Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogyan választok címeket a blogjaimhoz. Igazából semmi extra nincs benne, most épp gesztenyés bejglivel tömöm az orcámat. Az Uram Anyukája küldött párat, szóval enni kell amíg van és ezt még én is szívesen megeszem. Jelenlegi időjárásunk 14 fok, hőérzet 9 max. és 30 km/h szél. Csudijó. Nem aludtam valami jól az éjjel így majd mostanában leteszem a fejemet. Az Uram egy napra bement a melóba. Szóval most egyedül nézek ki a fejemből. Szívesen elmentem volna sétálni és lőni pár képet de most nem az az idő van. Gubbasztok. Itt az ideje a gubbasztásnak. Azért tettem ma már hasznosat is mert kimostam két adag ruhát, bár igazából ezt a mosógép csinálta én csak kiteregettem, aztán írtam egy emailt az itteni Gyógyszerészeti Kamarának, hogy mit is kéne csinálnom ha nem itt szereztem a papírosomat. Elég bonyi a weboldaluk még szótárral is nem hogy anélkül, szóval hátha válaszol valaki. És már válaszolt is egy robot, hogy 5 munkanapon belül válaszolnak tehát az pontosan január 10.-e lesz. Itt most tele vagyunk ünneppel csak nem mindenkinek jár. Újabb lezárások nem igazán várhatóak, mert akkor tényleg tönkre megy az ország. Betegek meg úgyis lesznek. Ki így ki úgy.

Volt egy sztori amit le akartam nektek írni de nem jut az eszembe.

Ez a magyar színészes halál dolog eszembe juttatta a Testvérem halálát. Amikor elkezdték nekem küldözgetni a különféle internetes oldalakat, akik írtak róla. Azt tudni kell ha egyszer tvben szerepelsz akkor közszereplő vagy és hát mivel egy másik közszereplő kirakta a fészbukott oldalára már valami hiéna újságíró meg is írta. Az mindegy, hogy az az ember valakinek a gyereke, testvére, barátja. Senki nem foglalkozik vele, csak a sztori számít amit eladunk. Nincsen békében nyugvás. Hála Istennek pár nap után lecsengett a dolog. Nem írtak semmi “olyat” de engem mégis zavart. Szerintem bunkóság. Mert hirtelen mindenki úgy csinált mintha ismerte volna vagy a legnagyobb barátja lett volna de igazán nem tudtatok róla semmit. Persze sokat gondoltok rá ami tök jó de már nem megyünk vele semmire, mert akkor kellett volna rá gondolni amikor még itt volt. De akkor valahogy a sok sok embernek teher volt. Mert az ilyen emberek terhek. Akik más milyenek.

És nem, nem haragszom senkire továbbra sem. De ne játszunk színházat.

Nem véletlenül nem vagyok megtalálható már a fb-on vagy szüntettem meg a telefonszámomat. Sok emberben fel sem merül az, hogy amit tesz az nem jó. Fájdalmat okoz.

Elköltöztem egy másik országba ahol megtaláltam a boldogság kék madarát. Páran drukkoltak nekem de azt is tudom, hogy volt aki a bukásomnak jobban örült volna, a sok barát aki igazából nem is a barátod, mert a kudarcaidból lakmározik akár a keselyűk. Aztán ők, ahogy teltek a hónapok elkoptak. Nem sok embert tudok felmutatni az életemben aki többet jelent nekem egy barista oat tejnél. De azért még akadnak. És nekik mindig hálás leszek. Akkor is ha én nem emelem rájuk a telefont… 🙂 Az emberek nagy többsége azzal takaródzik, hogy “biztos nem érsz rá” vagy a kedvencem “nem akarunk zavarni”. Senkire sem haragszom, mert a harag egy ránc sokasító.

Szeretlek ám Titeket kis barátaim, akikkel mindig ugyanonnan folytatjuk a sztorizást ahol a legutóbb abbahagytuk.

Most keresek valami szép természet képet amit én csináltam és elmegyek aludni.

Kedvesre alszom magamat,

jah nem. :)))