A csapás akkor ér bennünket amikor tényleg éhesek vagyunk. Nem csak ennénk valamit hanem reggel 7 órakor pontban jelez a pocak hogy “ADJ KAJÁT”. Lebaktatok a sötétbe az alsó szintre mert minek is kapcsolnék lámpát. – Amióta kint vagyok max az Uram kapcsol nekem. – Kiveszem az utolsó pár tehát két darab bagelemet, hogy akkor menjen a pirítóba és majd eszem hozzá Lidl-s vajkrémet mert az a tuti. Esetleg szalámi és paradicsom. Felkapcsolom a szagelszívó fényét, hogy ha a kést használom ne vágjam le az ujjamat. Félkómásan várom, hogy a kis pirítósaim kiröppenjenek a gépből a vágódeszkámra, – mert persze állva eszem mint a lovak- vagy mint Hókipóki. A reggelit Ő is mindig állva fogyasztja. ❤️😇 Kattanás, oldalra tekintek majd érzem, ahogyan az agyvizem elkezd forrni. Láláláááá Lililiiii. Mélylevegő. Kikapom a koromfekete, odakozmált, atomszenes két kis korongomat. Nem az történt, hogy picit lett kormos cica hanem nem volt rajta ehető rész. Csak ránézek a masinára hogy mi a pékfasz van vele, hát nem 6-os LEGMAGASABB ODAKOZMÁLÓ szinten volt. Ohh mondom az@nyádat. Nem tudom ki eszik nálunk szenet de beszerzek karira egy zsákkal és a szobája elé teszem piros masnival átkötve. Most üres hassal ülök a 76 buszon és tartok Henbury-be egy újabb főzésre. Egyrészt mert nem akartam otthon egyedül malmozni amíg az Uram dolgozik este 6-ig. “Ma nem addig fogok drágám” – Dehogynem. Másrészt mert kedvelem a csajszi társaságát. A legtöbb embert itt meghallgatom és somolygok meg bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon de ő azon pár kevés ember közé tartozik akivel szívesen töltök időt és kommunikálok vele. Különben is azt mondta az Uram legyek barátságos. 🥴🤪😁🤣😅

Pont így nézek de hát közben mennyire nagyon cukorfalat vagyok. 😁❤️