Pedig ma kedd van mégis hatalmas dugóban ülök. Ez általában hétfőn és/vagy csütörtökön szokott előfordulni. Tiszta szerencse, hogy van plusz 50 percem minden reggel, mert nekem pont nem kedvezően járnak a buszok. Most már ott kéne lennem ahová tartok de még kb az út negyedénél vagyunk. Sebaj, ma elmarad a reggeli 3-4 km sétám és a fotózás. Jah mert, hogy mostanában rákaptam a fotózásra. Valószínűleg azért mert a ketyerém nagyon király képeket csinál. Mintha élne a természet. Csodálatos. Ma nem fog esni, 12 fóka. Ez azért jó, mert tegnap csak 5 fókánk volt ahogyan holnap is csak annyi lesz. Áhh dehogy vagyok kótyagos. Mától itt is kötelező a FOXIMAXI a buszon és a boltokban, bár én eddig is hordtam ahol sok az ember. Mert a covid egy dolog de itt csak úgy prüszkölnek, köhögnek az emberek a nagy világba. Amitől én személy szerint kiakadok. Lehet azért, mert a szüleim rám szóltak amíg nem szoktam meg tudatosan, hogy mi a teendő. Anyukám még sokáig utána is rám szólt. És minden reggel kifogok legalább egy kretént a buszon aki teljesen mindegy, hogy mennyi idős, mi a munkája, milyen nemzetiségű, férfi vagy nő. De felteszi a koszos cipős làbait a szemközti ülésre. Nah ez is a gyengéim közé tartozik. Sose felejtem el amikor még szakmunkásba jártam és felraktam a lábaimat a székre. Jött a kertalap tanárom és akkorát cseszett a lábaimra, hogy a szar is megállt bennem. Soha többé nem raktam fel azóta se cipőben a lábaimat. És itt ül pufika akin a legújabb óra és telefon, nyilvàn egyetemi hallgató. Valami bohóc szakon amit az állam fizet. Mert itt mindenki is tud tanulni ha van pénzed. Vagy mákod van és kapsz állami támogatást. Itt elég drága a tanulás. Viszont állítólag az emberek szeretnek tanulni, mert nem basszák bele az ideget mint otthon. Szóval pufival minden reggel együtt utazom és mindig fent vannak a lábai. Rajta persze nincs FOXIMAXI mert ő kemény csàvó.

Egyébként volt egy kis csaj aki mindig oda ült ahová én, biztos jó a szagom. Szeretnek körém ülni. Mondjuk ezzel egyedül vannak. 😋😋😋 Szóval a kiscsaj akinél sosem volt zsebkendő és állandóan a kabát ujjába törölgette a taknyos orrmànyàt. (Már majdnem adtam neki zsebkendőt de attól féltem a használatot is nekem kellett volna bemutatni.) Szóval ez a taknyosKislànyka is mindig felrakta a lábát mellém…addig bámultam az arcát és a lábát felváltva, hogy képzeljétek nem hogy levette de azóta nem ül a vonzàs körzetembe. 😁😁😁

Lassan megérkezem…jah nem csak fáznak az ujjaim, mert ugye itt ki kell nyitni minden ablakot is a buszon, hogy a covid ki menjen. Ha ha ha de mi van ha bejön. 🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️

Ennyi mára.

Holnap elmesélem nektek, hogy lehet jogosítványhoz jutni a ködös Albionban.

Szép napot. 🦖

Aki esetleg nincs tisztában azzal – én magam sem voltam – akkor jó ha tudjátok, hogy itt a Black Fridayt a Cyber Monday követi ami még kedvezményesebb lehetőségeket kínál. Már ha tényleg azt kínál vagy igazából akkor érdemes vásárolgatni. Nem tagadom sokat szoktam szörfölni és tájékozódni a neten. Ezért nagyjából tisztában vagyok az árakkal. Avagy hogyan is szopatják meg valójában az embereket egy ilyen akción.

