Már csak fél nap van hátra az idei évből. Viszlát 2022 vissza se nézz. De persze így vissza tekintve vegyesek az érzéseim, többnyire azért persze ha nagyon mikroszkópikusan vizsgáljuk akkor megfigyelhetjük, hogy nem volt olyan rossz ez az év és bár azt mondtam nem lesznek újévi fogadalmak azért elraktam a zsebembe néhány cetlit amit majd néha néha előhúzok és rájuk pillantok amikor úgy érzem, hogy elszalad velem az a bizonyos ló. Bevallom már megittam egy kámikázét, mert az utolsó adag bejglim sehogy sem akar össze jönni szóval most lehuppantam a kanapéra, az Uram főz én meg jobbnak láttam most begépelni az idei év utolsó bejegyzését. Pihenek, mert aztán valahogy össze varázsolom a mákosbejglit utána kikapcsolódásképpen lezavarok 5 km mozgást – az Uram addig leteker vagy 50 km-t s mindezek után kipattintjuk a gyerekpezsgőt…nah jó lehet összedobok néhány mojito-t is és kezdetét veszi a tánc. Csak mi ketten. Azt hiszem egyikünk semmi vágyik emberekre. Én biztos nem. Nem mondom, hogy utálom őket mert akkor tényleg el kéne menni világítótoronyőrnek inkább csak csendben elbulizgatunk kettesben. Szerintem ahogy az ember öregszik egyre kevésbé vágyik mások társaságára. Plusz nem szívesen csapnám szét magamat – amit nem is tudom, hogyan kell már – mert holnapra és hétfőre is vannak tervek.

A tegnapi napom elég idegesre sikeredett mert nem ez volt az első olyan munkanapom, hogy tényleg azt éreztem méltatlanul bánnak velünk és a legrosszabb ebben, hogy a többiek ezt nem érzik vagy rajtam kívül csak tényleg 1-2 ember fogja fel az agyával, hogy mi is megy itt valójában de valószínűleg ők sem tennének semmit. Szóval úgy döntöttem, hogy semmilyen extra effort-ot nem fogok bele tenni a melóba – azt nem mondjuk, hogy szarunk rá, mert nem szép.- de pont annyit és úgy fogok melózni, hogy ne fájduljon meg a hajam vége szála. Tisztában vagyok vele, hogy ez az én hibám, furán vagyok bekötve és mindig azt érzem, hogy képes vagyok jobbá tenni egy helyet. Nos ez nem az a hely. Mert itt a policy az szentírás és csak az fog történni ami abban írva vagyon. Se több se kevesebb. Az is lehet, hogy a wc-t is pont eszerint a szentírás szerint használják és bár a cégnél minden budiban van kefe nem használják…! Gusztustalan.

És én vagyok a legnagyobb mázlista a bolygón, mert az Uram elvisel, akkor is amikor az én hajam égnek áll. Ő valahogy mindig képes jól kezelni a dolgokat. Nekem azért – bár ritkán – néha elborul az agyam.

Sötét van, nah nem a fejemben hanem kint az utcán…nyomasztó ez a sok eső. Csak szakad és szakad…..tudom, most jön a közhely, hogy azért esik mert itt élek vagy minek költöztem ide ha nem szeretem az esőt. Ezt az esőt már Ti sem szeretnétek. Nekem pl semmi bajom a mínusz 15 fokkal de itt sajna plusz 11 van. Undi.

Olyan kis Cukker az Uram ahogy főzi a lencselevest. Azt mondta az imént, hogy majd megtanít két kézzel gépelni, nah nem mintha nem repesztenék egy kézzel és így a másik kezem szabad ha esetleg be akarnék kapni egy kocka csokit de már edzés előtt nincs evés. Mert aztán a nasi vissza integet. 🙂

Azt hiszem, most zárom soraimat, mert nem igazán van ihletem de nagyon boldog új évet mindenkinek. Egyetek jókat és igyatok mert a hidratálás fontos. Ahogy Hókipóki mondaná a jóból mindig keveset. 🙂

Találkozunk 2023-ban.

…Már akivel. Ha ha ha !