Kedves egybegyűltek.

Arra gondoltam hogy az lenne a legkönnyebb ha írnék egy PRO és KONTRA beszámolót nektek. Tehát 2 éjszakàt töltöttünk Pràgàban egy Art Hotel nevezetű helyen. A szállás teljesen szuper volt. Kedves személyzettel, beszéltek is angolul. Egy szavunk se lehetett. Pici hotel, szerintem olyan 20 szoba lehetett. Mi kaptuk meg a legjobbat a közép erkélyeset nah nem mintha kimentünk volna mert a szomszédok meg bagoztak. A reggeli svéd asztalos. Megfelelő. Szoba rendben volt. És nem csak tea volt hanem kávé is ez egy plusz pont a mai világban akkor is ha csak Nescafé. Fürdőszoba tiszta. Tusfürdő van, sampon nincs. Hajat mostam vele de így utólag àtgondolva nem kellett volna. Sebaj. Első nap 7 km-t tekeregtunk az eső hol esett hol nem. De szép volt. Akkor is ha miután leszálltam màr 38 fokos làzam volt de nyugi csak egy napig. A köhögés és a takony azért még meg van elég rendesen. Bár néha úgy érzem hogy bunkosagi allergiám is lett màr. Ebben a korban ez tök normàlis.
De ne kanyarodjunk el. Este bementünk a boltba vettünk tényleg csak maximum 5 dolgot és ne gondoljátok a kaviarra vagy a lazacra de àtszàmítva 5000 forint volt. Tegnap egész délelott szakadt az eső majd amikor kezdett alább hagyni akkor elmentünk a technikai múzeumba. Ami amúgy jó volt. Mert 280 cseh korona helyett 80 volt és pont ennyit is ért. Viszont azzal nem számoltunk hogy valami ünnep nap van ezért mindenhol tele lesz gyerekkel és potyàzókkal. Sétáltunk, pihentunk és este megettem életem első és remélem nem utolsó Ramen-jét. Ami csudifinom volt. Meg kell tanulnom palcikaval enni mert fakanàllal kicsit nehéz volt. A hely tele volt és egyébként kis helyes volt de ami számomra teljesen fura volt az az hogy az étlap csak csehül volt. Sehol egy angol szó. SEHOL. Próbáltam lefordítani az étlapot de sok mindenre akkora hulyeséget írt ki. Szóval ez mondjuk tök furi. Ittunk limonàdét valami hàzi dolgot. Nem tudnànk hova tenni mert sehova sem volt felírva, hogy mi van benne. De ezt leszàmítva az is finom volt. Ma pedig bejártuk a város öreg részét. Bazi sok turista. Több mint Romàban. Tumultus mindenhol. Buszra pattantunk, majd egy másikra és egy ideje kint ülünk a reptéren. A gép két és fél óra múlva indul.

Hogy mik a tapasztalatok.

Ez is csak egy város. A szebbik fajtàbol mondjuk. Minden sarkon lehetne egy képet lőni. Idilli. Meg van a bája. Pont elég belőle 2-3 éjszaka. Kurva hideg van. Napon elmegy. Valszeg nekem amúgyis nehezebb volt most elviselni. Az Uram már egész jól van. Én még tipródok. Próbálok keveset kohogni. Nem megy jól. – mellettem az öregasszony már felvette a maszkot. 🤪🤪 Jobban is teszi.

Nyugodjatok meg itt is minden kurva dràga mint Mo-on. Szerintem a világban bárhova mennénk dràga lenne. Szóval ha nem akarsz költeni akkor ne menj baszki sehova.

