És talán mindig elérkezünk ahhoz a ponthoz…nah de melyikhez.

Június 18.-a kedd. Ezen a napom mindenki csak Benedek úrra gondol ami önmagában is szar de más is ma ment el, már 4 év telt el. De ki számolja. Egész múlt héten sírásra álltak a szemeim és a szám. Ha valaki úgy szólt volna ami az én sensitive lelkemnek nem felel meg akkor biztos elsírom magamat. De ma nincs rajtam semmi leszámítva, hogy elfáradt az agyam a patikában de ez jó. Időm sem volt arra, hogy elmorzsoljak egy könnycseppet és azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék Rád. Ez ilyen egyszerű. Azt sajnálom, hogy mennyi mindenről “maradtál” le.

Bár biztos látod onnan fentről, hogy mi az újság. Hát ez az újság. Valamelyik nap az Urammal hallgattunk néhány Zámbó Jimmy számot és eszembe jutott amikor a kocsiban ültél lehúztad az ablakot és bömböltetted. Sajnálom, hogy nem ismerted meg az Uramat. Nem tudsz már itt meglátogatni, tudnád, hogyan élünk mi. Nem tudod mennyit fejlődtem sütés terén – hacsak nincs a mennyországban is Instagram. Neked biztos ahhoz is van hozzáférésed az égbolton interneten keresztül. És egy csomó minden más amit már nem tudunk megtenni együtt vagy csak Te egymagad. Bárcsak jobban megbecsültük volna az időt. Mert ez a közhely biztos igaz: …azt hisszük van időnk. De kurvára nincsen. Sosem tudhatjuk, hogy kinek lesz az utolsó pillanata. És soha nem is fogjuk.


Bevallom Neked, hogy el nyúltam egy két személyes dolgodat emlékbe. Tudom ezek “csak” tárgyak de hordom a fekete-fehér dobókockás karkötődet és azt amin vallási képek vannak. Nem mintha vallásos lennék, mert bár hiszek de mások számára meghökkentő dolgokban. Jah meg a terepmintás széldzsekidet is lenyúltam. Bár itt ott el van szakadva de nem érdekel.


Sajnálom, hogy nem öleltelek meg többet, nem hallgattalak meg többet. Nem tudom mit kellett volna másképpen csinálni de jó lett volna ha partner vagy benne. Mondtál rengeteg csúnya dolgot a legcsúnyábbat amit testvér mondhat a másiknak de ezek elhalványulnak…ahogy a hangodra sem emlékszem már. Emlékszem Anyunál is azt felejtettem el először de a mosolya örökre itt van a szemem előtt és látom minden nap.

Sajnálom, hogy nem tudtuk legyőzni a legyőzhetetlent. Végül ő győzött le Téged.


Jó lett volna ha marad egy kis időnk bár Te meg mondtad, hogy 40 éves korodig fogsz élni..és így is lett.

Utóirat.: nem vagyok depressziós, olykor csak jó leírni amit gondolunk, érzünk. Megkönnyebbülünk. Ha tudunk.

…de régen is volt. Amikor még minden rendben volt. ❤️

Hozzászólás