Ülünk a vonaton. Sáláláláááá. Két hete szabin vagyunk és még van egy hetünk. Így ki lehet bírni nagy duzzogva. 😆😆 Csodálatos helyeken jártunk/járunk. Kicsit rohanós most de talán nem is baj. Kizökkent a megszokott mederből. Ezek az utazások rá mutattak arra, hogy néhány dolgot nem pont úgy csinálok ahogyan azt kéne. Volt időm NEM töprengeni és jó pár új célt kitűztem magam elé. Nekem fontosakat, mert hát már 40 vagyok. A macska rúgja meg, elértem a felét. Annak a valaminek. Többen is azt mondták, csak most jön a java. Egy biztos. Ahogy nőnek a számok úgy csökkennek a ráncaim. 😋😋 Persze lehet a jó kenceficéknek is köszönhető. A legbiztosabb pont az életemben az Uram. És, hogy együtt menjünk ugyanabba az irányba, egymást támogatva. Hókipóki szerinte egy életen át tanulunk. Ez biztos így van. Viszont az is igaz, hogy az életet nem szabad túl komolyan venni, stresszelni meg pláne nem szabad SEMMIN. Mert még olyan nem volt, hogy ne lett volna. Rengeteget tanultam az elmúlt időszakban, az együttélés szabályairól, hogy lazábban is fel lehet fogni a dolgokat és hogy mennyire kevés dolog/ember kell ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Mindig lesznek a bolygón hülye, picsa, faszparasztok vagy olyanok akik épp a töküket keresik. Azokat se hagyjuk ki akik bazi udvariatlanok. Nekem talán ezen a legnehezebb felül emelkednem. Hogy az emberek nem köszönnek vagy nem köszönnek meg valamit. Mindig puffogok. Pedig ez nem az én szegénységi bizonyítványom.
Beléptem az ÉLET nevű játékba. És eléggé tetszik. Örökké hálás leszek az Uramnak, hogy küldött meghívót. 😛😀 Őszintén sajnálom azokat az embereket akik mindenért sírnak, semmi se jó nekik. Csak a szart meg a rosszat làtják. Vagy épp a nagy luxusban már semmi se jó nekik. Lemaradnak. MINDENRŐL.
Bevettem a saját leszarom bogyómat és nem károgok olyan dolgokért amiket úgysem tudok befolyásolni. Törekedem a saját jómra. Amit csak nagyon kevés embernek mutatok meg.
Van élet facebook nélkül is. Kiderült pl. Hány ember tudja a születésnapot a családomon kívül. Nos egy kezemen meg tudom számolni. Nem mintha számítana de Facebook nélkül az emberek nagy többsége már gondolkodni se tud. Akinek nem inge…nem veszi magára.
Nekünk kell eldöntenünk, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Hogy élvezzük e napsütést, esőt, szelet, hideget, meleget, a színeket vagy épp a feketét. Minden rajtunk múlik. Ami meg nem. Azt le kell szarni.
Drk'Ljz 