A csapás akkor ér bennünket amikor tényleg éhesek vagyunk. Nem csak ennénk valamit hanem reggel 7 órakor pontban jelez a pocak hogy “ADJ KAJÁT”. Lebaktatok a sötétbe az alsó szintre mert minek is kapcsolnék lámpát. – Amióta kint vagyok max az Uram kapcsol nekem. – Kiveszem az utolsó pár tehát két darab bagelemet, hogy akkor menjen a pirítóba és majd eszem hozzá Lidl-s vajkrémet mert az a tuti. Esetleg szalámi és paradicsom. Felkapcsolom a szagelszívó fényét, hogy ha a kést használom ne vágjam le az ujjamat. Félkómásan várom, hogy a kis pirítósaim kiröppenjenek a gépből a vágódeszkámra, – mert persze állva eszem mint a lovak- vagy mint Hókipóki. A reggelit Ő is mindig állva fogyasztja. ❤️😇 Kattanás, oldalra tekintek majd érzem, ahogyan az agyvizem elkezd forrni. Láláláááá Lililiiii. Mélylevegő. Kikapom a koromfekete, odakozmált, atomszenes két kis korongomat. Nem az történt, hogy picit lett kormos cica hanem nem volt rajta ehető rész. Csak ránézek a masinára hogy mi a pékfasz van vele, hát nem 6-os LEGMAGASABB ODAKOZMÁLÓ szinten volt. Ohh mondom az@nyádat. Nem tudom ki eszik nálunk szenet de beszerzek karira egy zsákkal és a szobája elé teszem piros masnival átkötve. Most üres hassal ülök a 76 buszon és tartok Henbury-be egy újabb főzésre. Egyrészt mert nem akartam otthon egyedül malmozni amíg az Uram dolgozik este 6-ig. “Ma nem addig fogok drágám” – Dehogynem. Másrészt mert kedvelem a csajszi társaságát. A legtöbb embert itt meghallgatom és somolygok meg bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon de ő azon pár kevés ember közé tartozik akivel szívesen töltök időt és kommunikálok vele. Különben is azt mondta az Uram legyek barátságos. 🥴🤪😁🤣😅

Pont így nézek de hát közben mennyire nagyon cukorfalat vagyok. 😁❤️

Mit is írhatnék nektek. Itt minden jól alakul. Pont úgy ahogyan kell. Önző módon nem érzek Honvágyat, hogy de haza akarnék menni, mert nem akarok. Egyre jobban szokom a klímát, az embereket, az illatokat, az emeletes buszokat, az esőt, a napsütést, a nyelvet, a jobbra nézést. Ma elsétáltunk a házhoz ahova reményeim szerint december közepén be is költözünk. Nekem tetszik, bár még csak képről láttam de úgy jó volt a csí. Várom, hogy igazán csak kettecskén legyünk. Így sem para már megszoktam a többieket de az úgy más. Nem bánnám ha többet tudnék melózni de most az is csodának számít, hogy van melóm.

Rebesgetik, hogy 2021 húsvétig fog szívni a világ. Nem unják még? Mert én már nagyon. És nem szeretném magamat beoltatni placebó vakcinával vagy éppen méreggel. Köszi, nem. Valami jó kis RNS-módosító cuccal. Ha Ha Ha. Elképesztő mennyire hülyének nézik az embereket, de hát amíg reagálunk rá a félelemmel addig ezt is fogják tenni, közben szép csendben felvásárolják a világot a nagy emberek. Akiknek nagy valószínűséggel személyazonossága sincsen. Vicces. Jah nem.

Magamhoz képest tényleg elég jól kezdek felengedni. Többen azt merik állítani, hogy ki vagy simulva. Szóóóóval amikor otthon voltam akkor olyan voltam mint Yoda? 😀 Csak azt tudom mondani, hogy jól vagyok. Very happy. Sokat gondolok rátok. Ha nem is beszélek mindenkivel. Általában azzal az egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel 2 hetente. A lehetőség mindenkinek adott csak egy óra eltolódás van. Tudom, tudom rohantok de azért azt hiszem vannak kivételek. Vigyázzatok magatokra és egymásra, egyetek csokoládét mert az mindenre is jó. Szeressétek egymást. Ez a legfontosabb.

