9. napja, hogy itthon vagyok. Az első nap csak szédültem és hőemelkedésem volt, majd jöttek a különböző tünetek. Minden is. Sőt igazából már előtte egy héttel is voltak furcsaságok. Így történt, hogy itthon vagyok. első teszt negatív, következő teszt egy hétre rá negatív. Persze azt mondják a teszteknek nem lehet hinni. (de vakcina van) Egy hülyeség. Szóval nem azt állítom, hogy a halálomon voltam/vagyok DE lapos kúszásban mentem pisilni. Teljesen le vagyok gyengülve, az egészben a legijesztőbb a nehézlégzés. Azon tűnődtem esténként, hogy reggel fel fogok e még ébredni. Nekem még ilyen sosem volt. SOSEM. Tegnap már kezdtem jobban érezni magamat. Estére megjött a tünet ami eddig elkerült, égett a bőröm és bár számilag csak 38 fokos lázam volt úgy éreztem, hogy abban a pillanatban kigyulladok. 2 óra meditáció után sikerült elaludni. Ma reggel ismét leamortizálódva. Újabb láz. Újabb lázcsillapító.

Nem akarok összeesküvő lenne de lassan egy éve tart ez a szar. Persze nem minden országban. Más betegség nem is létezik. Adtunk neki egy nevet. Oké oké sok a beteg, többen haltak meg. Nem azt állítom, hogy nem létezik ez a dolog de nem furcsa kicsit senkinek? Ha józan paraszti ésszel gondolkodunk egy komolyabb megfázáskor is elmehetnek a szaglás és ízérzékelések. Mára semmit nem érzek. SEMMIT.

Nagyon szarul vagyok, a testem a szervezetem de az agyam még ép. És ez a lényeg, fejben el kell döntenünk, hogy mi újság van. Képesek vagyunk túljárni a vírus eszén. Ijesztő, nagyon. Én is félek de ez nem árnyékolhatja be a minden napokat. A legjobban attól félek, hogy ne maradjon szövődményem a nehézlégzés miatt. Ha ez nem lenne ez az egy tünet akkor ez egy komolyabb megfázás. Félelmetes. Az embereket nagyon könnyű megetetni. Végül is elég ha azt megnézzük, hogy MOST hol is tartunk.

Aztán jött a Brexit, a brit mutáns vírus majd, hogy az AstraZeneca szar. Biztos nem a politikáról szól ez sem és amikor ilyen történik akkor emberek szemében sok dolog veszti hitelét.

Picit tényleg vicces, hogy maszkot hordunk de a számok mégis emelkednek. Nem tudom mi lenne akkor ha senki sem hordana. Egy biztos. Az emberek nem lennének megrémülve. Kapnának levegőt. Nem lennének depisek. Hiszem, hogy képesek vagyunk meggyógyítani magunkat ahogyan sajnos megbetegíteni is. Sokkal rosszabb állapotba tudjuk magunkat hozni ha elhagyjuk magunkat. Ha minden nap híreket olvasunk, ha nem beszélgetünk olyan emberekkel akik örömöt hoznak az életünkbe.

Mindenkit kérek, hogy ne hagyja el magát, nem kell mindent elhinni. Éljetek, szeressétek önmagatokat. Szeressétek a másikat. Olvassatok, menjetek sétálni. Egyetek egy jót.

Szarul vagyok, nagyon szarul de nézek előre és próbálok jól lenni. Mindennap.

Foghatnám arra, hogy nincs időm írni, bár tény hogy…az is lehet, hogy csak írói válságom van ismét. Nem tudom, mert nem tudhatok mindent. Így is elég nehéz az az okos fejem. Ha még mindent is tudnék. A fejemben egyébként folyamatosan ütöm a billentyűket de valahogy nem jutok el oda, hogy az ujjaimba átadjam az infókat.

