26.06 hétfő. Csodálatos 18 fok félig süt a nap a másik fele meg felhős és esőre áll de a szél már itt van tegnap délután óta ami nem is baj, mert kicsit fel borzolja a kedélyeket. – Ahogyan azt mi is tesszük nap mint nap egymással tudatosan vagy sem. A lényegen és a végeredményen ez nem változtat.

Nem igazán szokott érdekelni a telefonom következő frissítése bár tudom, hogy a 17 IOS állítólag hatalmasat fog szólni. Olyan nagyot, hogy majd a telefonom helyettem fog takarítani…jah nem. Én azzal is megelégszem majd ha leírok egy szót és ez az idióta nem írja át egy tök más szóra. Igen igen ki van minden kapcsolva mielőtt valaki azt gondolná hogy teljesen szőke vagyok de képzeljétek ismerek ám még legalább egy olyan embert akit ez zavar szóval kivételesen nem velem van a baj.

– leült mellém egy méretes fekete ember előkapott egy újságot és elkezdte olvasni amivel nem is lenne baj de azzal már igen hogy a tapló fej össze gyűrte a buszjegyét és csak úgy eldobta. Well done suttyókám. Ebben az a pláne hogy a busz elejében van egy tartó ahova ki tudja dobni. Az ilyennel úgy megetetném előtte persze kennék rá erős Pistát bár akkor már rektálisan is felhelyezhetem neki. Nem értem az embereket és egy héttel ezelőtt oda jutottam hogy nem is akarom megérteni. – és most meg vakarja a füleit és túrja az orrát – egy újabb varázslatos nap a buszon.

Ma a szusis zoknimat vettem fel amit egyébként a sógornőmtől kaptam és amúgy tök menő. Igen ezzel pont azt akarom mondani, hogy ma is menő vagyok. Ezt már alap.

Volt egy június 18.-a vasárnap. Igen gondoltam Rád aznap is pont úgy ahogyan minden nap teszem de nem raktam ki gyertyát a storymba és nem írtam szomorú blogot aznap. 3 év durva hogy ennyi eltelt és bár egész jó volt az a napom is ahogyan a többi délután sírdogáltam kicsit az Uram vállán. Ennyi. Nem hinném hogy azon az egy napon vagyok köteles Rád gondolni, gyertyát gyújtani vagy épp sajnálni. Mindenki azt gondol amit akar. Mert a végeredményen nem változtat senkinek sem az agyszüleménye vagy hogy mit nem mondd ki. Egy biztos nagyon önző vagy/voltál akkor abban a percben. Egy macskának sincs 9+1 élete. A napok eltelnek és nekünk el kell fogadni, feldolgozni. Persze lesznek akik kívülről próbálnak majd minket manipulálni és a gondolatainkon változtatni de ezeket az embereket le kell szarni. Én gondolok valamit. De megtanultam vele együtt élni és nem zakkantam bele. Nincs erre idő. Közhely vagy sem de az élet mindig megy tovább. Olykor kicsit fájdalmasan. De idővel minden jobb lesz ha képes vagy elfogadni a tényt amin úgy sem tudsz már változtatni. Valószínűleg sosem tudtál.

Tök uncsi lettem. Három dologról lehet velem beszélgetni: futás, sütés és növények. Borzasztó. 😂😂😂😂 azért van még a környezetemben olyan ember akivel erről vagy arról tudok beszélgetni és ez jó. Ha meg épp nincsen akkor csak csöndben kémlelem a világot és mindig képes vagyok felfedezni valami szépet vagy újat.

Olykor próbálok nyitottabb lenni és alkalmazkodóbb aztán szöget ütök a saját fejembe egy fura gondolattal – miért nem lehetünk őszinték? Nos azért nem kedveskéim mert az emberek csak addig tartják ezt jópofa dolognak amíg nem róluk szól. Amíg másról az tök buli de amint megszurkálod az egyik nagyon jó barátodat aki közel 30 éve ismer és tudja, hogy milyen vagy – mert ha nem akkor nem ugyanazt a filmet néztük együtt a csehkettőn 30 évig. Temperamentum, ítélkezés, morgás, kemény szavak, nagy szív, segítőkészség és a titkos fűszer az őszinteség. Mindegyik igaz rám.

Segíts magadon és Isten is megsegít szokták mondani. Nem véletlenül. Nem igazán gondoltam abba bele, hogy ekkora károkat fogok okozni. Tudtam, hogy egy kicsit majd fájni fog neki de majd kidühöngi magát és meglátja a segítő szándékot az őszinte kemény szavak mögött. De nem így lett. És lehet megint elveszítettem egy barátot azért mert őszinte voltam és nem sikerült felvenni a képmutató kabátot. Fura dolgok ezek. Még most is eszembe jut, hogy mennyivel jobb barát maradtam volna ha nem mondok semmit. Szóval jól gondoljátok meg, hogy kivel vagytok őszinték. Megéri e az, hogy bár segítő szándékkal alkottok véleményt de bukjátok a kapcsolatot vagy inkább nem mondtok semmit. Azt hiszem ebben a képmutató világban egyre kevesebben vállaljuk fel önmagunkat.

27.06 kedd. Tegnap egyébként meg akartam osztani ezt a bejegyzést de valahogy nem volt időm befejezni meg aztán haza fele leszálltam előbb a buszról és inkább sétáltam. Olyan jól esett. Aztán tettem vettem és már el is ment a nap. Ma sikerült lezörgetnem egy 12 km futást 1 óra 20 perc alatt ami elég szar idő de viszont amire nagyon büszke vagyok az az, hogy 1 órát sikerült az AEROB zónában maradni és ez kurva jó. Dolgozom magamon. Most nagyon belemerültem ebbe a futás dologba próbálok olyan web oldalakon tájékozódni ahol valóban kapok szakmai útmutatást.

Még eszembe jutott egy kis erős szösszenet a végére csak hogy kiverjem a biztosítékot mindenkinél mert hát én olyan paraszt vagyok…! Aznap amikor meghalt Tesóm nekem kellett telefonálni aztán ügyeket intézni majd elhallgatni, hogy mi történt két hétig a barátai elől. Nem volt könnyű. Ebben a helyzetben az ember próbálja azt tenni amit helyesnek érez. Nincs jó vagy rossz megoldás. Amit ott és akkor érzel azt teszed és pont. Függetlenül mindenkitől. Persze azért nyomás volt. – de ezt hagyjuk, mert én már megbékéltem vele. Sosem felejtem el az az napot és az utána következő kb 3 hetet mert ez bele ég az ember agyába. Minden pillanat. Aznap amikor nyilvánosságra hoztam emberek kezdtek el írogatni és hívogatni…jött a fekete leves. Nem nem azért hívtak fel, hogy őszinte részvétüket fejezzék ki, hanem azért, hogy kifejezzék meglepődésüket és a dühüket irányomba…mert nekem hogy volt pofám ezt eltitkolni és ennek nem ez a módja. Csak rugdostak telefonon keresztül vagy éppen üzenetben de álltam a sarat és senkivel sem voltam paraszt akkor sem abban a helyzetben pedig nagyon fájt. De kibírtam.

Szóval ezt csak azért írtam le nektek mert minden csak nézőpont kérdése és túl lehet élni bármilyen helyzetet ha akarjuk ez egy döntés.

Változtatni akarsz magadon tedd meg. De csak rajtad múlik, ne várd a csodát másoktól.