Sok sok évvel ezelőtt, szerintem kb 20 éve bementem az egyik Média Marktba, mert bele voltam szerelmesedve egy Samsung telefonba. Nagyon vágytam rá. Mert hát pink volt. Az, hogy mit tudott tök mellékes volt, mert hát pink volt. A fontos dolgok ugyebár. Ma már nem így veszek telefont.. jah de. Viszont van egy Uram aki azért kordában tartja a hülyeségeimet és képes meggyőzni érvekkel a helyes vagy jobb, hasznosabb dolgokról mielőtt megveszek valamit. És ez nem csak abban merül ki, hogy biztos szükséged van e rá Nyuszkóka. Ezt már egyedül is egész jól kezelem. Kicsit elkanyarodtunk bocsika. Szóval ott volt az a telefon ami nagyon tetszett és 80.000.- forintba került. Akkor az nagyon sok pénznek számított egy magam fajta középosztálybeli 20 éves kis csitrinek. Ha belegondolok most is sok pénz. De ahhoz hogy egybe kifizessek ennyi pénzt valamiért elképzelhetetlen volt. Próbáltam befűzni az Őseimet de nem jött össze, mindegy nem adtam fel, úgy voltam majd jön a Black Friday és akkor lesz esélyem megvenni. El is jött ez a nap. Ott álltam izgatottan a bolt előtt, hogy most én tuti megveszem ezt a telefont. Zsebemben a kis félre rakott pénzemmel. Megnyitották a kapukat és szinte szaladtam a Samsung pulthoz. És akkor ért a hideg zuhany. Jeges víz ömlött rám. A nagy akciós telefon ami előző nap 80.000.- volt 120.000.- lett. Persze kamat mentes részletre el lehetett vinni. Ez volt az első negatív élményem a nagy novemberi akcióval szemben és annyira meg maradt bennem ez a negatív élmény, hogy nem tudtam elfeledni. Többet nem néztem ezeket az akciókat mert becsapva éreztem magamat. Egy csalódott fiatal.

Azért meséltem el ezt a storyt mert a minap ismét megtörtént velem és hatalmasat csalódtam egy márkával kapcsolatban amit szinte Istenítettem. Ez a Madara Cosmetics amiről sose gondoltam, hogy megteszi de megtette. Az akció első napján felárazta a termékeit £3-£4. Ami nem nagy pénz de az elv. Sose gondoltam volna hogy egy ilyen márka is ezt képviseli. A becsapást. És biztos sok cég ezt csinálja. Elszomorító, hogy ilyen világot kell élnünk.

Ez csak egy kis történet. Talán jelentéktelen nektek. Engem akkor és most is nagyon megbántott. Mert csak arról szól, hogyan húzzuk le az embereket. Ezért hoztam meg azt az elhatározást, hogy nem megyek vissza patikába dolgozni itt sem. Mert bár lehet itt csak fele annyira húzzák le az embert. De mindig csak a profit számít és nem az egyén. Lehet neked kis embernek az számít meg a kollégádnak de abban biztos lehetsz, hogy a főnöködnek nem. A cégeknek nem. Le se szarnak. Tisztelet a kivételnek ami nagyon nehéz.

Vess egy pillantást a mostani helyzetre. Amikor a politika meg az egymás ország szintű szívatása fontosabb mint az emberi életek. Nem tudom, hogy ha nem kapom e el ezt a szart és betegít meg hosszú hónapokra, hogy akkor is bevállalom e az oltást. Megtettem mert abban bíztam elmúlik a PostCovidom. El is múlt és a legkisebb bajom a hajam 70%-nak elvesztése volt. Utazni akartam. Haza meg ide és oda. Elkerülhetetlen volt. Így beoltottam magamat. Hogy jó vagy rossz döntés nem tudom. Most már ez van. És most is csak szivatnak ez a mikrobi-variánssal. Nem lenne könnyebb azt mondani, hogy igen elbasztuk gyerekek világ szinten mert sajnos nem értünk mindenhez mi sem, mi akik az országokat vezetjük. Tele vannak a kórházak, az egészségügy erején túl próbál teljesíteni. Vagy hogy túl sok a teszt ami le fog jàrni mint a zacskós tej. Tudjàtok mennyi értelme van a második napi tesztnek? Semmi. 😛😛😛

Szóval profit ide vagy oda olyan területre megyek majd dolgozni ahol embereken lehet segíteni és nem nem a lóvé fog hajtani hanem az, hogy pontosan tudom ők már hálásak mindenért. Egy kedves szóért is.

Ennyi lenne mára.

