Meglepő módon ma ingyen utazhattam volna a buszon ha nem érvényesítem a jegyemet. Most már mindegy. Nem attól a £2.40 fogok megborulni.

Megborulok mástól. Tegnap sikeresen elindultam a saját kis lejtőmön lefelé. Valószínűleg más nem érezte ezt rajtam amikor telefonon beszéltünk. Kiváló színész vagyok mindaddig amíg valaki nem néz rá a fancsali pofámra. Tehát pl az Uram előtt nem tudok palástolni semmit aki már kb. egy éve mondogatja nekem, hogy lehet beszélnem kéne valakivel…egy idegennel aki nem árt ha szakember. Hát hétfőn majd beszélgetni fogok aztán meglátjuk. Semmi szégyen nincs abban ha valakinek szüksége van egy terapeutára. Mindenkit elküldenék havi egyszer akkor is ha azt érzi, hogy minden rendben van. Ha meg nincs akkor pláne.

⁃ tök jó megint egy szefós ül mellettem a buszon én ezeket vonzom mint szar a legyet - .

Persze valamilyen szinten én sem vagyok százas és most el is mesélem nektek, hogy miért nem. Mert én is csak egy ember vagyok a tömegből. Bár azt gondolom, hogy mindenki kitűnik valamiképpen a tömegből de jobban hasonlítunk egymásra mint gondolnánk. Ez egy ilyen 22-es csapdája. Mindannyian küzdünk valamivel, senkinek sem tökéletes az élete akkor sem ha mások ezt úgy gondolják. Mert neki minden könnyebb. Sosem tudhatod hogy ki milyen áron jutott el oda ahol éppen tart az életben. Nem jársz a cipőjében, nem ismered.

Az Én életem egy olyan szakaszhoz ért ahol azt érzem hogy meg vagyok rekedve. Nem most jutottam ide hanem már vagy 8 hónapja aztán csak rosszabb lett de próbáltam tenni ellene, most ott tartok hogy nem tudok. Csak állok és nézek ki a fejemből. Egész nap a takaró alatt akarok lenni és bőgni vagy kimenni egy pusztára és csak üvölteni amíg el nem megy a hangom.

Látjátok én is csak egy ember vagyok. Csak mert nem panaszkodom vagy mondom el nektek attól még nekem is van bajom. Leginkább saját magammal. Mert a szar mindig önmagunkból indul ki. Persze könnyebb másokat hibáztatni.

Hozzá jön ehhez az is hogy a március nekem mindig nehéz. Tegnap volt Anyukám születésnapja. És ezt is csak azok értik meg akik már elveszítettek egy szülőt a többieknek sajnos fingjuk sincs, hogy Te mit érzel addig amíg…! Aztán majd jön a március 28.-a amikor meghalt. És bár dolgozik az ember magán, hogy majd a következő évben jobban viseli de én vagyok rá az élő példa hogy 16 év után is ugyan olyan szar. Főleg ha az ember közel állt az adott személyhez. És bármennyire nem akarom magamat ezzel betemetni márciusban nem megy másként. Mint egy lavina ami elindul és nincs megállás.

Ez persze nem lehet kifogás.

Hiszem hogy az emberek anélkül is tudják hogy mi a helyes ha mások okoskodnak. Olykor nem árt egy külső szemlélő aki semmit sem tud rólad. Mert lehet csak egy dolgot mondd ami majd szöget üt a fejedben, hogy “ ohhbazd+”. És elindulsz abba az irányba ami neked jó. Nem kell csodákat várni. Rengeteg mindent nem osztok meg másokkal. Ennek több oka is van. De a legfőbb az irigység és a rosszindulat. Ezek nélkül is van elég bajunk.

Nekem is van. Neked is van. És ne tartsd magadban soha – mondom én aki mindent magában tart. – nem épp én vagyok a jó példa sok esetben.

Ez most egy ilyen bejegyzés lett a másik téma amiről írtam volna nem biztos, hogy nagy népszerűséget hozott volna azok között akiknek gyereke van.

Miközben ezt a blogot írtam kaptam egy képet Aranyka barátomtól aki a fiával szelfizett. A segítség mindig akkor jön amikor kell. ❤️❤️ Csak észre kell venni.

Tegnap szar volt ma még szarabb de holnap talán majd jobb lesz.

Köszi, hogy elolvastad.

Aki úgy érzi, hogy ezt a blogot össze csaptam annak üzenem, hogy nekem most ennyire volt szükségem kiírni magamból amit most érzek. A tökéletes ismerőseimnek akik mindent jobban tudnak és mindig jól vannak üzenem hogy dekurvajónektek.