Mi nem valószínű, hogy vissza jövünk ide. Hogy miért? Mert amikor a magyarokról mondják azt hogy tirpak népség akkor az az érzésem hogy nem talàlkozott még cseh àllampolgàrral. Nos tehàt a szálloda pipa. Mind kedvesség és nyelv terén. Tegnap volt egy kedves kutyás hölgy és egy Anyuka a gyerekével,a Japàn étterem, ma meg 191-es busz sofőrje aki útba igazítàst adott. És itt be is zárul a kör. Mert bàrmennyire az angol az elvárt nyelv mindenhol ez a nép sem különb sok màsiknàl. Jah meg bunkó is, nagyon bunkó. Neked jön az utcán ha nem kerülöd ki, belesétàl a fotódba amit épp készítesz DE A HAB TORTAN az nekem az ellenőrzésen volt itt a reptéren ahol természetesen a cuccom màsik sorba ment és egy modortalan vén kurva kutatta àt. És dobta odébb a cuccomat amiben benne volt a szemüvegem – ugyan tokban – de ha megsérul akkor biztos kiverem a palàvert de úgy hogy zörög. Ràadàsul nem is köszönt a suttyoja majd oda intett a végén hogy vihetem a cuccomat el innen. Mire közöltem vele angolul hogy maga nagyon kedves. Olyan ideges lettem, hogy az Uram nyugtatott le.
Szóval köszönjük de nem kérünk ebből többet. A város szép az emberek suttyók.

Köszi Pràga, ennyi elég is volt. Fejlődjél tovább.

Azért két nagyon jó része volt Pràgànak nah jó legyen hàrom. Az egyik, hogy eljutottam végre a màsik hogy az Urammal. A harmadik, meg hogy egy gyönyörűség került AZ ujjamra. ❤️

‌Bizonyàra teljesen màsképp és most mondhatjátok azt, hogy azért van mert én külföldön élek és a székletem is màs. Amúgy nem. Szembe jött velem az első kultúr sokk amikor leszálltunk a géprol, majd az folytatódott a vonaton, a boltban vagy csak elhaladt mellett valaki. Nem kell messzire menni. Annyi jó anyagot tudok talàlni ha írni talàl kedvem, még gondolkozom sem kell. Csak ha nagyon muszáj. Most épp kint állok a győri Aldi előtt. Már látom hogy az Anyósom és az Uram a pénztàrnàl vannak. Kint maradtam a levegőn, mert imádom ezt a kis szelet ami itt àtfújja a fejemet, a nap is süt, kicsit nyűgös vagyok valszeg azért, mert három napja nem tudok klotyora menni, nah nem azért mert nincs az Uraméknál sőt kettő is van de tudjátok, van, hogy nem jön az ihlet. A lényeg, hogy a rizstejjel vagy még sem azzal készult kapucsínó meghozta az eredményt így most egyik làbamról a màsikra àllok, hogy majd hamarosan…
Olykor amúgy is jobb ha magamra hagynak. Nekem nem tesz jót ha haza jövünk. Tiszta feszült leszek. Nyugi tudom minden az én hibám de legalább nem játszom meg magamat és ha úgy van kedvem nem vágok jó pofat a dolgokhoz. Ez vagyok én. És bár az Uramon is látom, hogy nem mindig van kisimulva Ő nyilván sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb mint én.
Szóval voltam/tunk pár napot Pesten. Tetováltattam magamra tudom durva…az én testem, betöltöttem a 41-et szóval akár ezt is megtehetem anélkul, hogy engedélyt kérek vagy mesélek róla. Fura, mi? Én magam sem hiszem el.
Öröm volt haza jönni egy csomó rossz hîrre és basztatàsra. Azért akad közte jó is és csak azzal kell foglalkozni.
Mindenki azt hajtogatja, hogy a legjobb időpontban költöztem el…most már én is látom. És néha belefutok egy-egy kamu cikkbe ami arról szól, hogy emberek ezrei költöznek vissza Mo.-ra. mondjuk, hogy ki azt nem tudom és teljesen komplett idiótának tartom őket ha csak nincs annyi pénze hogy bekoltozzon az erdő kozepére, napkollektor és trükkös kerítés mindenhová.
Jah igen 2023-ban nem fogok haza jönni…tragédia.  szeretnénk màshova is elutazni. Ott még nem tartunk, hogy két hely beleférjen. Főleg nekem nem. Ez egy darabig így is lesz.

41 évesen nem szeretem a vasúti àtjàrokat megborzongok tőlük akàr a hidaktól.
Azzal a pár emberrel akivel sikerült találkoznom az tényleg jó volt. Meg még aki vár rám. De sajnos aki nem adta előre az időpont igényét az idén is kimarad, pont úgy mint tavaly.

