Már csak fél nap van hátra az idei évből. Viszlát 2022 vissza se nézz. De persze így vissza tekintve vegyesek az érzéseim, többnyire azért persze ha nagyon mikroszkópikusan vizsgáljuk akkor megfigyelhetjük, hogy nem volt olyan rossz ez az év és bár azt mondtam nem lesznek újévi fogadalmak azért elraktam a zsebembe néhány cetlit amit majd néha néha előhúzok és rájuk pillantok amikor úgy érzem, hogy elszalad velem az a bizonyos ló. Bevallom már megittam egy kámikázét, mert az utolsó adag bejglim sehogy sem akar össze jönni szóval most lehuppantam a kanapéra, az Uram főz én meg jobbnak láttam most begépelni az idei év utolsó bejegyzését. Pihenek, mert aztán valahogy össze varázsolom a mákosbejglit utána kikapcsolódásképpen lezavarok 5 km mozgást – az Uram addig leteker vagy 50 km-t s mindezek után kipattintjuk a gyerekpezsgőt…nah jó lehet összedobok néhány mojito-t is és kezdetét veszi a tánc. Csak mi ketten. Azt hiszem egyikünk semmi vágyik emberekre. Én biztos nem. Nem mondom, hogy utálom őket mert akkor tényleg el kéne menni világítótoronyőrnek inkább csak csendben elbulizgatunk kettesben. Szerintem ahogy az ember öregszik egyre kevésbé vágyik mások társaságára. Plusz nem szívesen csapnám szét magamat – amit nem is tudom, hogyan kell már – mert holnapra és hétfőre is vannak tervek.

A tegnapi napom elég idegesre sikeredett mert nem ez volt az első olyan munkanapom, hogy tényleg azt éreztem méltatlanul bánnak velünk és a legrosszabb ebben, hogy a többiek ezt nem érzik vagy rajtam kívül csak tényleg 1-2 ember fogja fel az agyával, hogy mi is megy itt valójában de valószínűleg ők sem tennének semmit. Szóval úgy döntöttem, hogy semmilyen extra effort-ot nem fogok bele tenni a melóba – azt nem mondjuk, hogy szarunk rá, mert nem szép.- de pont annyit és úgy fogok melózni, hogy ne fájduljon meg a hajam vége szála. Tisztában vagyok vele, hogy ez az én hibám, furán vagyok bekötve és mindig azt érzem, hogy képes vagyok jobbá tenni egy helyet. Nos ez nem az a hely. Mert itt a policy az szentírás és csak az fog történni ami abban írva vagyon. Se több se kevesebb. Az is lehet, hogy a wc-t is pont eszerint a szentírás szerint használják és bár a cégnél minden budiban van kefe nem használják…! Gusztustalan.

És én vagyok a legnagyobb mázlista a bolygón, mert az Uram elvisel, akkor is amikor az én hajam égnek áll. Ő valahogy mindig képes jól kezelni a dolgokat. Nekem azért – bár ritkán – néha elborul az agyam.

Sötét van, nah nem a fejemben hanem kint az utcán…nyomasztó ez a sok eső. Csak szakad és szakad…..tudom, most jön a közhely, hogy azért esik mert itt élek vagy minek költöztem ide ha nem szeretem az esőt. Ezt az esőt már Ti sem szeretnétek. Nekem pl semmi bajom a mínusz 15 fokkal de itt sajna plusz 11 van. Undi.

Olyan kis Cukker az Uram ahogy főzi a lencselevest. Azt mondta az imént, hogy majd megtanít két kézzel gépelni, nah nem mintha nem repesztenék egy kézzel és így a másik kezem szabad ha esetleg be akarnék kapni egy kocka csokit de már edzés előtt nincs evés. Mert aztán a nasi vissza integet. 🙂

Azt hiszem, most zárom soraimat, mert nem igazán van ihletem de nagyon boldog új évet mindenkinek. Egyetek jókat és igyatok mert a hidratálás fontos. Ahogy Hókipóki mondaná a jóból mindig keveset. 🙂

Találkozunk 2023-ban.

…Már akivel. Ha ha ha !

Lógok nektek jó pár bejegyzéssel és ma van a napja amikor utol fogom érni magamat, legalább ebben. Minden napra hagytam valami lemaradást amit be kell hozni és bár én nem vagyok olyan szerencsés mint sokan, hogy nem kell dolgozni két ünnep között azért megpróbálok mindent rendbe rakni. Szóval most itt a pokróc alatt egy jó kis Demmers-es Gumibogyószörp teával neki látok az alkotásnak. Nem is gondolnátok, hogy mennyi időt vesz el csak egy bejegyzés megírása. Főleg akkor ha össze vissza ütöm le a betűket vagy többször átírok egy mondatot, mert mondjuk tökre nem értelmes.

