. Pl., hogy aki elkapja ezt a szart annak nagyon nagyon nagyon kicsi az esélye, hogy mégegyszer elkapja. Vagy hogy aki elkapta és be is oltatta magát az golyóálló és nem kell neki már a harmadik oltás. Nem is adatnám be.
A másodikra még elmegyek mert utazni szeretnék ha úgy alakul. Nagyjából teljes titokban azt is majd ha tényleg már a légtérben leszünk. Addig kár is beleélni magunkat, bármibe.
Figyelem ezeket az utazási oldalakat, meg persze mást is. Olvasom a sok okosságot ami a legtöbbször idiotizmussal párosul. Egy biztos ez a járvány előhozott még több hülyét. Olyanok mint a hétvégi autóvezetők akik inkább maradnának otthon a f@szba, pedig én csak az anyósülésen üldögélek de ott is zavarnak.
Van olyan kollégám aki beoltatta magát és van olyan aki nem. Szerintem ez mindenkinek a saját döntése. Egyik sem rossz ember. Egyszerűsítek mielőtt mindenki elkezdi köpködni a másik oldalt.
A legjobb példa én vagyok. Hiszem, hogy vannak összeesküvés elméletek. Amikor berobbant ez az egész arra gondoltam, hogy basszátok meg pont most bontakozik ki a szerelem és nem fogok tudni repülni. Önző mód nekem ez jutott az eszembe, aztán elkezdtek hullani az emberek. Volt olyan ország ahol kb úgy mint a legyek. Ők inkább azok akik nem mosnak kezet. Egy nagyobb lakosságú országban egy nagy szám rémisztő. De ne kanyarodjunk el. Telt az idő, jöttek a fejlesztések. Szemben álltunk valamivel amiről nem igazán tudtuk, hogy az mi. (Lehet tudtuk, sose tudjuk meg ezt a részét) Direkt volt? Ebben biztos vagyok. Az, hogy ez valóban miről szól, hát mindenki döntse el maga. Az elején biztos a vírusról aztán amikor bezárt a világ – már aki bezárt. Az osztás vette kezdetét, egy kis nagy hatalom ferikének meg egy kicsi józsikának és így tovább. Telt az idő…aki beteg lesz nem kell majd beoltani, aztán inkább mégis mert túl sok vakcina lett legyártva. Vagy ki tudja. De az egyik biztos. Haladunk az időben. Van aki nem kapja el. Majd találkozik a szomszéddal az beteg lesz de ő még mindig nem, aztán a szomszéd felépül de meghal az alatta levő szomszéd akivel sose találkozott. Érdekesen alakulnak a dolgok továbbra is, mert közben megy a kinevet a végén. Persze minden nagyhatalom vakcinát gyárt mert van benne lovetta. Valaki már gyárat is építtet. Röhej. De hát kell a mánimánimáni. Telik az idő. Közben én is beteg leszek. Vicces mert szinte mindent betartottam. Nem volt elég. Csúsztam másztam 3 hétig és nem tagadom nagyon féltem. Én is tudok ám és nem csak a póktól. A tünetek rémisztőek voltak, hogy nem tudtam egyedül pisilni menni két lábon csak lapos kúszásban. Túléltem. Az lebegett a szemem előtt amikor félájultan feküdtem az ágyban, hogy én nem halhatok meg. A Családom nem veszíthet el még egy embert, Hókipóki nem veszítheti el még egy gyerekét. Az Uram sem veszíthet el. Imádkoztam, hogy reggel felkeljek. Kapjak levegőt, tudjak aludni, lemenjen a lázam, képes legyek bármire. Eltelt a 3 hét. Kb 10-12 nap volt ami durva volt. Felépültem, hogy mitől az mai napig rejtély. De tudjuk be a gyógyteáknak, vitaminoknak, oxigénnek, alvásnak és az Uram 0-24 gondoskodásának. Amikor látjátok a másik ember riadt arcát az mindent elárul. Ő is nagyon megijedt. Ebben semmi szégyellnivaló nincsen. Emberi reakciók.
Jobban voltam pár hétig de éreztem, hogy nem ugyanaz vagyok aki voltam. Fáradt és lassabb lettem. Majd néhány hét múlva nálam is beköszöntött a post-covid. A jóból ne maradj ki. Újabb nehézlégzés, pánikok, nem alvás, fáradtság, lassú tempó. Ez az állapot május óta tart nálam. Hol jobb hol rosszabb. Június közepén beoltattam magamat. Azt mondták segít a post-covidon meg hát ugye szeretnénk utazni. Vannak tünetek amik el is múltak de sajnos van ami maradt. Augusztus végén megyek a második oltásra. Aztán majd egyszer ha Mo.-ra jutok akkor el kell mennem egy kivizsgálásra, nem drága csak 100e forint. De megnéznek mindent. És persze valószínűleg nem találnak semmit de inkább nézzék meg azokat a szerveket amik esetleg sérülhettek. Nyugodtabb leszek.