Clifton Suspension Bridge

…hogy letettem a lábaimat Angilaliában. Az időjárás változékony, néhány napra napsütést mond a fáma. Heti egy két napot melózom, olykor hármat. Úgy élek mint a királyok. Nah jó ez enyhe túlzás de a derekamnak pont elég, és a jó oldalát nézem ennek is, tökéletesre fejlesztem a taki tudásomat, mert csak azt hisszük, hogy tudunk takarítani. Nos itt én is megtudtam, hogy csak tudogálok szinten vagyok. Rengeteg fortély van emögött is, amivel lerövidíthetjük, széppé, praktikussá és tisztává varázsolhatjuk az adott helységet. Összeteszem a kezeimet, hogy jelenlegi helyzetben is van egy kis munkám.

Elmesélek nektek egy vicces történetet a talpbetétemről. Számtalan lábproblémával (is) küzdök, erre kaptam egy nagyon jó kis talpbetétet, amit hamar meg is szerettem. Aznap amikor repültem olyan cipő volt rajtam, amibe ez a kis talpbetét bele is fér. De a reptéren le kellett vennem a cipőmet, nehogy felcsempésszek tücsköt-bogarat és társait. Ezek után cipő vissza lábra de mivel a hátizsákomat és szétbombázták, mert a lisztet folyadéknak nézték. Nooooooooormááális Maaaaaargit????? Nah mindegy, nem figyeltem, hogy a betét benne van e a picőmben. 3 hét elteltével csak elkezdett hiányozni a kis 3/4-esem és felkutattam az összes dobozomat, vasárnap oda fajult a dolog, hogy kipakoltam az összeset és átnéztem sehol semmi. Tiszta parába kerültem, hogy hogyan lehetek ekkora fogyatékos, hogy elhagyok egy talpbetétet. Persze tudom, csak egy használati tárgy, de itt nincs, meg kell rendelnem, kifizetnem, kiküldetnem és imádkozni, hogy ne tűnjön el. Már minden lefutott a fejemben, mondtam az Uramnak, hogy akkor Karira talpbetétet kérek mert az fontos. Mai napon hajtogatom a pólóimat, kihúzom a fiókot és valami kék integet a fiók aljáról, hát csak nem a talpbetétem???? 🙂 🙂 🙂 O Móóóóni. Most Nyest biztos fogja a fejét, mert pár napja őt is zaklatom, hogy keresse meg a számlát és a vonalkódját. De meg van. Annyira boldog vagy, hogy meg a TALPBETÉTEM!!! 🙂 Lehet röhögni.

Minden nap kicsivel jobb, bár nem tagadom közben nehéz is. Ma is megnéztem a képeit. Próbálok nem elsüllyedni a depiben de olyan dolgokon sírom el magamat amin “normális” ember nem tenné. Meghatódok egy daltól, vagy egy szövegtől. Vagy csak úgy rám jön és nem tudom megmagyarázni. A minap láttam egy srácot hasonló volt mint Ő. Annyi mindent szeretnék neki mesélni. Sok a sztori itt. Remélem onnan fentről minden lát. Mert már nem tudom neked elmondani. A legnehezebb Apukámat egyedül hagyni Karácsonykor. Bárcsak képes lennék a teleportra de sajnos itt még nem tartunk. Én csak úgy átugrani szeretném az ünnepeket. december 23 VILLANÁS és január 2. Szívem szerint világgá mennék egy meleg helyre de még oda is negatív teszteredmény kell.

Inkább nem rondítom el a bejegyzésemet azzal, hogy mit gondolok még mindig erről a felfújt lufiról. És az amit otthon csinálnak…a tragikomédia legalja. Mindenki maga döntse el, hogy mennyi maszlagot enged be az életébe. Mi az ami valós probléma és mi az ami nem. Sajnos ez csak rosszabb lesz, még jó pár hónapig. Még nem sikerült elárverezni a világunk tetemes részét fillérekért. Az a durva, hogy az emberek többségével mindent is meg lehet etetni. Biztos van ez a vírus…de sajnos tényleg többen halnak meg másba mint ebben. És Mücike amúgy is megmondta a tutit aki egyszer koronás cukor volt de mondjuk ledarálja egy húsdaráló évekkel később, az akkor is koronás cukor marad.

És előbb vagy utóbb csak eljutok az Ashton Parkba.

❤