Már legalább négy vázlatot írtam meg de sajnos már idejét múlta. Verőfényes vasárnap, sokatoknak hihetetlen, mert hát Angilaliában csak és kizárólag nyálkás lehet az idő. Ez is egy jó nagy sztereotípia. Legalább az a tény, hogy nem lehet elfelejteni a biciklizést.

Aki kitalálta a karantént, nos betenném őt is egybe, a fogyatékost. Viszonylag erős idegzetűnek tartom magamat de az 5. napon én is azt éreztem, megborulok. Kaptam némi kimenőt, mert hát boltba, patikába ki lehet menni ha nagyon muszáj. Szóval láttam mindenféle embert. Itt aztán van színskála. Ami először szembetűnik, hogy kedvesek veled, tök mindegy milyen a bőröd színe, beszéled e nyelvet. Sőt az itt élő magyarok – legalábbis akikkel én találkoztam – befogadóak.

Kicsit úgy érzem magamat mint egy ufó. Tudom, tudom menni fog a beilleszkedés de nem egyik napról a másikra. És itt mindent előröl kezdesz. Sebaj. A ranglétra megmászása is lehet izgalmas.

Meg kell szoknom, hogy nem én és ő van, hanem mi vagyunk. Együtt csinálunk sok mindent, olyan dolgokat amiket egyedül csináltunk sok sok évig. De annak is bele kell férnie, hogy mindenki kockul a saját gépén. Mint pl most. Mézes zsömlét eszik és egy ilyen lövöldözős fiús játékot figyel a neten, mert hát élő közvetítés. 😀 😀 😀

Én meg a nyálas Jessie J – Flaslight-ot hallgatom.

Az égnek is más színe van, kék kék de más kék. A levegőnek más az illata. Tegnap elsétáltam az Eastville Parkba, csodaszép. Egész nap elnéztem volna a fákat és szívem szerint elkiáltottam volna magamat, hogy szabad vagyok. Most valahogy nagyon sokat tudnék sírni. De nem akarom megijeszteni az Uramat, mert nincsen baj. Azt hiszem sok minden most távozik el belőlem. Aminek már sokkal régebben kellett volna.

Tegnap az egyik “barátom” gerinctelennek nevezett. Hát nah, kiből mit vált ki az elutazásom. De ha tudom, hogy ilyen sok lájkot kapok már sokkal hamarabb ellőttem volna magamat a Plútóra. Bakter.

Összességében jól érzem magamat, még akkor is ha a magabiztosságom egy picit a homályba veszett, idővel biztosan megtalálom. Az Uram egy Tündér, tényleg. Remélem sosem bánja meg, hogy ide kijöttem én is. 😀

Azt hiszem ez lesz a kövi film amit megnézünk. Tudjátok én nagyon el tudok érzékenyülni egy számtól.

Az Uram úgy beszéli az angolt ahogyan én a Long Islandot keverem. De majd idővel ez is könnyebb lesz.

A lakótársamról hadd mondjak egy sort és aztán búcsúzom is. Szóval Ignác, természetesen én neveztem el. Nos ő egy érdekes figura. Legyen elég annyi, hogy 45 fokos vízzel zuhanyzik majd kitárja az ablakokat az 5 fokba és jeeeeeee. Kitárul a világ számára. Nekem meg ha lenne tököm lefagyna.