Fáradt vagyok.
Azért írtam ezt most meg, hogy értsétek meg van egy utóhatás amiről sokan nem beszélünk, mert nem kell a kellemetlen beszólás. Épp elég mindenkinek a saját baja. Én sem leszek a régi. És nem azért mert nem akarok az lenni, hanem baszki mert nem megy.
Van úgy, hogy egy 5 km séta közben 3x megállok szusszanni. Mert elfáradok. Ez van.
Ui.: a hajam fele is kihullott. De ez csak haj, majd visszanő.
Ui.: mostanában macaron-ul tanulok és etetem a környezetemet. 😅😎
Azt hiszem abban egyetértünk, hogy nincs jobb egy nyugis, napsütötte vasárnapnál. Amikor tényleg semmi dolgod. Kivéve a jógázást, tekerést, főzést, takarítást, tanulás és blogírást de egyébként egy laza vasárnap. Tegnap 18 km-t sikerült sétálnunk a jó időben. Mert itt is tud ám jó lenni, nem csak esik ahogyan azt a sok buta sztereotípia állítja. Szerintem kb ugyanannyit esik az eső mint Mo-on. Itt inkább arra kell készülni, hogy egy nap tényleg lemehet a négy évszak akár háromszor is. De meg lehet ezt szokni és semmi furcsaság nincs benne. Ennek is meg van a maga szépsége. Szeretem ha süt a nap, az embernek akkor sokkal jobb a kedve, szívesebben teszi ki a lábát az utcára. Persze szigorúan napszemüvegben, mert különben semmit sem lát 3 perc múlva a könnyeitől. Vannak olyanok is akik nem szívesen teszik ki a lábukat ha süt a nap, bár szerintem ők az esőben sem. Mert ugye “jaaaaaaj megsüt a nap” vagy éppen “jaaaaaj vizes leszek”. Nah igen nekik sose lesz semmi jó. Ezek az ember típusok sokkal többet agyalnak, görcsölnek olyan dolgokon amiket nem lehet befolyásolni. Vegyünk pár példát. Pl.: Mi van akkor ha törlik a repülőjáratot amivel xy nap repülnék, napokig képesek ezen feszülni. Halllllllo. Mostanában szétnéztél a világban? Mert ha igen akkor tudnod kéne, hogy csak egy biztos van és az a mai nap. Meg talán a tegnap ami már elmúlt. Testünk sejtjei teljesen megtébolyodnak. Törlik és pont. Mély levegő. Szar érzés, igen az de attól, hogy felpaprikázzuk magunkat sajnos semmi nem fog megváltozni. Ez van akkor is felkelünk mondjuk hétfőn és picit esik az eső. Mi döntjük el, hogy milyen lesz a kedvünk. Szar mert esik az eső és ez egy fos nap vagy oké esik van gumicsizmánk és esőkabátunk, lehet még a nap is kisüt de ha nem hétfőn akkor majd kedden. Oda próbálok nagyon nyakatekerten kilyukadni, hogy vannak dolgok amiken tudunk változtatni és van amin nem. Minél előbb sajátítjuk el ezt a képességet annál hamarabb lesz “normális” életünk. Persze van olyan dolog amin felcsesszük magunkat de ez ne tartson pár percnél tovább. Vegyünk egy jó mély levegőt, akár többet, lassan és igyunk meg egy pohár vizet. Majd csendesítsük le az elménket és menjünk tovább vagy ha van rá lehetőség üvöltsünk egy bazi nagyot esetleg ugráljunk ha nem tartunk attól, hogy szefósnak néznek minket az utca kellős közepén. 😀 😀 😀 Ne hagyjuk elszaródni a napot. Ha nem muszáj.
Az én meglátásom szerint azok az emberek akik több tragédián mennek át életük során, jobban megbecsülnek MINDENT. És minden alatt én személy szerint a pillanatokat, nevetést, nyugalmat, palacsintát estébé értem. Sokkal jobban becsülöm a saját életemet. Próbálok tényleg úgy élni, hogy mindenre legyen időm amit eltervezek, mert hát szűz vagyok és nem szeretem ha valami csak úgy esik és puffan. Bár már ilyen területen is sokat változtam. Nem tudom, hogy az idő segített ebben vagy mert a megfelelő partner van mellettem. Talán mind a kettő. Nagyon hálás vagyok a tört Családomnak is hogy nem lebeszéltek pl erről az utazásról hanem támogattak benne lelkileg. És persze a barátaimnak akik szintén ezt tették. Fontos azoknak is megköszönni akik az ellenkezőjét tették, mert az ember így formálódik. Hiszem, hogy a sok pozitív és negatív impulzus tesz minket olyanná amilyenek végül szeretnénk lenni. Az számít “melyik farkast eteted.”
