Nem tudom Ti hogy vagytok vele de nyakunkon vannak az ünnepek… Ma van Advent első vasárnapja. Ez az év is sittysutty elszaladt. Nem tudom, hogy ez egy bizonyos kor elérte után történik velünk de minden sietős lesz. Rengeteg minden történik itt és mégis semmi. Kábé minden nap tudnék írni nektek valami hajmeresztő sztorit ami velem vagy a környezetemben élőkkel történik. Történések amiknek egy részén utólag jókat lehet röhögni és persze a másik felén zokogni. Az élet úgy szép ha zajlik.

Azt hiszem sosem akartam senkit sem megtéríteni a blogommal, befolyásolni., mert majd én megmondom a tutit és akkor az biztos, hogy pont úgy van jól vagy éppen nem. Ez inkább a magam szórakoztatása, gyógyítása, írási vágyam kielégítése a magam fura módján, a magam fura hebrencs, vicces olykor szorongó és dühös módján. A pohár többnyire tele van vagy inkább félig tele és a jó dolgokba kapaszkodunk, a sok szart próbáljuk magunk mögött hagyni. Nem belesüllyedni, különben is erre nincs idő. Ez manapság luxus állapot…szöttyögni a saját rosszul kivájt mocsarunkba.

Tehát a pohár félig tele van. Olvasok mostanában több könyvet is – egyszerre- . Hókipóki példáját követem ebben is, mert Ő évek óta ezt csinálja, sose tudtam hogyan de most már igen mert én magam is ilyen kis perverz lettem. Az olvasás jó. Egy másik világba tesz. Csak kettőt említenék meg az egyik A hülyeség pszichológiája, az némiképpen feldob. Jókat kacagok hangosan a buszon. – manapság nem sok ember kezében látsz könyvet. Szerintem sokan azt sem tudják mi az de ebbe ne menjünk bele mert ez most nem az a rész. a másik könyv amit én is csak telefonról tudok olvasni sajnos mert pdf-ben van meg…az Ahogy gondolod. Ennek még nagyon az elején vagyok mert minden oldalt kétszer kell elolvasnom. Nem gondolom, hogy fagyi vagyok ilyen téren de hát ez van. Nem minden infó megy bele abba az okos és szép buksimba elsőre. Egy hülyeség.

Segíts magadon és Isten is megsegít, szokták mondani ahogyan azt is, hogy mindenki a maga szerencséjének Pogácsa. Gondoltam finoman kinyilvánítom a véleményemet. Olvassa az ember lánya ezeket az önsegítő nagyon tutik könyveket amik megmondják a tutit, hogyan élj, mit csinálj és a legjobb a mit gondolsz, mert amit te gondolsz azt teremted meg és az lesz a jövőd és ha rosszat meg negatívat gondolsz akkor hujujjj meg hejejjj lesz de csak pozitívan és a negatív csírákat öld ki a fejedből. Nah akkor most itt álljunk is meg egy pillanatra. És ez csak az én véleményem – mert biztos van a bolygón olyan ember vagy barátom (remélem nincsen) aki képes így élni. Tehát a te fejedben nincsen negatív gondolat soha, semmiről. A te lelked egy kibaszott virágos rét aminek a közepén fekszel és bámulod a kék eget meg a felhőket és a béke is ott pihen meg benned és a másokról alkotott csupa pozitívság szárnyakat ad neked. És majd repkedsz mint egy csodaszép színes kis madárka. A fejed egész nap tiszta és minden külső negatív hatással te tiszta szívvel pozitívan reagálsz.

Akkor itt most parkoljuk le a kis seggünket egy korhadó padra kezünkben egy finom limonádéval. Napok óta ezen rágódom de nem hiszek ebben, sajnálom biztos, hogy bennem van a hiba ezzel kapcsoltban is ahogyan sok más dolog…de ebbe ne menjünk most bele. Szerintem senki sem tudja így élni az életét. Én nem azt mondom, hogy egyen meg minket a negatív énünk de hogy nem tudsz mindenre mosolyogva és a szívedben melegséggel reagálni. Oké mosolyogva még csak csak dehogy az én fejemben nem az van, hogy húúúúú de megölelném azt aki épp most rúg belém valamilyen formában. Mosolyogva is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra sőt akár suttogva is. Ezek már már művészeti szintek szerintem.

December közepén lesz 8 hónapja, hogy az új helyemen dolgozom…most kezdenek bennem igazán kiforrni, hogy ki milyen is valójában. Mit rejteget az álarca mögött avagy baromira nem olyan mint amilyennek gondoltam volna vagy éppen mutatta magát. Azt szoktam mondani, hogy ha egy kicsit jobb ember ismerő vagy akkor a mai csalfa világban is de 6 hónap után képes vagy kiismerni egy embert, mert szerintem ennyi ideig képes valaki megjátszani magát, persze van aki eddig sem.