Péntek reggel itt ülünk a győri kórházban várunk a fizikoterápiàra. Maszkot kell felvenni mert az egészségugyben mêg ez a trendi. Nincs is ezzel semmi gond, mert felveszed DE amikor a làtszólag szimpatikus egészségügyi dolgozó arcáról le van tolva vagy kilóg az orra akkor eltunodom, hogy mit bohóckodunk még mindig amikor Ők az egészség örzői. Mi meg a kis pornép. És bár szemüveg van rajtunk, mégis képesek voltunk arra hogy felhuzzuk a foximaxot. Bár felfogható úgyis, hogy a kórházból nem akarunk haza vinni semmit. 﫣 Az Uram itt alszik mellettem.

Egyébként minden szupi. Osszességében jó volt talàlkozni akikkel talàlkoztam és akikkel még tudok.

UI.: Egy elgondolkodtató gondolat szàmotokra, hogy amikor 6 egymástól független ember mondja azt, ha a gyereke eléri a 18at akkor húzzon külföldre és ha van testvére vigye azt is…akkor azért azt gondolom, hogy annyira nem jó àm itt minden.

Ui2.: Mindenki a maga szerencséjének pogàcsa.

Labjegyzetként megjegyezném azt, hogy két évvel ezelőtt még elég volt 500 forint amikor a mammutban felmentek a Szamoshoz két Ishlerért, most már az 500 forint egyre sem elég mert már darabja 550 és kisebb is lehet. Persze nem ez az egyetlen dolog amin fennakadt a szemem. Nagyon sok mindenen. És ez nem azért van mert szar a forint hanem, hàt nem is tudom.

De továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nem fàj nektek eléggé….tisztelet a kivételnek. Tegnap (pénteken) bevasaroltunk két boltban voltunk. Az egyikben 40.000.- hagytunk ott míg a másikban sem sokkal kevesebbet. Ez a heti bevásárlás egy csalàdnak akik nem zabàlnak két pofàra. Igen persze nálunk is változtak az àrak és mi csak ketten vagyunk de én is főzök plusz az esetek nagy többségében egészségesen tàplàlkozunk és olykor extra dolgokat is beszerezunk de még mindig kevesebb a kiadàsunk.

Nem jó az irány sràcok. Aki tud pattanjon fel Noé bárkájára. Sehol sincs kolbászból a kerítes és dolgozni kell keményen de megbecsülik a kisembert.



Nah szóval. Megérkeztünk kicsiny hazánkba 25 perces késéssel, bár ez sem sok mert amúgy 45 percessel indultunk és nem számított, hogy elsőbbségi e vagy sem, hogy sokkal drágább a jegyed vagy sem. Szopás volt. De elindultunk. Majd leszalltunk és nem is tudom mit mondjak…leginkább azt, hogy mennyivel jobb nem itt… Pedig akkor még csak 10 perce voltunk a reptéren. Leszállás után. Egyedül az automatikus hatàr ellenőrzésen volt kedves a fiatal hölgy. Ő tényleg mosolygott. De elég volt elmenni a budiig és ott már azért belefutottam egy példányban. Majd a Spárba – még a reptéren – vettünk két cukrosat, mert leesett a miénk és egy csokit. Űrtartalom: 5deciliter+2deciliter+bounty amiben 3 csoki van, nem kettő. A hàrom termék ezer forint volt. Hát egy élmény ide jönni…jah nem. Tudtam, hogy egy fos vár majd itthon de igazából nem is ezért jöttem. A leszállás utáni legjobb részek egyike, hogy süt a nap és szép az idő van, hogy az Urammal lehetek. ❤️❤️ Láttam Apukamat egy pacsira és Nyest meg Mókus értünk jött. Most tartunk lefelé a vonattal…és inkább nem szólalok meg az anyanyelvemen. Elnézem az embereket és én nem akarok paraszt lenni de jobb a békesség. Némán ülünk egymás mellett és biztos vagyok abban, hogy az Uram is arra gondol amire én. Bár félig alszik. Túl vagyunk a kalleren. Ő magyarul köszönte meg én angolul. A szemben ülő értelmiségiek még nem tudnak hova tenni. Hallottam ahogy a *csávó* megkérdezi az *asszonkàjàtól, hogy akkor most mi van. Ezek két nyelvűek… Lehet több az ikújúk kettejüknek mint a lány szájában lévő fogak, nah de sebaj ettől még lehetnek rendes emberek. Vagy mi a szösz, én inkább csendben ülök. Meg ezt a 26 percet csak kibírom valahogyan. 🙄

Sosem gondoltam volna, hogy én is ilyen leszek aki magyar létére nem szólal meg a saját nyelvén csak ha nagyon muszáj. De hát ez van. Talán kis hazánknak el kéne gondolkodnia, hogy miért kezdjük szégyellni a saját származásunkat.