Elfogadás. Örök téma. Magunkkal és másokkal szemben is. Magunkkal szemben. Legyünk türelmesek és ne törjünk le ha valami nem sikerül elsőre vagy nem úgy ahogyan szeretnénk. Próbáljuk megérteni azt, hogy el is engedhetünk valamit, bármit az életünkből ami nem szolgál minket, nem visz előre. Bármennyire is szeretjük ezt a dolgot. Ha a tovább lépéshez ez kell akkor meg kell tenni. Mert egy életünk van. Ami a miénk. Az életet önmagunkért éljük és nem másokért. Azért élünk úgy ahogyan mert ezt választottuk és ez lehet akármilyen szerep. Mindenkinek más.
Másokkal szemben. Először is fogadjuk el, hogy ők mások. Ez talán a legfontosabb. Így képesek leszünk kapcsolatokat teremteni a külvilággal. Lehetnek igaz barátaink, lelki társaink, de az is lehet, hogy valaki csak egy szakaszon kísér minket. Találhatunk szerelmet. És persze mindig lesznek olyan emberek akikkel egyszerű, megmagyarázhatatlan okból képtelenek leszünk zöld ágra vergődni. Ez nem a mi hibánk és nem is az övé. Ilyen van. El kell fogadni és tovább állni. Nekem is van itt olyan ember akitől a hideg ráz az egész személyiségétől felfordul a gyomrom de amit tehetek, hogy nem foglalkozom vele. 😀 😀 😀 És hálát adok az égnek, hogy én nem vagyok ilyen.
Elfogadjuk, hogy nem mindenkinek ugyanaz a boldogság. Egyesek gyerekeket szülnek míg másoknak kutyáik vannak de akár lehet gyerek és kutya mert a kettő, három, négy nem zárja ki egymást. Nem mindenki akar gyereket. Ettől őt még nem kell leköpni. Inkább tisztelni talán még jobban, mert őszintén felvállalja, hogy az ő élete más milyen. Ugyan olyan jóember mint az egyik vagy a másik. Jogsit se adnék mindenkinek. Itt egy-két embernek max busz bérletet. De azt is felügyelettel. Magamnak se adnék jogsit. Nincs is ezzel baj. Belátom, nem szégyen. Nem is érdekel a vezetés. Az is lehet, hogy nem lesz gyerekünk, de lehet igen. Nem tudom mit hoz még a jövő. Dinci barátom mindig előttem van, hogy lehet 40 felett is szülni. Ez nem egy tragédia. Bármi megtörténhet. Kutyáink idővel biztos lesznek. De itt otthon kicsit mások a törvények és a kiadások ha állatot szeretnél tartani. Már azon is gondolkodtam, hogy elvégzek egy állatorvos asszisztensi sulit is. Mi bajom lehet. Semmi. 😀 😀 Nem is én lennék. Így közel 40 évesen még lehet tanulok majd egy kicsit. Átképzem magamat. Picit rugalmasabbak itt. És megfizethetőbbek a kurzusok.
