Mindjárt lejár a második sötét mosásom is. Itt ülök kint a konyhában. Erőt gyűjtöttem. Az Uram alszik, mert ma is migrénes fejfájása van. Nekem is sokat fáj. Nehéz megszokni ezt az időjárást. Egyik nap 3 fok van majd másnap 11 és ezek váltakoznak. Közben egy nagyobb szél is átfúj rajtunk majd a nap is kisüt és elkezd esni az eső. A lényeg, hogy nem unalmas. Egyszer egy nagyon okos ember azt mondta, hogy nincs rossz idő csak nem tudunk helyesen felöltözni. Ez egy nagyon jó meglátás. Az időjárás ecsetelése közben az Uram is felkelt és kihuppant mellém kómás arccal majd felhörpintette a második flectorját is mert rajta csak az segít.

Úgy döntöttem lazacot fogok sütni tejszínes-újhagymás mártásban. De csak holnap, hogy legyen mit ennie az Uramnak. Persze az is lehet, hogy Ő csinálja meg vagy ahogyan szoktuk együtt. Igyekszünk MI időt termelni akkor is ha sokat dolgozik. Egy igazán jó kapcsolat mindennapos melót jelent. És lássuk be én az örökkön után is borzolni szeretném az idegeit, pusztán szeretetből. 🙂 Azt hiszem vagyunk ezzel így páran. Jó lenne ha sohasem lenne vége. Akkor sem amikor az a bizonyos 21 gramm eltávozik a testünkből. Ezért kell minden nap úgy élnünk, ahogyan az nekünk jó. Nem feltétlenül kell, hogy értelme legyen. De fontos, hogy számunkra értékes legyen. Minden óra, perc, pillanat. Ha egyedül akkor egyedül. Ha társsal akkor társsal. Mindenkinek más a boldogság és ezt nagyon fontos megértenünk, elfogadnunk. Egy életút sem ugyanaz. Lehetnek hasonlóságok, kapcsolódási pontok de nincsen két ugyanolyan út. Minden ember mást választ. Lehet, hogy nekem a sok méz és a bohókás színes zoknik valamint az Uram szerető ölelése.

Nem tudunk befolyásolni. Nem is szabad. Energiát visz el. Felesleges. Inkább éljünk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy jobbá tegyük a mi kis világunkat, nem kell az egészet, mert senki sem kibaszott varázsló. De ha mindenki a saját világán dolgozik akkor azt hiszem előbb vagy utóbb a sok kis világ belecsatlakozik a nagy világba és jobb lesz, tisztább, kedvesebb, elfogadóbb, őszintébb, élhetőbb.

Eme hosszabb bevezetés után rátérek a mai témámra. Amit a cím is mutat.

Ma van a 41. Születésnapod, van barátod akivel egy napon születtél és emlékszem jó pár születésnapot együtt tartottatok, mert sok barátotok közös volt. 7 hónap és 16 nap, ennyi ideje állt meg a szíved dobbanása. Sokat töprengtem rajta, hogy vajon milyen lehet ez de remélem nem fájt neked. Nem haragszom rád. És már magamra se. Nem hibáztatok senkit. Talán csak a rendszert, hogy nem tudunk mit tenni. A Holdra fel tudtunk menni, Covid ellen lesz oltás – bár azért nekem itt is vannak fenntartásaim de adjunk neki egy esélyt -, számtalan dologban kimagaslóan remekelünk de az éremnek sajnos két oldala van. Ott a másik amit senki sem mer megfordítani. Az addiktológiában vakok vagyunk, a velünk született testi-lelki betegségekben vakok vagyunk. Mert hát mit csinálnak a legtöbb szakrendelésen. Meghallgatják az illetőt ha egyáltalán fogadják, majd sóhajtanak egyet és felírnak neki valami bogyót. Ami vagy jó vagy nem. Sosem értettem, hogy felügyelet nélkül hogyan adhatnak ki olyan gyógyszereket amiket én magam sem mernék beszedni. De kiadják, leszarják. Senkit nem érdekel. Esetleg telenyomnak egy kis Haloperidollal amitől másnap teljesen kitisztul az agyad de ettől a problémák, a démonok nem tűnnek el. Ez senkit sem érdekel. Zárójelentés és viszontlátásra. Szigorúan egy kalap alá vettem az egészet de sajnos az egészségügy ezen területén csak rossz tapasztalatom van és Zacher úr jól mondta tele vagyunk ilyen olyan függőkkel és szarunk rájuk, mert NINCS IDŐ, lehetőség foglalkozni velük. Hát legyen bazd meg. A szakmaiságról nem is beszélve. Az emberek nem lesznek csak úgy függők. Valami oka van. Mindig van. Idő a mélyére ásni. Azt gondolom a szakembereknek ez a feladatuk. Ez lenne. Nem pedig pöffeszkedve a seggüket vakarni csak mert a nevük előtt ott van a DéeR. Talán rájuk mérges vagyok, a rendszerre ami egy nagy rakás szar. A mindenkinek meg van kötve a keze és a Te nem tehetsz semmit baszki. Fogadd el ez van.

