Mármint a következő év. Remélem mindenkinek ezer meg egy újévi fogadalma van. Nekem idén kevesebbet sikerült a fejemben elraktározni, mert lássuk be tavaly sem sikerült a 98%-a. A havi egy könyv elolvasását megtartottam az előző listámból de minden más újdonság. Magammal szembeni feladatok. Pl a legyek lazább a munkahelyi teljesítményen mert itt úgy sem érdekel senkit sem, hogy Te mennyire kimagaslóan, fantörpikusan dolgozol. Ez nem az a hely de sebaj. Aztán ott van a mások elfogadása, nem felhúzni magunkat dolgokon, mert tök felesleges, hanem csak mosolyogni ahogy az Ada is mindig csinálta.

És még sok más amit nem mondok el, mert csak nekem fontos.

Felismertem időben a hibát vagyis a hibákat, hogy elkezdtem egy olyan irányba menni ami tökre nem jó. És bár időben elkaptam a kis gonosz manó énemet mégis egészségügyi problémákat okozott amik hol rosszak aztán nagyon rosszak de nyugi azért elpatkolni nem fogok és nem tudom még kire hagyom a bélyeg gyűjteményemet.

Amúgy is január van, a minap volt Hókipóki 75. Születésnapja. Durvás.

Jövő héten hétfőn viszont az Ada születésnapja lesz. Hála a beosztásnak pont szabadnapos leszek. Ez segítség. Csak lassan túl sok a dátum amin nem akarok emberek közé menni hanem csak bámulni a falat. És nem ettől nem kell engem vagy bárki mást elkönyvelni depisnek. Mindannyian másképp élünk meg bizonyos szituációkat, nekem vannak napok, hetek amiket csak túl akarok élni. Nehéz megérteni. Most írhatnám azt, hogy majd amikor Te elveszítesz egy közeli hozzátartozót kiderül hogyan fogod feldolgozni. Nem vagyunk egyformák. Hála Istennek. A fájdalom nem fog eltűnni de az ember idővel hozzá szokik es megpróbálja elviselni.

Az egyik legjobb barátomnak nagyon beteg az Apukája. Az a szint amikor mar nincs visszaút. A végső stádium. Amikor tudod hogy elfog menni de a pici remény ott van. És bár nem tudod hogy miért reménykedsz. Az egyik hogy csendben békében aludjon el, minél hamarabb csak hogy neki ne fájjon tovább. A másik amikor azért reménykedsz még maradjon veled egy kicsit, mert nem vagy készen vagy meg nem akarod elengedni. Sosem fogod tudni elengedni legalábbis az elején szerintem nem lehet és készen sem leszel soha. Erre nem lehet felkészülni, mert ez nem egy vizsga amit bemagolsz es persze attól függetlenül a tanár megbuktathat.

Megbékélhetsz.

Én minden nap ezt teszem amikor eszembe jut, hogy mit csinálhattam volna másképp. Az agyam folyamatosan kattog. De nap végére megbékélek. Mert sehova sem vezet az önostorozás. Sajnos közhely de nem fognak vissza jönni. Bármennyire is akarjuk.

Sose feledd el mindig van egy társas az úton sosem vagy egyedül. ❤️