Szerda. Úgy volt, hogy ma túlesek a fogászaton de mivel elbeszélés történt ezért ez holnap fog megtörténni, pedig milyen nagyon jó lenne túl lenni rajta. Hétfőn voltam a taki tesztnapon. Nos itt egy kicsit más a színvonal meg a számok is. Egy biztos az angolok baromi koszosak és igénytelenek és báááááá. Ha lenne is takinőm akkor sem hagynék akkora retket mint ezek. Baromi előkelőnek tartják magukat és számtalan munkát nem csinálnak meg mert az nem méltó hozzájuk de a wc kefét szinte egyik sem tudja használni. Bár ezt otthon sem sikerült mindenkinek elsajátítani. Azt mondták egész ügyes vagyok, felvettek beugrósnak. Most még ez is jó, akár csak a sérvemnek, nem is kell túlzásba vinni a dolgokat. Megterveztem a fejemben, hogy kb. meddig “szeretném” ezt csinálni.

Megkértem az elő-letelepedési engedélyt, ahhoz sem fog ártani, hogy már van bejelentett melóm, akárcsak a bankszámla nyitáshoz. Alakulnak a dolgok. Lassan kezdek feloldódni. Vannak akik tényleg nagyon kedvesek, előzékenyek és nem utolsósorban viccesek és persze akadnak kemény diók is. Igyekszem én is alkalmazkodni az adott helyzetekhez.

Lassan három hete itt vagyok. Még nem mentünk egymás agyára az Urammal, mondjuk nem is nagyon tudunk. Közös fészkeket nézegetünk. Amikor valami végre tetszene mind a kettőnknek és még az ára is pont jó lenne akkor kiderül, hogy nem jó környék, vagy house share (mással lakni). Nagyon várom, hogy csak ketten legyünk. Nem mintha itt a Landlord nem lenne egy tünemény de ti is tudjátok, hogy ha az ember csak magával adott esetben másodmagával van egy házban akkor azt csinál amit és akkor amikor csak akar. Fesztelenebb lennék én is. Nyugiban főzhetnék két naponta, süthetnék. És berendezném a kecót a saját dolgainkkal. Jó lenne. Ne türelmetlenkedjek, mert így is elég jól haladunk. Jó lenne a karácsonyt már csak kettesben tölteni. Nekem amúgy sem lesz vidám menet. Lelkiismeret furdalásom van, mert nem megyek haza a családomhoz. De nem tudok, mert most utazni nem a legjobb ötlet. Szóval marad a videocset.

A legjobb az lenne, ha ezek az ünnepek csak úgy eltűnnének egyik pillanatról a másikra. Fájdalom nélkül.