Remélem tudod, hogy sokan gondolunk Rád (ma is). Kinek jobban másoknak kevésbé szakad meg a szíve. Tudom jobb ez így. Mindig azoknak fáj akiket hátra hagynak. Ez egy 22-es csapdája. Van és kész. Nincs jó része. Tudom, hogy többen gyertyát gyújtanak ma érted. A szívükben laksz. Az enyémben is. Persze ha itt lennél akkor most jól leüvölteném a fejedet, hogy ezt, hogy a faszomban gondolod/gondoltad. Sehogy. Mert a legtöbbször sehogy sem gondoltad. Hiszem, hogy Anyu tortát süt Neked és Napalóval horgászol egyet. Vigyáznak Rád ott fent. De azt is tudom, hogy amikor Anyu kiszedi neked a húslevest akkor a tipikus rosszalló pillantásával néz rád és azt mondja: Aduka.

Cseszd meg.

Sokan bizonyára azt szeretnék, egy ember biztosan, hogy most kiakadjak. De már nem tudok. Ha valakivel nem beszélsz évekig – mert ő fordított hátat – majd egy nap megkeres és elblablázza, hogy hát talán neked kellett volna hinni, nos csak mert ez a mondat elhangzik és “újra belép” életedben egyáltalán nem garancia az, hogy a legnagyobb puszipajtik lesztek. Sőt. Benned marad a kérdőjel és a bizalmatlanság de dolgozol rajta, mert próbálsz megmenteni egy régmúlt barátságot. Akkor is ha tudod már akkor, hogy semmi értelme. Akkor is ha tudod képtelen vagy megbízni benne. Akkor is ha tudod már semmi sem lesz a régi. Akkor is ha tudod, nem akarsz már titkokat mesélni neki. Már nem megy. Nyögvenyelős két év következik, próbálkoztok de már nem érzed azt amit régen. Nem érzel semmit, se haragot, se dühöt. Megbékéltél a múlttal és hogy vannak dolgok, kapcsolatok amiket nem lehet helyre hozni. Ezt sem kellett/lehetett. Elfogadtam, hogy mások vagyunk, más az utunk. Ami gyerekkorunkban összetartott minket az már sok éve nincsen meg. Én ezt viszonylag hamar elfogadtam és sosem nehezteltem rád a döntéseid miatt. Te miért nem tudtad ugyanezt megtenni? Miért voltál akkor a barátom amikor nekem valami rossz volt? És akkor sosem amikor valami jó? Miért nem tudtál örülni annak, hogy új életet kezdtem? Miért fáj ez neked? Boldog vagyok. Sokat vártam erre a boldogságra. Aki igazán szeret az megérti. Te talán sose szerettél igazán. Sok mindent kihagytam az életedből. Időpontokat. De tudod egy dolgot képtelen vagyok megtenni a KÉPMUTATÁST. Felköpök és alá állok. Nem én vagyok. Ha annyira hiányoztam volna felemelted volna a telefont és felhívtál volna. Sose tetted. És bár sok sok évig azt hittem minden az én hibám, idővel letisztultak az árnyak. El kell fogadni az elmúlást. Nem haragszom rád de tény, hogy a veled való kapcsolatom a legrosszabbat hozta ki belőlem. Olyan vagy mint egy hátizsák de ne aggódj minden ember az. Leteszlek vagyis már egy ideje letettelek. Két dolog amit nem tudok kiverni a fejemből. Az egyik ékes szólásod az utazásom előtt amikor bőgtél mintha az is rólad szólna. Talán akkor fogtad fel, hogy tényleg elmegyek és úgy gondoltad elhagylak de ez csak a Te fejedben volt akkor. Miért nem örültél annak, hogy elutazom? Csak azt kellett volna mondanod: Jó utat barátom. Ehelyett ezt mondtad: Ha valami szarul sül el szólj és haza költöztetünk. Nyeltem egy nagyot és nem mondtam semmit, ahogyan azt évekig csináltuk. A másik mondatodat próbáltam a sokk-hatásnak betudni. Adrián búcsúztatója után azt mondtad, hogy mi nem tehetjük ezt, hogy nem beszélünk, mert mi lesz akkor ha valamelyikünkkel történik valami és nem tudunk elszámolni a lelkiismeretünkkel. Én el tudok. Nem véletlen ha emberek között felbomlik egy kapocs. Az élet megy tovább.

Hogy miért ez a bejegyzés. Nos talán azért mert tegnap feltűnt, hogy letiltottál facebookon, instagrammon. Bizonyára régebben megtetted. Nem tudom az okát. És nem is akarom. Azt mindig viccesnek találtam, hogy ha valaki letilt akkor a férje/párja/kutyája/macskája is ezt teszi. Nos ma van a születésnapod. Írtam neked egy üzenetet viberen. Biztos megnézted a telefonod kijelzőjén, majd félrehúztad és törölted. Nincsen semmi baj. Kérlek tedd már meg, hogy a telefonszámaimat is törlöd/tiltod, fejezd be amit csináltál.

Nem tudom mit tettem így 2000 km-ről, hogy ezt a döntést hoztad meg. Én elfogadtam szimplán, hogy más utakon járunk. De ha neked ez így könnyebb ám legyen. Viszont tudd, hogy ebből már nincs visszaút.

Ne keress többet.

Minden jót barátom az utadon.

Engedd el.