Kb. Egy hónapja elkezdtem blogot írni a repülőn amikor tartottunk Mo.-ra de aztán a sok rohanás mellett félbe maradt az is. Nah igen voltunk ott-Hun május közepén egy hetet. És minden egyes utazás megerősít abban, hogy a legjobb döntést hoztam azzal, hogy elköltöztem egy másik országba. Az a része nagyon jó volt még ha baromi rövid is – talán most volt a legrövidebb. Amikor a Családommal és a barátaimmal voltam. Köszönöm mindenkinek a rugalmasságot és a hozzám állását. Tudom most egy kicsit kaotikus volt ez az egy hét és ha hiszitek ha nem szerettem volna mindenkivel több időt tölteni de ez is több mint a semmi. És itt őrzöm a szívemben minden pillanatát. Ez a része jó volt. Aztán mondom a nem jó részt. Egy gombóc fagyi 500.-?!?? MICSODAAAA!!!!! Tényleg nem tudom, hogy egy átlag ember – ha még létezik ilyen hogyan tud életben maradni mondjuk egy albit fenntartva, számlákat fizetni, enni és egy kicsit talán élni. Nem tudom. Azt láttam amikor ott jártam hogy vannak akik jól élnek és vannak akik küszködnek. A közép réteg aki az átlag az meg azért az mert halálra dolgozza magát.

Más. Felszálltam a 4-6-os villamosra talán pont a fogorvostól mentem máshova és a jóindulat szele csapott arcon. Mégpedig olyan formában hogy felszállt a villamosra két tag egy idősebb forma és egy fiatalabb. Rám néz az öreg majd azt mondja a fiatalnak. – nézd már azt a színes hajút biztos buzi. Hát nah. Ennyi, ha már színes vagy buzi is vagy. 😂😂 akkor én jó régóta az vagyok. Basztikuli.

Nah hát ennyit Mo.-ról.

Épp a 19 buszon ülök megyek Stoke Gifford felé amúgy ez lehet 1 f betű nah mindegy a lényeg hogy felszállt a buszra egy mama aki tényleg nagyon öreg. Egy ilyen babakocsi szerű cuccal és benne két mopsz. Hát beszarok olyan cuki.

Pár napja vásároltam magamnak egy KitchenAid mixert mert már úgy 3 éve vágytam rá és picit akciósan de most is elég sok pénzért megvettem magamnak. Tegnap begyúrtam vele a mézeskalácsot hát mit ne mondjak az Össz. Idő ami előkészület meg egyebek plusz a mixer dolgozott helyettem olyan fél óra volt a kicsivel több mint egy óra helyett és a csuklóimat is megkíméltem mert azért az egy kg tészta begyúrása nem egy ízület barát aki szereti az persze megcsinálja. Időnyerés és a tészta állaga teljesen más lett annyira egyenletes amilyenre én nem tudom megcsinálni hiába is szeretném.
Szóval ma reggel 5:40-kor mézeskalácsot sütöttem aztán brownie kekszet majd egy banánkenyeret a kollégámnak mert a héten lesz a születésnapja és imádja a banánt. Ha a nap 48 órából állna akkor valószínűleg a méteres kalácsot is megcsináltam volna de majd szombaton munka után vagy vasárnap.

Képzeljétek az egyik kollégám megkért hogy süssek pogácsát neki mert ugye egyszer vittem be és milyen jó volt. Nos én sütöttem vittem is neki vagy 30 db pogit és olyan kedvesen megölelt majd másnap reggel mondta, hogy az Anyukája is megkóstolta és mondta hogy mennyire nagyon finom volt. Nah látjátok többek között ezért szeretek sütni mert jól esik hogy az emberek boldogok meg persze az Uram meg a kollégái és az én kollégáim. A brownie kekszet próbáljátok ki én most egy éjszakára tettem a hűtőbe állni és tökéletes. Már van olyan jó mint a pogácsám. Tök, hogy fejlődöm is.

Egyébként el vagyunk. Minden rendben van itt 1907 km odébb. Vannak mélypontjaim a melóba. De próbálok túl lendülni rajta. És aztán új fejezetet nyitni.

Egy barátom azt mondta nekem kb két hete, hogy igenis veregessem meg a vállamat azért ahol most tartok ha vissza nézek oda ahonnan indultam. És az amit elértem egyedül az nem semmi. Csak mert bátor voltam. Megyek előre akkor is ha kurva nehéz mert ne gondoljátok, hogy minden bele pottyan az ölembe. Sokszor mennék el a napom felénél sírva haza – hogy kell ez a faszomnak. De aztán megrázom magamat és szarok a világra. Mert ha egyhelyben toporzékolok nem jutok sehova.

Köszönöm a láthatatlan támogatást. 🥰

És hálás vagyok minden nap azért mert bár van egy fasza a geroncsérvem ami emlékeztet a múltra hogy mit kellett volna másképpen csinálni de már nem lehet. Ezt leszámítva egészséges vagyok. Van családom aki szeret. És a barátaim. ❤️❤️
Nah meg az Uramról nem is beszélve.

Szóval hálás vagyok minden nap és remélem, hogy majd idővel megengedhetem magamnak, hogy azt csináljam amit igazán szeretek és élvezek.

Köszi, hogy elolvastad.