Úgy volt, hogy ma fényeket megyünk majd nézni az Urammal itt a környéken, mert rengeteg házat feldíszítenek és olyan szépek de szakad az eső, ami ugyan nem volt betervezve…de hát a ködös Albion már csak ilyen. Talán majd holnap.

Kissé dühös voltam az előző bejegyzésemben, nagyon rossz napon írtam meg azt a bejegyzést, persze szabadkozni sem fogok mert a düh is hozzám tartozik. Viszont valami csoda folytán elengedtem egy pár dolgot aminek jótékony hatása az lett, hogy csak úgy képes vagyok én is bemenni a melóba és még ha nem is szarok bele 100%-osan de lazábbra vettem a gyeplőt. Sodródom az árral…ennek később még lehet, hogy lesz értelme.

A miért jó az interneten rendelni, nos dióhéjában az történt ami utólag már nem is annyira hajmeresztő, hogy hát a kedves királyi posta sztrájkba fogott – jah mert itt nagy divat, nem elég, hogy túléltük a covidot és zajlik az energia válság legyen még egy kis szar. – Azért jó az interneten rendelni, mert a legtöbb márkának itt kint nincsen boltja, kb 90%-ról beszélgetünk. Sok a kis cég. De van akinek szuper a portékája. Nos az történt, hogy ezek a kis üngyibüngyik…el kezdtek sztrájkolni nyár végén. Gondolom senki sem vette komolyan de kellett volna. teltek a hónapok és késtek vagy nem jöttek meg a cuccok. Nyuszika kezdet icicipicit dühös lenni. Nah nem léptem át a határt sehol de mentek az emailok, mert hát én vagy a vásárló és megrendeltem valamit amiért fizettem és ők ígértek egy 48 órás szállítási időt ami nem, hogy 48 óra nem volt ….de nah szóval kicsit kezdett felmenni az agyamban található víz ami olyan olyan hőmérsékleten rotyogott, hogy akár a bécsi virslit is megfőzhettük volna benne. Próbáltam nagyon szofisztikáltan kommunikálni ezekkel az emberrel mert valahol tudtam, hogy nem az ő hibájuk – max annyi, hogy nem kaptak időben észhez, hogy hoppá jön a black friday aztán a cyber monday meg a karácsony ésatöbbi talán váltsunk futárcéget – halmozódtak a dolgokat, végül megjött a dolgok nagy része kivéve egyet amit meg szerintem egy másik cég alkalmazottai ettek meg de a cég egyből vissza is küldte a pénzt. Így utólag már nem tudom vissza adni nektek azt a több hetes, hónapos szenvedést de biztos lett pár új őszhajszálom viszont megtanultam, hogy ezekkel az ember típusokkal hogyan kell bánni emailon keresztül, szóval már ezért megérte. Talán a legfurább az első sztori volt onnan ilyen Eco-s dolgokat rendeltem, ott a lány nagy sötét volt akivel leveleztem és nem értettem miért nem érti a problémámat. De a dolog annyira elfajult, hogy kiírta a weboldalára bezárja a boltot és átadja egy másik cégnek, nem hinném, hogy csak az én levelezésem miatt lett ez a vége…mert, hogy negatív hatások érik és még én sajnáljam mert szar céget választott a cuccok kiszállítására. 🙂 Szóval kicsit kezdtek úgy kinézni a dolgok, hogy még én tettem szívességet azzal, hogy vásárolok és hogyan van pofám számon kérni mert nincs meg a cuccom.

Szép lassan a december is eltelik és nini itt a következő év a 2023 ami nem tudom melyik állat éve lesz mert még nem néztem utána és egyébként is tök mindegy. Biztos Ti is tök sok mindent tanultatok ebben az évben. Nos lássuk, hogy daginyuszi mit is tanult.