Számtalan dolog miatt érezhetjük és nyugi az emberek többsége legalább egyszer már átesett ezen. A bűntudat egy olyan érzés ami jó mélyen képes belénk költözni, talán a lelkünk legmélyebb pontjáig hatol. Mert például lehet nekem bűntudatom attól a ténytől, hogy 2 hónapja és egy napja nem írtam blogot – de ki számolja -, vagy lehet írtam csak olyan csacskaságnak tűntek, hogy nem akartam megosztani őket. Jelentéktelenek voltak, azzá váltak. Elhalványultak a napokkal, hetekkel, hónapokkal és értelmetlen lett volna utólag megosztani. Csütörtökön mákos guba tortát sütöttem, ez amolyan mákos guba újra gondolva. Jól sikerült. Az első mézeskalács adagon is túl vagyok. jövő héten sütöm a következőt. Meg persze a mákos bejgli ami remélem jól sikerül majd. Tudom, tudom sokan nem gondoltátok volna, hogy valaha megállom a helyemet a konyhában. A tény, hogy ez egy sértés – mert bénának tartottatok – vagy bók – mert erre is képes vagy – még nem döntöttem el. Bár azt hiszem vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Mint például az aszteroida ami tart a bolygónk felé. Ada is megjósolta, mindig azt mondta: Befog csapódni az aszteroida. És ki tudja, talán igaza van. Volt.

Rántsuk le a leplet az én bűntudatomról. Sosem voltam az a tökéletes, álom testvér. Furcsa ember vagyok aki olykor más nyelvet beszél mint az összes többi ember. Régebben ez eléggé zavart de így negyven évesen már nem érdekel. Nem lettem érzéketlen csak nem foglalkozom olyan dologgal amiket nem tudok megváltoztatni. Ilyen pl. a ki mit gondol rólam. Ahányan vagyunk annyi félét. Kéket, zöldet, tücsköt és bogarat. Tele vagyok hibával, elfogadom őket. Most épp az önmagammal szembeni türelmet tanulom. Nem könnyű egy buldózernek balettcipőben piruettezni. De hagyni kell magunkat sodorni, elsodorni a saját magunk útjából. Mert az a közhely biztos igaz, hogy a legnagyobb “ellenséged” önmagad vagy. Nagyon jól meg tudod beszélni önmagaddal a dolgokat. Lebeszéled vagy épp rá valami hihetetlen őrültségre. Néha nem árt beavatni mást is ebbe az őrültségbe. Mert olykor hasznos lehet egy másik ember tanácsa vagy nem de ki tudja. Ezzel is nyerünk időt mielőtt őrültséget teszünk.

Biztos, hogy a sok veszekedés, fejmosás amit tartottam nem vitt téged abba az irányba amibe szerettem volna. Számtalanszor elképzeltem ahogy elrabollak és elviszlek egy békés helyre ahol majd jó emberek vesznek körbe akik tényleg segítenek neked, mert ez jön a szívükből. Ki akartalak szakítani abból a világból amiben éltél. De napról napra azt vettem észre, hogy egymagam vagyok ebben a harcban. Bár sokan mondták segítenek, még sem láttam senkit. Csak Te voltál és én. Már csak én vagyok. Elmentél, mert a szíved ezt tartotta helyesnek. Nehezen de megértem. Mert nem voltál boldog. És lehet azt érezted, hogy nem állunk melletted. Talán az én bűntudatom innen ered, hogy azt gondoltad egyedül vagy a harcodban. Pedig sosem voltál. Én minden nap ott álltam veled. Sajnálom ha nem érezted.

Egyszer valaki…vagy nem is egyszer inkább többször mondták a szakemberek nekem, hogy aki nem akarja azon nem lehet segíteni. És tudom, hogy kell az az elhatározás önmagunkban, hogy MOST változtatni fogunk és rálépünk egy másik útra. Azt hiszem Te sosem bíztál magadban, hogy ezt meg tudod csinálni és én helyetted nem tehettem meg. Nem akartad meggyógyítani a lelkedet.

És most nem beszélünk róla. Ugyanaz van mint Anyunál. Róla se beszéltünk sok évig. Azt hiszem a magam érdekében képtelen vagyok ezt is a szőnyeg alá söpörni. Mert abba az én lelkem szakad bele. Nem akarom önmagamat megbetegíteni azért mert másoknak így a könnyebb.

Sokat gondolok rád. Nézegetem a képeidet. Sajnos nem sok közös képünk készült, mert veled ellentétben én a háttérben szerettem lenni. És mindent megteszek azért, hogy ez így is maradjon. Nem vagyok kíváncsi a nagy megmondó közönségre. Mert én így vagyok boldog.

Meg kell tanulnom az elengedést, el kell engednem ezt a fájdalmat, a bűntudatot. Ettől még mindennap fogok rád – is – gondolni de nem hibáztatom magamat tovább. És bár mindenki azt mondja: Te mindent megtettél. Nos köszönöm de a fenekemet törölhetem vele. Talán ha mindannyian megtettünk volna mindent akkor még itt lenne velünk. Senkit sem hibáztatok félreértés ne essék de ne bohóckodjunk tovább.

Itt ma 48.7 km/h szél uralkodik.