Elfogadjuk, hogy nem mindenki rohant beoltatni magát. Mert lehet picit jobban utána nézett és látta a fától az erdőt, hogy ez már rég nem a vírusról szól. Őszintén semmi bajom azzal, hogy otthon mindenki beoltatta magát, hiszen lassan szarni sem lehet elmenni ha nem vagy beoltva de persze nem kötelező….De a Budapest Parkban legyen tömeg koncert tartva, maszk nélkül és persze hirtelen már mindenkinek is van oltási igazolványa. Nah persze a hülyék meg a túloldalon csöveznek. Azt hittük, hogy majd lehet utazni nyáron minden nélkül. Én biztos voltam abban, hogy PCR teszt nélkül az sem fog utazni aki be van oltva. És hát ha értelmesebb helyre vágysz akkor még karanténba is basznak. 😀 😀 😀 De persze mehetünk egy csomó kimondhatatlan nevű helyre. Itt is van ám ilyen, olyan helyeket soroltak fel, hogy azt hittem olyan csak a kosztümös filmekben van. De nem. Ha meg mehetsz vígan pl. a Franciákhoz mert ők mekkora királyok vagy csak kurvára kell mindenkinek a turist. Akkor benyögi, hogy jah bocsi de ha kicikinai vagy ruszki vakcina van a szervezetben akkor sajna még sem olyan könnyű az az utazás. Próbálom össze tenni az elemeket bár nem vagyok jártas a politikában és nem is érdekel de amiket most csinálnak az országok “nagy hatalmai” már nem is a pénzről szól. Hiszen valakinek az is elég sok van. Volt neki vagy ellopta. Ez manapság már nem fontos tényező. De akinek pénze van az egy dolgot akar már csak – a világbékén kívül persze…jah nem – HATALMAT. Az én Apukám sokkal erősebb, tényleg? Mi meg nem szarunk a perem alá. És ezt látjuk mostanság. Jah hogy nem fogadod el az oltási kártyámat akkor én nem engedek be senkit az országodból vagy nem fogadom el vakcinát. Számomra már itt megreccsent ez a vírus sztori, hogy mindenki csinálhat oltást- akár én is itthon – aztán vagy elfogadja a who vagy sem. Az egész olyan mint egy tragikomédia. Csak már nem röhögünk rajta. Egyre több embertől hallom, hogy csak az utazás miatt oltatott de mivel el lehetetlenítik az utazást ezért nem fog többet oltatni. Vagy van aki a gyerekei miatt oltatott én azt is megértem. Meg akinek nem volt más választása a munkája miatt. De olyat is hallottam közeli közegben, hogy kirúgták mert nem ment el oltatni. Van itt minden mint a búcsúban már csak a hurkapálcás malac hiányzik és a vattacukor.
Mindenki azt tegye ami neki a legjobb. Ha az oltástól megnyugszik oltasson. De ne feledd nem varázsszer, nem arra van, hogy ne legyél beteg. Hiszen ha jól tudom hordozó így is lehetsz. Ha elkapod lehet szerencséd is és 3 nap alatt átvészeled vagy pont nem ha más a genetikád. Olyat is hallottam szintén nem túl messze barát barátja, 30 év körüli egészséges, Pf. kapott másnap a mentő vitte el mert 200 volt a pulzusa. Lehet véletlen de lehet nem. Semmit nem tudunk. Kísérleti egerek lettek az emberek. Tiszteletben tartom a Te döntésedet de Te is tartsd tiszteletben az enyémet. Én amíg lehet kihúzom ezt a dolgot. Mert nem bízom ebben az egészben. Nem hinném, hogy az immunrendszeremnek ami szép lassan helyre áll erre az újabb sokkra van szüksége. És persze nincs garancia semmire mert kaphatok sztrókot, elpattanhat az agyamban egy ér, rákos is lehetek, ezer millió módon érhet a halál idő előtt. De nem szeretném felgyorsítani. Csak mert ez valakinek most nagyon megéri. És megtömi a zsebét sok zöldhasúval.
Élek. Ez a lényeg.
Ha majd egyszer haza jutok remélem marad olyan barátom, családtagom, ismerősöm aki megölel majd annak ellenére, hogy nem vagyok beoltva. Addig még persze sok víz lefolyik ott ahol kell.
Legyen csodálatosan szép napotok a napban és/ vagy az esőben. Élvezzétek a pillanatokat. Másokkal vagy éppen egymagatokban.
Nehéz helyzetbe raktam magamat, mert sokáig nem írtam. Rá tudnom fogni, hogy nagyon bizi vagyok de kicsit lusta és közben próbálom a saját véleményemet is lenyelni gyakran. Mert hát itt kivívom az emberek elég fura reakcióját, nem is a reakció a bántó hanem a félelmük amit rám akarnak kivetíteni és arra nem vagyok kíváncsi. Lehet ez egy bunkó dolog de mindenki sepregessen a saját háza táján. Nyelje be azt ami szerinte helyes és éljen úgy. De mindenki mást hagyjon ÉLNI. És itt most meg is állunk egy kicsit mielőtt többen felszívnák magukat a semmin. RELAX.
EZ A KIS BLOGOCSKA TOVÁBBRA IS CSAK AZ ENYÉM, AZ ÉN GONDOLATAIMMAL AMIKET NEM AKAROK RÁERŐLTETNI SENKIRE DE AKKOR EZ LEGYEN KÖLCSÖNÖS DOLOG.
Mert hát olykor felmegyek a fészbuksira olvasgatom a kommenteket, vagy nézegetem kivel mi történik, már aki megosztja. Egyre kevesebben vannak…és ez nem is baj. Szerintem fontos az intim szféra. Olykor én is megosztok hülyeségeket, általában olyat amin lehet NEVETNI. Mert a világnak, most még nagyobb szüksége van a nevetésre. Nevetni jó. Sokkal jobb mint a sok ostoba covid-szarsággal foglalkozni, nap mint nap. Akinek ezzel telik az élete az minden másról lemarad, a jó dolgokról. És hát ott a vonzás törvénye is. Én túl akartam esni a covidon ami meg is történt, olykor még vannak légzés problémáim de leszarom, ahogyan a fáradtságot is, mert annyi más dologgal lehet foglalkozni az életbe ami baromi rövid.