Azt kell, hogy mondjam én egy OLTÁRI helyen dolgozom. Olyan mint egy kabaré egy cirkusz egy börtön és egy röhej egybe gyúrva. Nomnom. Ki kér belőle egy falatot. Egy két ember pozitív csalódás míg mások háááát….én a helyükben azt is titkolnám, hogy a Föld nevű bolygó lakosai. Nagyon vegyesen vagyunk. De ezek a típusok találhatóak meg.

1. A minden lében két kanál
2. A pletykás
3. Az álszent
4. A kétszínű
5. A sunyi
6. A napraforgó
7. Aki azt mutatja, hogy érdekli de még sem
8. Aki lebasz majd megdícsér
9. Aki nem kedveli a bevándorlókat
10. Akit meglehet műteni munka közben – ebből túl sok van
11. A gerinc nélküli
12. A képmutató
13. Egy két eltévedt viszonylag normális, dolgozni tudó lény

Döbbenetem néhány hete kezdődött, hogy ide sem vagyok igazán való nah nem azért, mert kiváltságosnak születtem – annak persze – hanem mert világ életemben olyan munkát végeztem amit a hivatásomnak éreztem. Szívvel lélekkel 150%-osan csináltam mindig mindent, valószínűleg azért mert szerettem ezeket a dolgokat. Az embereket akik körbe vettek és együtt toltuk a szekeret előre. Nem pedig össze vissza. Nem gondolnám, hogy problémám van a beilleszkedéssel de itt nem minden napom boldog. Azt gondolom ez a munka nem egy atomfizika – nekem legalábbis. De egyre nehezebben viselem azokat az embereket magam körül, akik szart sem tesznek hozzá a naphoz míg néhányan a belünket is kidolgozzuk, hogy haladjunk. És persze az, hogy ők lófaszt nem csinálnak hát az ennyi fogadd el, mert itt ez az elfogadás nagyon megy. Tényleg nem tudom, hogy egy két kollégám hogyan élte meg a felnőtt kort, hogyan képes – ha képes – kitörölni a seggét kaksizás után vagy hogyan képes lélegezni, egyedül. Segítség nélkül. Borzalmas. Kollégáim legalább fele alkalmatlan. De fizetést kap és éli világát. Ebbe próbáljam meg magamat beintegrálni. Hát köszi nem. Szóval egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány kollégával kommunikálok és van olyan is, hogy nem szólok senkihez, mert nincs kedvem hallgatni a sok szart ami ki árad a szájukból. El vagyok a magam kis világában. A fejemben terveket szövögetek vagy épp sütök egy jó sütit.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy velem az a baj, hogy az embereket aszerint “mérem”, hogy hogyan dolgoznak. És ez így is van. A legtöbb kollégámat ezért nem tudom sokra tartani, tisztelni és nem is akarok jópofizni se mert itt az nagyon megy, az egymás segg nyalása. Sőt nem csak ez a hibám ám, akkor menjünk is bele mert még szarkasztikus vagyok és ironikus jah hát nem is mondtam ezt itt a ködös Albionban nem értik nem tudják mi az. Szóval poénkodni sem tudok sajnos. Mert ami nekem vicces az nekik nem és fordítva. De ha ez nem lenne elég akkor még ott van az őszinte mindenbe beleállok és kiállok a magam igazáért – ha épp nekem van habitusom. Hát tiszta utálni való vagyok. Sok ember szerintem inkább fél tőlem, pedig azt hittem ezek az idők elmúltak 20 éve…de nem.

És a veszélyes utolsó tény, hogy van agyam és nem félek használni. Szerintem feltűnt ezeknek is, hogy csak nem olyan hülye ez a leány…minden héten szerda körül kinyomtatnak egy okosságos papírt a heti dolgokról és változásokról. Most már ott tartunk, nem mehetsz akkor pisilni amikor neked kell vagy nem teheted le a pulcsidat magadhoz mert jön a pulcsicsendőrség és elkobozza vagy éppen nem gondolkozhatsz. Vannak a munkának lépései amit nem csinálhatsz meg akkor sem ha tudod, mert akkor hamarabb is végeznénk egy adott problémával plusz senki nem lenne felelős ésatöbbi. Nem meg kell húzni a határt mert nem lehetsz okos és önálló, hanem csak olyan aki felteszi a kis kezét és segítséget kér akkor is ha nincs rá szükséged….ki érti ezt?

Amúgy ezt a paradicsomot leszámítva minden oké, nem bántam meg semmit. Az Uram egy Tündér és én vagyok a legnagyobb mázlista a bolygón.

Ti hogy vagytok?

puszi és pacsi, köszi hogy elolvastad.

Utóirat a kövi bejegyzésem csütörtökön érkezik és a csodálatos internetes rendelésről valamint a még lehengerlőbb csomagszállításról fogok írni nektek.