1. Felesleges listát írni, hogy majd mi és miket és kiket fogsz csinálni a következő évben, mert úgy sem fogod betartani a 99%-át. De hajrá mert lehet nektek ez sokkal jobban megy.
2. Próbálok sokkal lazább lenni és leszarni dolgokat akkor is ha nem vagyok ilyen típus és számomra annyira furák az emberek – már csak ha a melóhelyemet nézzük. De nekik meg bizonyára én vagyok nagyon fura.
3. Ahogy telik az idő egyre nehezebben tudom elviselni a hülye, idióta, kretén, gerinctelen, képmutató, sunyi embereket. Ezek szimpla vagy kevert változatát.
4. Nem minden arany ami fénylik avagy én hajlamos vagyok bizonyos emberekről sokkal többet képzelni mint amik valójában és aztán ki fog csalódni? Hát persze, hogy én.
5. Ebben az évben sok ember csalódás volt számomra, ez persze mind az én hibám mert ha nem gondolom azt, hogy akkor nem csalódok de azt gondoltam és nem kellett volna ahogyan másról sem.
6. Sokkal kevesebb könyvet olvastam el mint szerettem volna.
7. Többet sírtam mint előző évben ami tudom jó de bűntudat még mindig van.
8. Sokkal többet kell meditálnom és megengedni magamnak, hogy ha valami nem megy azt nem kell erőltetni függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak. Kit érdekel?
9. A távolság ebben az évben még jobban bemutatta, hogy kire lehet számítani és kire nem. Ki az aki valóban képes a saját idejéből annyit, adni, hogy “mi a fasz van veled nyuszika?”.

Tudom, hogy sokkal könnyebb tőlem elvárni, hogy keressek mindenkit én, menjek mindig én haza de az otthonom már itt van, vagy legalábbis most itt van. És bár hiszem, hogy az otthon nem egy ország kell, hogy legyen hanem bennünk van ez is mint sok minden más is de nektek is pont egy percbe telik rám írni, hogy TE figyi már mi van veled? Senkitől nem várom el, hogy mindennap beszéljünk de az, hogy nincs heti- két heti 1-2 percetek írni azt nehezen hiszem el, ez főleg azoknak az embereknek szól akik a szaráshoz is magukkal viszik a telefont. 🙂 Lassan másfél éve nem vagyok fent facebookon életem egyik legjobb döntése volt, mert nem az interneten kell élni az életet akkor sem ha a jövő magában hordozza a technika előre fejlődését és a végén olyan wcnk lesz, hogy a seggünket is kitörli majd helyettünk. Bármi megtörténhet. Nem lettem zombie csak mert nem rakok ki mindent az internetre és lehet elfog jőni a szomorú perc de az instagrammot is likvidálni fogom….jaaaaaaaaaahjjjj tudom most mi lesz? Hát az ami eddig volt. Hogyan fogjátok a blogomat olvasni? utána számoltam nagyságrendileg 60 embernek küldöm már csak el a blogomat amikor volt fb-m akkor ugye, kb 250 ember olvasta. Most a 60 ember akik valamiért úgy érzem szívesen olvassák nos 30 olvassa csak el. Tök jó lenne tudni ki is az a 30 mert akkor a többit nem is zavarnám. Mindenki nyer alapon. De persze pontosan tudom, hogy senkinek nem lesz mellénye azt mondani: Te figyi már ne küldözgesd mert tökre nem érdekel. :)))) Pedig szerintem frenetikusan írok. Amint el jön majd a perc akkor tudni fogjátok és hát nem tudom mi lesz a megoldás. Talán mindenki elmentheti a blogomat a telefonjára és minden héten ránéz egyszer, hogy hátha kiizzadtam magamból egy new post-ot. Igyekezni fogok de nem ígérek semmit sem. Most csak három hetet csúsztam nah, jó lehet már egy hónap. Bocsiiiiiiiiiiiiiiiiii.

Egyébként a blogom kiírja, hogy ne írjak ilyen színesen mert zavaró lehet az emberi szemnek. Nah, szóval így a végére annyit, hogy készülök két hónapja egy kis meglepetéssel vagy inkább ki szeretnék próbálni valamit amihez témát kell találnom és ha meg lesz és megcsináltam akkor nektek meg is fogom mutatni aztán majd jöhet a meleg meg a hideg a nyakamba.

Valamint nincsen esetleg valamelyik kedves ismerősömnek BELGYÓGYÁSZ/GASZTRÓS ismerőse akivel lehetne akár online/telefonon majd személyen konzultálni? Nem hinném, hogy nagy a baj de…!

Azt hiszem azt a korszakomat élem, hogy sok minden érdekelne de igazán semmi sem. Mert lennék pék vagy süti sütő, esetleg kutya simogató-szeretgető. Néztem egyetemet de attól sem dobtam el az agyamat. Szóval mostanában csak a szokásos dolgaimmal foglalkozom és pár hónapot sodródom az árral. Tudni fogom amikor megtalál vagy én megtalálom, hogy ez az amit csinálni szeretnék.

Boldog karácsonyt Nektek, egyetek sok sütit és pihenjetek. Legyetek olyanokkal akiket szerettek és ők is szeretnek titeket, nevessetek sokat és kommunikáljatok, öleljétek meg egymást, fogjátok meg egymás kezét és mondjátok meg a másik embernek, hogy számíthat rátok, bármi is történjen a világban.

köszi, hogy elolvastad. Már ha elolvastad.