Olyannyira, hogy 7 hónapja élek itt. Megismertem már jó pár embert, van aki szimpi volt és persze olyan is aki nem. Mert az élet már csak ilyen. Ebben nincsen semmi újdonság. Szeretek itt lenni, nem tudom, hogy ez e a végső célállomás, szerintem ezt badarság lenne eldönteni, mert sosem tudhatom merre sodor az élet és nekem egy a fontos, hogy azzal legyek akit szeretek és viszont szeret. Az, hogy hol élünk: BÁRHOL.
Ma reggel azt mondta nekem az Uram, hogy: “Nagyon szeretlek Nyuszkóka és csak ez számít”. És tényleg, csak ez számít. Mert lehetünk bazi okosak ha képtelenek vagyunk emberekkel szót érteni, vagy gazdagok de egészséget nem tudunk venni és még sorolhatnám a közhelyeket amik mennyire nagyon igazak. Hálás vagyok az Égieknek, hogy hosszas keresgélés, sok vicc parádé randi után én is megtaláltam azt akivel le tudnék élni egy életet és remélem ez megadatik Nekünk. Akkor is ha ezt most Ti kedves olvasóim, nagyon sziruposnak gondoltok. Talán van köztetek olyan is aki megérti. De ahány ember annyi arca is van a boldogságnak. Mindenkinek más és ezt el kell fogadni ahogyan azt is, hogy mit is gondolunk valamiről és el is jutottunk A KÍNOS témához ami mellett már nem tudok elmenni. Én is adok valamit amin lehet csámcsogni mint Lölőn és Andikán.
Szeretném ha mindenki figyelne. És picit elgondolkodna, mert a bolygón élő emberek bajban vannak, nah nem a covid miatt hanem mert elsorvad az agyuk és már csak a nyálfolyásnak és bólogatásnak kellene megjönnie.
Ugye bár több mint egy hónapja én is megkaptam ezt a beazonosítatlan betegséget amit elneveztek covidnak. Akár egy fegyver. Az is, a túlnépesedett világunk ellen de “sajnos” nem pusztultunk meg annyian “még” amennyit Gecibácsi kitalált, hm nem biztos, hogy mindenki be tudja azonosítani az illetőt, egy ember tuti. Phil be tudja. Ő még jobban nem szereti mint én. Ne térjünk el a tárgytól. Sok évvel ezelőtt megjelent egy interjú amiben Dr. Virológus úr (egyébként egy jó arc pacák) azt mondta, hogy lehetne itt vírust elszabadítani a világra de az már azt hiszem terror cselekménynek számítana. Mit ad isten eltelik pár év és itt a covid, jó jó lehet ez tök véletlen de sajnos én nem hiszek a véletlenekben. Minden okkal történik. Mi kis apró szegmensei vagyunk a világ történéseinek. Baszki sehol se vagyunk. Tehát elkaptam blablabla…teáztam, vitamint szedtem, gyümi és zöldség már amikor már képes voltam enni, méz és citrom ami állítom, hogy majdnem mindenre is jó. ENNYI. Nem kaptam csodaszert meg kutyafaszát. SEMMIT. igen tudom otthon van valami kimondhatatlan nevű F-betűs immunra fejlesztett cucc amiből az első nap be kell venni 16 szemet. Hát köszi…! A legdurvább amit itt be tudtam szedni az a Panadol és azt is csak 2-3 napig mert rájöttem saját magamtól mert ilyen nagyon okos vagyok csak mert a szüleim nem neveltek életképtelennek, hogy erre a lázra az is felesleges, mert a szervezetem harcol a vírussal és bár nem tagadom voltak mélypontok de tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. A pozitív gondolkodás MINDIG HASZNOS. Amikor pl sehol sincs wc de pisilni kell akkor is arra gondolunk, hogy találunk egy wct vagy akár letoljuk az utca közepén a gatyeszt ha nem zavar a bírság amit ezért fogunk fizetni. És persze a nézőközönség. 