09.12. hétfő
‌Szombaton kb este fél 8 után érkeztünk meg ebbe a csodàba. Mert tényleg az csak ajánlani tudom MINDENKINEK. Vacsiztunk, kokteloztunk és el is aludtunk *hamar*. Tegnap már kezdetét vette az élvezet. Az Uram megajándékozta magát egy tradicionális Thai masszàzsal én pedig elmentem egy talpmasszázsra. Mondjuk majd be szartam de jól volt …  a végére. Sokat úsztunk, inkább Ő, én meg bugyogtam. Majd elment szauna szeanszra amire én inkább nem. Mert nem akartam az a béna lenni aki 10 perc múlva kiàjul. Szóval addig én szöszöltem a szobàban….később vacsi újabb koktélozás meg a dolce vita. Ma már túl vagyok egy pedikuron. Nah nem azért mert otthon nem mentem el indulás előtt hanem mert megint pórul jártam … A körmöm vagy a kormos hibája. Ki tudja. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a papucsot is szar felvenni nem hogy a cipellot. De most megcsinálták, bele szuszakoltak egy ujjnyi bepanthent. Itt punnyadok a medence mellett mert a kisHölgy azt mondta ma nem tanácsos vízbe menni…egy wellness hotelben. De nem akarom hogy rosszabb legyen szóval ma szót fogadok és innen a kényelmes ágyból figyelem fél szemmel ahogyan az Uram lubickol a menő dínós nadrágjàban, én meg hagyom a làbaimat a napon ha már mást nem napoztathatok, nehogy baj legyen. Délutan az Uram Kínai masszàzsra megy én pedig egy Gyògynövényes forrozsakos Thai masszàzsra. Àllitolag kifejezetten jót tesz az idegállapotnak és az olyan sérves nyomiknak mint én. Szóval hajrá. Holnap termelői és kézmíves vásárra fogunk ellátogatni. Szóval zajlik az élet. És nagyon imádom ezt a pihenést, azt pedig még jobban hogy az Uram is pihen. Azt mondjuk sajnálom, hogy emberek nem képesek 5 napra békén hagyni minket. Engem még csak csak mert a barátaim és a családom tudja hogy most pihenek. Telefon sincs nálam egész nap. Most csak a blog írás miatt aztán megy a tatyoba és csak este lefekvés előtt kis pötyögés és viszlàt.
‌
Aztán majd egyszer csak vissza kerülünk a valóságba ami egy rohanas lesz de legalább kicsit a barátaimmal és a családommal lehetek. Csak hogy tuti legyen a buli hó végén is elmegyek egy pedikuroshoz bár ő más szintet képvisel, mert komplex és tud bánni a kényelmetlen problémákkal is. Szóval ebben a hónapban igen sokat költök a làbaimra, aztán ki tudja lehet elvegzek egy pedikuros képzést is. És akkor csinalgathatom szakszerűen a saját làbaimat. 😂Természetesen az Uramét is.

Imádom figyelni az embereket. Sok az idős házaspár annyira kis aranyosak és legalább annyi az osztrák. De most mellettem 5 ággyal odebb egy kis vörös mocskos szájú nő fekszik, persze full sminkben mert az nagyon kell a napozashoz és a medencében, mellette a pasija aki hangyanyit fiatalabb és eléggé herélt hangja van.  Nah de sebaj. Az élet csodaszép.

