Újjàszületésünk màsodik napja. Mit is mondhatnék, van élet facebook nélkül is. Nem is akár milyen. Hogy miért? Mert annyi bántást kaptam felmondás után két héttel is, hogy nem voltam rá kíváncsi. Nem csak akkor derül ki, hogy kinek számítasz igazán ha egy másik országban éled tovább az életedet hanem az igazi kihívàs eltűnni a facebookról. Ami sok embernek a valóság. Itt kint az vagy aki. Hamar kiderül, hogy mekkora képmutató életet élsz és valahogy ezekre az emberekre közel negyvenhez màr nem vagyok kíváncsi. Egy két ember miatt sajnálom, főleg mert nem adtam elérhetőséget magamhoz de majd megtalálom a módját, hogy megtaláljam azt a pár embert.

Tessék itt egy egyszerű eset. Az exfőnökeim fb-on töröltek és beállították a keresőt úgy hogy a nevük alapján ne találjam meg őket. Azt ugyan elfelejtik, hogy ha emberek közt van üzenet váltás akkor ez nem működik. Mindegy röhögtem egy jót majd két napja töröltem magamat. A legviccesebb az egészben, hogy este kaptam egy emailt, óra egyeztetés miatt. Ezzel nem is lett volna baj de az email azzal kezdődött, hogy ők próbàltak nekem írni àmbàr olybà tűnik én minden CSATORNÀN le offoltam őket. Hàt igen mindenki magából indul ki. És ha ez nem elég akkor most azon dolgoznak, hogy minél jobban eláztassanak a kollégák előtt akik még ott maradtak. Hát így. Pont mint az oviban csak ott még belefér hogy kis butusok legyünk.

Egyszerűen nem tudtam tovább elviselni elég sok mindent és így most minden faszság nélkül bazi nyugodt vagyok. Nekem ez is kellett. Nagyon komoly olvasó tábort tudhatok magaménak.

Az élet szép. Továbbra is minden sallang nélkül. Lehet egyszer majd visszamegyek egy teljesen felismerhetetlen névvel. De talàn nem. Így nem kell “kötelező” ismerősöket gyűjtenem. Nekem màr ezért is megérte.

Hát így. 😁😁