😀 Nem arra gondolunk, hogy bepisilünk hanem, hogy lesz megoldás. Én már csak tudom, mert nagy pisi zsonglőr vagyok. Ciki nem ciki. Legalább működik a vesém. Ez legyen a legnagyobb bajom, max hamarabb jön a Tena Lady. Szóval kb 3 hétig voltam beteg és csodák csodájára MEGGYÓGYULTAM. Mert az immunrendszerem ez a kis cuki felvette a bokszkesztyűt és kiütötte covidkát. Tehát SEMMILYEN VARÁZSSZERT NEM SZEDTEM BE. Arra próbálok utalni, hogy meggyógyítottam saját magamat. És akkor itt jön a második kínos pont a vakcina. Amire miért van szükségem? Én bízom abban, hogy van még olyan ember aki ezt az igen könnyű kérdést feltette magába már legalább egyszer. Mert én nem érzem szükségét, köszönöm átestem a dolgon. Miért van rá szükségem? Jaaaaah, hogy most azzal magyarázzátok a dolgot, ez arra jó, hogyha elkapod akkor nem leszel 3 hétig beteg csak 3 napig. Mert ugye azt felfogtuk több diplomás embertársaim, hogy a vakcina nem arra van, hogy NE KAPD EL A VÍRUST, HANEM, HOGY KÖNNYEBB LEGYEN A BETEGSÉG LEFOLYÁSA. Ehhez csak annyit fűznék, hogy én egyszer oltattam be magamat influenza ellen és abban az évben el is kaptam és mocskosul beteg voltam pedig nem vagyok egy beteges típus, max megfázom. Szóval miért jó nekem ha beoltanak? Egy olyan vakcinával amit fél év alatt tákoltak össze több laboratóriumba mert hát ne egyféle legyen hanem több, ha esetleg valaki megdöglik az A típustól lehessen majd mire fogni. Mert neki biztos a B-t kellett volna kapni és akkor majd egyik ország nem fogadja el a másikat, meg hát a mutánsokat és a zombikat se hagyjuk ki. Őszinte részvétem azoknak akik valóban a covidban vesztették el a családtagjaikat vagy ismerősüket, ha tényleg abban de manapság ez sem biztos, mert hát simán ráírják a papírodra, hogy abban purcantál ki a statisztika miatt ami szerintem felháborító. De hát ez van. A harmadik világháború egy ilyen bomba lett. És nem nem a denevér ürülékéből lett a probléma. Számos országban nincsen SEMMI. Az is érdekes…akár az, hogy nem kötelező az oltás de ha nem oltatod be magadat nem mehetsz dolgozni meg állatkertbe és majd büszkén mutogatod az oltási igazolványodat amin az első oltás dátuma van, tehát a másodikat majd alkoholos filccel ráírja a háziorvosod vagy aki épp beadja a másodikat esetleg egy pék. Miért nem a második oltás után kaptad meg a kártyát? Jah mert az első után is már védett vagy de akkor minek kell a második? Jah mert lesz a focimeccs is és hát a plasztik kártya is valakinek nagy biznisz vót, a vakcinákról nem beszélve. Muszáj volt megszopatni az emberiséget, mert különben rájuk rohadt volna a sok oltóanyag. Hiszem, hogy több az olyan ember ezen az elbaszott világon aki nem akarta magát oltatni csak muszáj volt. És ha ők sem tették volna akkor a világ vezetői, politikusai vagy akik ebből az egészből hasznot húznak – mert biztosak lehettek benne, hogy ez a pénzről és a politikáról szól és, hogy meg tudtuk az embereket minden szarral is meg lehet etetni. – Nem kapnák meg a lovettát, aztán menne a sírás rívás. Nem tudnak még több szigetet venni. Tragikus ez.
Azt gondolom nem attól leszek felelősségteljes, mert beoltatom magamat másokért és én mekkora sneci vagyok ha nem teszem. Egy barátomat/ismerősömet sem köptem még le aki beoltatta magát vagy fél ettől az egésztől. Ezt mindenki döntse el maga de akkor én is hadd döntsem el, hogy nekem mi a jó SZABAD AKARATBÓL. Bizonyára nem úszom meg az oltást de majd akkor oltatok amikor már tényleg nem lesz más választásom. Nem kéne egymást bántani csak mert másképpen gondolkodunk. Felelősséget mindenki vállaljon saját magáért, a tetteiért.
És persze még ezt is tudom tekergetni, hogy nem furcsa miért az időseket oltották először? És nem a munkás osztályt akik nélkül bedől minden? Mert lehet le kell tesztelni valakin…A fiatalságon mégsem lehetett de van másik verzió is. Tudták, hogy meg kell nyitni a világot idővel. Ki nincs beoltva? A fiatalság. És miért? Hogy majd mondhassuk itt a 4. hullám…Nem akarok senkit elkeseríteni de az elsőnek sem lett vége.
Picit gondolkodjon mindenki. És aki attól teszi függővé, a barátságunkat, gondolkodásunkat, haverságunkat, hogy én beoltatom é magamat, vagy mit gondolok erről az tényleg csak töröljön ki. Itt úgyis ez a divat.