Legyetek rosszak. Később találkozunk. 🤭

…olykor felmerül bennem az a kérdés, hogy az élet miért azokkal az emberekkel baszik ki akik becsületesen élik az életüket. Lassan kezdem azt hinni, hogy egy kibaszottul nagy *ki nevet a végén!* nevű játékot nyomatunk ami egyrészről adrenalint dolgoz bennünk. Más részről meg a negatív érzéseinket hozza felszínre. Szerintem az emberek nagy többsége hamar megtanulja àltalaban a saját kàràn, hogy az élet rövid. Tényleg az. Van akinek csak pár nap jut, másoknak hetek, hónapok, évek, emberöltők. Akad olyan aki kihasználja a lehetőségek és aki nem. Van aki csak rövid ideig van közöttünk de annyit él, mint más egész életében sem pedig a nyugger korában harap a fűbe. Kik vagyunk mi, hogy ítelkezzunk? Senkik. Nagyon fontos, hogy mindenki a saját életét élje, pont úgy ahogyan szerinte az helyes. Nem a másikat vagy a szembe szomszédét. – az enyimé egy kis templomszerűség vagy mi. Iszonyatos fű szag van a buszon nah nem a joint hanem amikor lenyirjak a füvet és még az eső is rà esik. Szeretem. – Picit elkanyarodtam.

Minden embernek meg van a maga tragédiája is. Meghal a fél csalàdja, beteg lesz valaki a családban vagy ő lesz beteg. Mindannyian harcosok vagyunk, a saját történetünkben. Harcba szállunk a saját sàrkànyainkkal, a gonosszal, demonnal…vagy hívd ahogy akarod. Akár az àltalanos iskolás matek tanárod. Tök mindegy.

Nem hiszem el hogy nincs ember akinek ne lenne gondja az életben. A gazdag emberek àltalaban pl. magányosak mert sosem tudják hogy őket szeretik e vagy a pénzüket. Van aki nem tudja eldönteni hogy melyik egyetemre menjen, vagy hogy önző legyen és élje a saját életét. Bátor legyen vagy inkább gyáva. A piàhoz nyúljon vagy csak leugorjon a hídról. És a hétköznapi dolgokról se feledkezzünk meg. Számlát fizessen vagy inkább egyen meg egy finom ételt. A slàger úgy érzem mostanában ez lesz. Pedig a mélyszegénység nem ma kezdett el kopogtatni a világ hamis ajtaján.

Ez a bejegyzés nem szól senkihez és mégis mindenkihez. Őszintén együtt érzek azokkal akik elveszítettek valakit aki közel àll a szívükhoz. Bár azt mondják, mind közül a legrosszabb ha a szülő elveszíti a gyerekét. Nem tudom milyen lehet, mert nincs gyerekem. De úgy tudom elképzelni, hogy kiszakad egy darab belőled és megbolondulsz vagy sem. Ez már mindenkinek a saját döntése. Azt mondják az élet megy tovább. Igen biztosan de fájdalmasabb lesz. Minden nap. Ami sosem fog megszűnni. Ahogyan megtanulsz élni dolgok nélkül amikre azt gondoltad nem tudsz úgy megtanulsz ezzel az érzéssel is együtt élni. Szép csendben a rutinod lesz. Tudom ez fura. De így van. És bár mindig fáj de napról napra jobb lesz. Közhelyek. Egyszer egy barátom azt mondta, hogy neki nagyon sokat segített a blogom amikor egy “olyan” korszakában volt.

Nem sokan tudják az én sztorimat de aki meg tudja az azt mondja: *hu basszus Te milyen erős vagy*. És én ezzel a mai napig nem tudok mit kezdeni. Mert olykor ezt az erősséget inkább elcserelnem, hogy láthassam a Testvérem mosolyát és hallgassam a beszólasait vagy Édesanyám húslevesét és palacsintàjàt. A nevetéséről és az őszinte beszélgetésről nem is beszélve. Ilyen áron nem jó erősnek lenni. Mert én mindig azt mondom: mindennek meg van az àra.

Most egyet tehetek, sok erőt küldök neked de ne feledd a legjobb barátod az idő lesz. Ha sírnod kell sírj, ha nem akkor nem. Ha épp tányért akarsz a falhoz vágni senki sem fog elítélni. Ezek a te érzéseid. Soha ne érdekeljen más okos vagy hülye tanácsa. Ha akarsz beszélsz róla de ha nem akkor nem. Nem kell bocsánatot kérned, mert ez a Te gyàszod, a Te életed. És hàt csúnyán hangzik de senkinek semmi köze hozzá. A Te döntésed ha ma nem akarsz ki mászni az ágyból és csak a falat akarod bámulni.

