Sikerült egy olyan helyre ülnöm a buszon ami tök koszos bár azt hiszem a busz alapjáraton az. Ez most nem emeletes hanem szimpla és levegő nem sok van rajta. Hihetetlen de ma egész jó az idő. Persze rajtam farmerkabát van mert nem tudom miért de most már ezt a fél óra buszozást kibírom így.

Elég sok fos szar picsa dolog történt velem az utóbbi 4 hónapban de hát az ember nem szeret panaszkodni, meg hát a mai világban nehéz megállapítani, hogy kinek is szeretnénk elmondani aki érdemben tanácsot is tud adni és nem ugat le. Esetleg szimplán meghallgat – sokszor nem kell csodát tenni. Csak emberséget van szükségünk. Ezért csak egy nagyon szűk ember sereg tud a problémáim egyik feléről ami természetesen idővel meg fog oldódni. Hogy mikor azt nem tudom megmondani de igyekszem valami fura csííít magamra erőltetni és nem gondolkodni. Ebben sokat segített egy nem olyan régi telefonbeszélgetés az egyik családtagommal aki azt mondta engedd el…! És valamiért – Ő képes rám hatni – megfogadtam tanácsát. És most jön az, hogy ha az embernek szar van a palacsintájába akkor belemenekül a munkába és élvezi ott az időt. Nos én mindent csinálok ott de nem élvezem. Szerintem még soha életemben nem utáltam ennyire egy munkahelyet. Még a páciensekkel nem is lenne bajom mert szerintem árad belőlem valami energia és alapvetően kedvelnek engem még akkor is ha sokszor fogalmam sincs, hogy mi a bánatot csinálok a végére megoldom a dolgokat. Többnyire egyedül. Nem mondom azt, hogy mindenki szar arc mert ez nem így van mármint ami a kollégáimat illeti. Van közte legalább 2 ember akit nagyon kedvelek aztán van még kettő akiket nem nagyon de azért kedvelek. Aztán van néhány semleges és persze olyan is akad akit rühellek. Pedig nekem nem szokásom. Az egyik kollégám az összes olyan személyiség jeggyel rendelkezik amiből ha csak egy lenne neki akkor sem bírnám a pofáját hát így meg aztán a fekete listán van az első naptól kezdve. És ott van az egyik felettesem aki biztos gondolt rólam valamit amikor oda kerültem aztán szembesült vele hogy még sem olyan vagyok és már nem vagyok olyan szimpatikus neki. Le kezelni azt nagyon szeret.

Nekem meg a rendszer nem szimpatikus a sok hitegetés amitől falra mászom és már kellemetlen. De semmi gond várok. Még nem tudom, hogy hogyan erőltetem magamra ezt a Buddha nyugalmat és hogy ne egy merő hányásként gondoljak a munkahelyemre.

Huhhh de jó most ezt így kiírni magamból.

Szóval valahogy még ki kellene bírnom itt néhány hónapot, hogy jól mutasson az önéletrajzomba. De nincs rosszabb mint olyan helyen dolgozni ahol a brigád sem ér semmit. Legalábbis a 90%.

Így telnek napjaim. Majd túl leszek ezen is ahogyan minden korszakomon.

És most így a végére egy szomorú bejelentés. Több hetes feltörési kísérlet után megadom magamat az internet betyárjainak és elhagyom a Facebook-ot ahova nem is értem minek regisztráltam vissza. Olyan embereket követek akikről azt sem tudom, hogy kik. Tudom páran még ott élik az életüket. Olykor én magam is megosztom a sütit amit sütöttem vagy a blogot de nem látom értelmét az egésznek és már sajnos az Instagramnak sem. Pedig azt tényleg szerettem.

Aki abban a szerencsés helyzetben van az tudja a kinti számomat vagy az e-mail címemet annak puszi meg pacsi.

Akinek ájpónilova van azzal tudok Imessengeren csetelni sőt face-time-olni is nagyon izgalmasan. De akad még Viber és watsapp.
Ennél több módon nem szeretnék a világhoz kapcsolódni.

Most járt le a szavatossága ezeknek a dolgoknak.

Ha valaki úgy érzi, hogy része vagyok az életének de nem tudja a számomat szívesen elküldöm privátban. Egyébként meg semmi szükségünk ezekre a dolgokra csak a helyet foglalja. Azért legyek olyan közösségbe ahol képeket osztok meg amit sosem teszek kábé.

Próbálom megígérni, hogy havonta egy blogot megírok. Szóval néha kacsintcsatok fel a vördpreszre.

Jah meg még le kell fogynom 9 kilót eddig 1 sikerült szóval haladok. 😂