A közlekedés felettébb érdekes itt. Állsz a zebránál, megnyomod a gombot és vársz. Még mindig vársz, leginkább arra, hogy egy négyes kereszteződésben minden autó megálljon. Itt nem létezik az az opció, hogy oldalról kanyarodik az autó és te átmész. Megvárod, hogy minden irányból keresztbe kasul elszáguldjanak az autók és akkor kb 5 perc múlva átmehetsz a zöld jelzésen ami nem tart tovább 20 másodpercnél vagy még annyi sincsen, szedd a lábadat haver. Az is előfordulhat, hogy lekésed a “csatlakozást” és hiába nyomod a gombot, egyszer csak elalszik és ha nem veszed észre akkor szívás. Újabb 5 perc. Persze nem muszáj várni csak úgy át is mehetsz. Ahogyan itt a legtöbben teszik, össze vissza, leszarják, hogy épp milyen színű a lámpa csak mennek. Én jó kislány módjára a legtöbbször megvárom a zöldet, mert még mindig kapkodom a fejemet. Pont mint egy strucc.

A szél. Ez egy szeles környék. Sokkal több a légmozgás mint otthon. Ezen a héten például 25 km/h-50 km/h terjedt, amiben meg is fáztam, jó jó lehet ettem egy fagyit is. Amit nem bántam meg de most meg van az eredménye, mert csak akkor nyelek amikor már nagyon muszáj. Sokan ismerik az érzést. Tea, tantum verde és takaró a legjobb barátom.

Bakker tényleg nincs semmi ihletem most, sorry.

Tegnap tesztet csináltunk, mert most már ez a szabály, ha fingasz kettőt akkor is kell teszt. Negatív lett.

A mostani világ helyzetet kár is kommentálni. Amikor azt gondoljuk nem lesz rosszabb, még több fost dugnak le a torkunkon. Mindenki azt hisz el belőle amennyit akar. De a számok és az intézkedések annyira sántítanak a legtöbb országban, hogy csak az igazán sötét emberek nem látják még mindig, hogy mi is folyik itt valójában. Jó ideje szarok az egészre. Talán ha a világ összes embere kimenne az utcára és azt mondaná, hogy elég volt, akkor vége lenne ennek de amíg a nagy hatalmak képesek minden jogunkat elvenni, vagy ezt mutatni – mert nem vehetik el soha – addig ebben a fosban fogunk tapicskolni és a világ megérett a pusztulásra. Ez csak az én véleményem. Irigylek mindenkit aki átesett ezen a szaron, higgyétek el nektek jobb. Jövő héten Hókipóki is megkapja az első oltást én meg aggódhatok.

Szóval most csak úgy el vagyok.

A külvilági káoszt leszámítva minden oké. Mi boldogok vagyunk, akkor is ha ez ismét nehezebb időszak. Megoldjuk, egymás támogatásával. Ez a legfontosabb. Működünk. Együtt.

Sokat sírok, ha nem látja senki. Nagyon érzékeny lettem. Valami megváltozott. Olykor a levegőt is nehezebben veszem.

Holnap van Anyukám születésnapja. A 71. aztán pár napra rá meg az amikor elment…A mostani Grace klinika részek a covidról szólnak ami szerintem gáz de benne van a mennyország. Ami egy kavicsos tengerpart. Én is így képzelem el. Sétálgatunk a tengerparton és találkozunk azokkal akik már nincsenek itt velünk. Aki akar egy jó nem hepiendes filmet az nézze meg a Listen to your heart-ot. A százas zsepi is legyen ott. Nem mindennapi film. Valaki majd biztos azt mondja, hogy egy szar de szerintem szívbe lopózós. Egy misét megér.

Ma is veled álmodtam, a barátaiddal. Katyvasz volt az egész. Éjjel arra keltem, hogy 150 a pulzusom és kiesik a szívem a helyéról. Mi akarsz üzenni? Rengeteg értelmetlen álmom van Simivel, Bendével, Lacussal, Rituval és még biztos mások is vannak ott akiket ismerek. Bárcsak tudnám, megérteném, hogy mit akarsz. Valószínűleg semmit, csak az agyam játszik.

Nem akarok beszélni róla. De ettől még fáj. Sokat nézem a képeidet. Olvasom a rendőrségi jelentést. Próbálom felfogni azt amit nem lehet. Talán majd egyszer.