…a kedves közönség aki ugye mindig van annak egy tanácsom van. Mert bár minden ember más de egy biztos amikor gyàszolsz akkor nem hiányzik, hogy a nyakadban lihegjenek. Nem akarod a tanácsokat. Nem akarsz semmi màst csak levegőt venni és túlélni a következő napot. Mindig csak egy napot. És szép csendben így fog telni az idő.

Legyetek ott de mêg sem. Fogjátok a kezét de ne túl szorosan. Majd ha akar akkor ő fog lépni.

Sok savat kaptam azért mert annak idején én *eltitkoltam* a történteket és tényleg csak egy nagyon szűk kör tudta, hogy mi történt. Ma sem csinàlnam másképp. Az embernek pont elég a saját fájdalmat, bűntudatàt cipelni.

Egyetek egy csokoládét nekem dolgoznom kell.

Engem a felhők mindig megnyugtatnak. ❤️ Kinek mi.

…amikor betévednek a zombik a vilàgunkba akkor elő kapom a kis listámat és feláldoznom akit kell. Do. szerint az új kollégànknak pszichopata a tekintete. Nekem egy nagy gyerek jut eszembe aki megállt a fejlődésben úgy 10 évesen. Bár ő sem őshonos, talán van esély arra, hogy anyatejes tàpolasban részesült. Ahogy telik az idő, napról napra vagyok biztosabb abban, hogy ami a rendszerünkbe lett beültetve az az itteni lakosoknàl nem létezik, ők másképp lettek huzalozva. Ezzel nincs is semmi baj. Csak amikor van egy téma és próbálnàtok zöldagra vergődni akkor rá kell jönnie, hogy nem tudsz baszki. Nem bántàsból de néhány ember nem tudom hogyan élte meg a felnőtt kort ezzel a gondolkodással. És amikor azt gondolod, hogy mindegyik ilyen MÀS akkor szembe találod magadat olyannal aki bár őslakos de mintha értené amit mondasz neki és kialakul egy értelmes kommunikáció. Durvásss.

Épp a fodrászhoz tartok. Női nehéz napok…és nem tudom mi van mostanában de baromi rosszul viselem pedig nem vagyok puding. De ha az lennék akkor durranócukros lennék enyhe savanyú fura ízesítéssel. Mint a nem tudom bogár Berci vagy ki a tököm cukorkái a heripottyerben. 😅😅😅

Első dolog. Itt nagyon fura dolgok történnek a buszon. Tudjátok volt nálunk otthon az a székre ülős játék a házi meg iskolai bulikban amikor elhallgatott a zene le kellett ülni a székre amiből mindig egyel kevesebb volt mint a résztvevők. Nah itt ezt a buszon csináljàk. Bár nincsen zene de amint felszabadul egy dupla hely akkor valaki àt ül oda egy másik helyről, csak mert ott ültek mellette…gondolom ez lehet a “baj”. Majd az illető aki àt ült két megálló múlva leszáll. Jó multkoraban egy kislányt láttam hazafelé a majdnem üres buszon 5 megállót utaztunk együtt és minden megállónál átült máshová. Ki tudja lehet a képzeletbeli baràtaival játszott. Értitek? Noooooooooormalis. 🫣😁 Làbjegyzet…a mellettem ülő nénike is eggyé akár vàlni a plexivel pedig szerintem mellettem azért el lehet férni … még.

…hova is raktam a napszemcsimet. BÀHÀHÀ de idétlen szó megerőszakolàsa a magyar nyelvnek. Ami szerintem nagyon szép és választékos talán mi ezért is leszünk mindig többek, mert szàmtalan módon képesek vagyunk kifejezni magunkat. Persze az én orcamra elég néha csak ràm nézni … Sokat javultam. Hoznom kellett volna vizet magammal. Nah most már mindegy is.