Elérték a világvezetők azt amit akartak, az emberek egymásnak estek. Nah nem lőtték le egymást de nem kommunikálnak, meg az utálat és satöbbi. Mindent megkaptak amit akartak. Sehol az összefogás. Számomra ez az igazán szomorú. Fejezzétek be egymás öldöklését, inkább öleld meg.
Egyet még tehetünk. Mindenki ÉLJEN. Úgy ahogyan ő szeretne. Szeretetben mert a végén csak ez fog számítani. Minden más megy a levesbe.
Jut eszembe megint annyi levest főztem, hogy húsz ember is jóllakna 😀 De az Uram mindig azt mondja: Te nem tudsz keveset főzni. 🙂
UI.:Ami számomra egészen elképesztő az az, hogy képzeljétek van már VAKCINA IRIGYSÉG is. Beszarás erre van eszük az embereknek, hogy a szomszédot miért azzal engem meg miért ezzel a szarral oltottak be? És ezt barátok között is hallottam. Ez már a jéghegy csúcs. NEVETEK.
9. napja, hogy itthon vagyok. Az első nap csak szédültem és hőemelkedésem volt, majd jöttek a különböző tünetek. Minden is. Sőt igazából már előtte egy héttel is voltak furcsaságok. Így történt, hogy itthon vagyok. első teszt negatív, következő teszt egy hétre rá negatív. Persze azt mondják a teszteknek nem lehet hinni. (de vakcina van) Egy hülyeség. Szóval nem azt állítom, hogy a halálomon voltam/vagyok DE lapos kúszásban mentem pisilni. Teljesen le vagyok gyengülve, az egészben a legijesztőbb a nehézlégzés. Azon tűnődtem esténként, hogy reggel fel fogok e még ébredni. Nekem még ilyen sosem volt. SOSEM. Tegnap már kezdtem jobban érezni magamat. Estére megjött a tünet ami eddig elkerült, égett a bőröm és bár számilag csak 38 fokos lázam volt úgy éreztem, hogy abban a pillanatban kigyulladok. 2 óra meditáció után sikerült elaludni. Ma reggel ismét leamortizálódva. Újabb láz. Újabb lázcsillapító.
Nem akarok összeesküvő lenne de lassan egy éve tart ez a szar. Persze nem minden országban. Más betegség nem is létezik. Adtunk neki egy nevet. Oké oké sok a beteg, többen haltak meg. Nem azt állítom, hogy nem létezik ez a dolog de nem furcsa kicsit senkinek? Ha józan paraszti ésszel gondolkodunk egy komolyabb megfázáskor is elmehetnek a szaglás és ízérzékelések. Mára semmit nem érzek. SEMMIT.
Nagyon szarul vagyok, a testem a szervezetem de az agyam még ép. És ez a lényeg, fejben el kell döntenünk, hogy mi újság van. Képesek vagyunk túljárni a vírus eszén. Ijesztő, nagyon. Én is félek de ez nem árnyékolhatja be a minden napokat. A legjobban attól félek, hogy ne maradjon szövődményem a nehézlégzés miatt. Ha ez nem lenne ez az egy tünet akkor ez egy komolyabb megfázás. Félelmetes. Az embereket nagyon könnyű megetetni. Végül is elég ha azt megnézzük, hogy MOST hol is tartunk.
Aztán jött a Brexit, a brit mutáns vírus majd, hogy az AstraZeneca szar. Biztos nem a politikáról szól ez sem és amikor ilyen történik akkor emberek szemében sok dolog veszti hitelét.
Picit tényleg vicces, hogy maszkot hordunk de a számok mégis emelkednek. Nem tudom mi lenne akkor ha senki sem hordana. Egy biztos. Az emberek nem lennének megrémülve. Kapnának levegőt. Nem lennének depisek. Hiszem, hogy képesek vagyunk meggyógyítani magunkat ahogyan sajnos megbetegíteni is. Sokkal rosszabb állapotba tudjuk magunkat hozni ha elhagyjuk magunkat. Ha minden nap híreket olvasunk, ha nem beszélgetünk olyan emberekkel akik örömöt hoznak az életünkbe.
Mindenkit kérek, hogy ne hagyja el magát, nem kell mindent elhinni. Éljetek, szeressétek önmagatokat. Szeressétek a másikat. Olvassatok, menjetek sétálni. Egyetek egy jót.
Szarul vagyok, nagyon szarul de nézek előre és próbálok jól lenni. Mindennap.