Második dolog. Sajnos nem tudok túl lépni ezen a köszönős dolgon. Miért nem tudtok baszki köszönni? Ahhoz képest már egész sokan megtanulták itt kint a környezetemben az én nem vagyok rest MINDENKIRE RÀKÖSZÖNÖK. Max. Azt gondolja magában, hogy ez a hülye mit köszönget. 😂😂 Ezt is túl tudom élni nah de itt van Pídzsí. alias Paprika Jànos akinek gerincet vennék ha lehetne kapni. (Amúgy tényleg mekkora lenne ha létezne ilyen bolt és a gyökereknek tudnál venni.) Ugye bár ő lett az ügyeletes hát nem is tudom mi egy manager a Jordánia után aki legalább mindig köszönt és megkérdezte, hogy mi a fasz. Szóval azért nyerte meg a verseny mert az Ő nyelve volt a leghosszabb vagy mert O van itt régebb óta. Valahogy így megy itten. Kihalàsos alapon. Amit én nem igazán támogatok. Mert vannak pozicíok amikre feltétlenül külsős embert vennék fel vagy pedig olyan tréningen kéne àtmennie a belsős embernek, hogy nap végére a töke is leszállna. Ha úgy van. Amúgy lehet nincs is neki. Dióhéjban van az az ember típus aki sajnos vagy sem de így született. Olyan a kódrendszere hogy mindenki vagy a többség utálja. Egyszerűen irritáló és lenéző a csávó talán az én korosztályom és ha jól tudom már szaporodott is. Reméljük az jobban sikerült. Van amikor mindent megpróbálsz. Mosolyogsz, ez alap. Aztán oda sullyedsz nő létedre, hogy előre köszönsz neki. Úgy tanultam hogy a férfinek szokás előre köszönni egy hölgynek, ha fiatalabb vagyok akkor természetesen én adom meg a tiszteletet. Kérdem én hova a picsaba tűntek ezek a dolgok?! Anyukám 14 éves koromig rám szólt – és milyen jól tette – hogy “köszöntél kislànyom?”. Légyszi még nem késő ezt tanítsàtok meg a gyerekeiteknek. Nagyon fontos. Legalább olyan fontos minthogy melyik a helyes irány ha segget kell törölni … Ugye, ugye. 🤗 Nem mindegy.

Lehet, hogy rendes srác jó mélyen de azok az emberek akik nem adják meg az alap tiszteletet felőlem lehetnek akármilyen szépek, okosak, gazdagok. Leszarom.

…mindeközben ott van a számomra nagy főnököm akit ezer milliószor többre tartok és nem csak azért mert gyógyszerész és végigjárta a ranglétrát hanem mert O egy EMBER. És ezzel mindent elmondtam. Az egyik legkedvesebb akivel valaha találkoztam. Lehet azért mert ő sem őslakos.

… el fogok késni. Ha tudom, hogy ekkora a dugó elindulok egy órával előbb. Ez a fos busz is csak óránként jön hétvégén és ha leszálltam még 20 perc séta…bocsika. Utálok késni.

Később folytatom csak le kell szállnom és sétálni.

Csak két percet késtem a fodrásztól. És a serom aaaaaahhh gyerekek olyan lett mint egy álom. Kicsit féltem ettől az új színtől, mert nem tudtam hogyan fog működni a hajamon de pazar lett. És miután végeztünk mindig belenezek a tükörbe és azt mondom magamnak: “igen kislàny mêg mindig jó vagy”. Az Uramat is megnyírtàk de Ő bárhogy és bàrmikor dögös és ezt nem csak azért írom, mert Ő is olvassa a blogomat.

Annak idején amikor a Szatyorban dolgoztam és vezető beosztásban kerültem – sokat tanultam önmagamról, abban az időben – szembesültem azzal, hogy sosem fognak tisztelni a kollégák. Nagyon bántott és kihozta egy olyan oldalamat az adott helyet amit szívből utáltam. Hónapokig dolgoztam gyomor fajassal és gyűlöltem minden percét. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem mindenki való vezetőnek. Én sem. De végig kellett mennem ezen.

Ez az idézet az irodánkban lógott és beleégetf az agyamba: “sosem választunk meg olyan embert vezetőnek aki a beosztottjainak csak a hibáit látja szemben azzal amire képes” vagy valami hasonló.

És az új helyemen azt látom, hogy teljes tévhitben élnek. Mert aki vezető az az én szememben egy olyan ember aki MINDENHEZ IS ért és nem derogàl bemocskolni a kezét. Példát mutat.

Valamint….utolsónak megy el enni.

Köszi, hogy elolvastàl. A kövi bejegyzésben ismét mesélek két kis kollégàról ha szeretnétek. Sose feledjétek ez csak az én szemszögem. Egy másik ember valószínűleg teljesen mást lát.

…nah mennem kell pizzát sütni.

Legyetek hálásak ma is valamiért.