Foghatnám arra, hogy nincs időm írni, bár tény hogy…az is lehet, hogy csak írói válságom van ismét. Nem tudom, mert nem tudhatok mindent. Így is elég nehéz az az okos fejem. Ha még mindent is tudnék. A fejemben egyébként folyamatosan ütöm a billentyűket de valahogy nem jutok el oda, hogy az ujjaimba átadjam az infókat.
A közlekedés felettébb érdekes itt. Állsz a zebránál, megnyomod a gombot és vársz. Még mindig vársz, leginkább arra, hogy egy négyes kereszteződésben minden autó megálljon. Itt nem létezik az az opció, hogy oldalról kanyarodik az autó és te átmész. Megvárod, hogy minden irányból keresztbe kasul elszáguldjanak az autók és akkor kb 5 perc múlva átmehetsz a zöld jelzésen ami nem tart tovább 20 másodpercnél vagy még annyi sincsen, szedd a lábadat haver. Az is előfordulhat, hogy lekésed a “csatlakozást” és hiába nyomod a gombot, egyszer csak elalszik és ha nem veszed észre akkor szívás. Újabb 5 perc. Persze nem muszáj várni csak úgy át is mehetsz. Ahogyan itt a legtöbben teszik, össze vissza, leszarják, hogy épp milyen színű a lámpa csak mennek. Én jó kislány módjára a legtöbbször megvárom a zöldet, mert még mindig kapkodom a fejemet. Pont mint egy strucc.
A szél. Ez egy szeles környék. Sokkal több a légmozgás mint otthon. Ezen a héten például 25 km/h-50 km/h terjedt, amiben meg is fáztam, jó jó lehet ettem egy fagyit is. Amit nem bántam meg de most meg van az eredménye, mert csak akkor nyelek amikor már nagyon muszáj. Sokan ismerik az érzést. Tea, tantum verde és takaró a legjobb barátom.
Bakker tényleg nincs semmi ihletem most, sorry.
Tegnap tesztet csináltunk, mert most már ez a szabály, ha fingasz kettőt akkor is kell teszt. Negatív lett.
A mostani világ helyzetet kár is kommentálni. Amikor azt gondoljuk nem lesz rosszabb, még több fost dugnak le a torkunkon. Mindenki azt hisz el belőle amennyit akar. De a számok és az intézkedések annyira sántítanak a legtöbb országban, hogy csak az igazán sötét emberek nem látják még mindig, hogy mi is folyik itt valójában. Jó ideje szarok az egészre. Talán ha a világ összes embere kimenne az utcára és azt mondaná, hogy elég volt, akkor vége lenne ennek de amíg a nagy hatalmak képesek minden jogunkat elvenni, vagy ezt mutatni – mert nem vehetik el soha – addig ebben a fosban fogunk tapicskolni és a világ megérett a pusztulásra. Ez csak az én véleményem. Irigylek mindenkit aki átesett ezen a szaron, higgyétek el nektek jobb. Jövő héten Hókipóki is megkapja az első oltást én meg aggódhatok.
Szóval most csak úgy el vagyok.
A külvilági káoszt leszámítva minden oké. Mi boldogok vagyunk, akkor is ha ez ismét nehezebb időszak. Megoldjuk, egymás támogatásával. Ez a legfontosabb. Működünk. Együtt.
Sokat sírok, ha nem látja senki. Nagyon érzékeny lettem. Valami megváltozott. Olykor a levegőt is nehezebben veszem.
Holnap van Anyukám születésnapja. A 71. aztán pár napra rá meg az amikor elment…A mostani Grace klinika részek a covidról szólnak ami szerintem gáz de benne van a mennyország. Ami egy kavicsos tengerpart. Én is így képzelem el. Sétálgatunk a tengerparton és találkozunk azokkal akik már nincsenek itt velünk. Aki akar egy jó nem hepiendes filmet az nézze meg a Listen to your heart-ot. A százas zsepi is legyen ott. Nem mindennapi film. Valaki majd biztos azt mondja, hogy egy szar de szerintem szívbe lopózós. Egy misét megér.
Ma is veled álmodtam, a barátaiddal. Katyvasz volt az egész. Éjjel arra keltem, hogy 150 a pulzusom és kiesik a szívem a helyéról. Mi akarsz üzenni? Rengeteg értelmetlen álmom van Simivel, Bendével, Lacussal, Rituval és még biztos mások is vannak ott akiket ismerek. Bárcsak tudnám, megérteném, hogy mit akarsz. Valószínűleg semmit, csak az agyam játszik.
Nem akarok beszélni róla. De ettől még fáj. Sokat nézem a képeidet. Olvasom a rendőrségi jelentést. Próbálom felfogni azt amit nem lehet. Talán majd egyszer.
Drk'Ljz 