Ha egyszer majd írni fogok egy könyvet lehet ez lesz a címe, főleg ha egy vasárnapi napon kezdem el az írást. Szóval vannak ezek a hétvégi járatok. A 4-6 villanyos ami tényleg olyan mint valami zombi járat. Fontos! Meredj magad elé és akkor lehet bevesznek a buliba a többiek vagy legalábbis békén hagynak.
Telnek a napok…már augusztus legvége van. Remélem a szeptember hamar elröppen. Már fél lábbal amúgy sem vagyok itt. 😁😁
Egyébként írtam egy másik blogot is a Célkeresztben után de annyira dühös volt, hogy inkább nem osztom meg. Arra jó volt, hogy a felesleges feszkó eltávozzon az unierzumba és elégjen 2000 fokon vagy valami ilyesmi.
Tegnap sajnos elhunyt Wakanda királya is. Idén valahogy sokkal többen mennek el…sajnos. Hiszek abban, hogy mindenki pontosan addig van itt a Föld nevű bolygón amíg dolga van. Lehet előbb megy el mint a kiírt ideje de az szerintem akkor van ha nem teljesíti a feladatát. Nem tanul valamiből.
Persze a rák az más tészta. Mert az a legveszélyesebb betegségünk. Az esetek nagy többségében nem gyógyítható és nem tudjuk mennyi időnk van hátra. Harcolunk. A sötétséggel szemben.
Na tessék a sok zombi lecserélődött egy csapat futóval. A nap is süt. Oh jee.
Hm. Szóval azt vélem felfedezni, hogy egy két ember tök furán viselkedik “körülöttem”. Elhiszem sokatoknak ez egy csapás, hogy elmegyek. Hálás vagyok azoknak akik sajnálják de mégis túllépnek saját magukon és örülnek ennek a dolognak. Avagy képesek maguk elé helyezni és nem csak azzal foglalkozni, hogy mennyire szar lesz ha nem leszek itt. Azokat az embereket viszont nem nagyon tudom hova tenni akik tudják, hogy egy hónapot vagyok “màr csak” itt és nagy ívben elkerülnek. Persze, persze biztos sok a dolguk és nem érnek rá egy fagyira se de nem baj mert tényleg most lesz világos számomra az a nyilvánvaló tény, hogy nem minden arany ami fénylik.
És csak mosolyogva tépem a centiket, minden nappal közelebb vagyok Hozzád.
Nem tudom, hogyan alakul ki egy ilyen állapot. Egyszer csak ott van a háton és az emberek kedvük szerint dobálgatják bele a nyilakat. Addig nem is olyan vészes amíg nem veszed észre, hogy ez cucc a Te hátadon van. És csak dobálják és dobálják. Majd jön a felismerès, hogy hoppá ez veled történik. Reagálni kétféleképpen lehet, kiakadsz vagy sem. Hangosan vagy sem. Borítasz mindent vagy bezárod az ajtót. Aki ismer engem az tudja, hogy sajnos úgy igazán nem tudok kiborulni, kiabálni talán egy ember hallott de már Ő is elment. Holnap lesz két hónapja amúgy. Az idő telik. De most ne kanyarodjunk el.
Én az a típus vagyok aki bezárja az ajtót és teljesen elcsügged, majd elkezdem boncolgatni a dolgot, hogy ki miben hazudhatott és, hogy miért én lettem a rossz amikor amit lehetett elintéztem. Mert most mindenki játssza a mártírt de amikor segítség kellett volna a telefont nem nagyon emelték rám. Szóval az egész fura. Általában egy napig szokott ez nálam tartani ami tegnap volt ma jön a szembesítés. Persze csak kedveseeen.
Lehet önző lesz amit írok és sajnálom, ha ezzel megbántok embereket de alig várom, hogy ismét a gépen üljek. Szépen csendben vagy éppen hangosan elköltözünk egy másik országba. Mert nekem is jár egy élet. Olyan amilyet megálmodok magamnak. Amiben nem kell majd azt éreznem, hogy ha nem csinálok meg valamit akkor én vagyok a szar. Most megcsináltam és mégis az vagyok. Meg egy jó nagy hülye. 😅😅😅
Várnak az új kalandok. És egy olyan ember aki imád (elméletileg😀😀😀) nekem ez elég. Meg persze az egész újdonság magával fog ragadni és nagyon fogom szeretni mert bár nem tagadom tele van a gatyám NAGYON de mindent meg lehet oldani. Főleg ha ketten vagyunk rá. Befogom járni az egész várost gyalog és lehet olykor egy képet is kattintok amit veletek is megosztok. ☺️☺️
Jah…múlt héten felmondtam. Nagy volt a meglepődés. Hát igen. Azt mondták sajnálják de ezzel nem tudják felvenni a versenyt. ☺️ Nem is kell.
Tök izgatott vagyok. Már elkezdtem bedobozolni ezt azt, hogy lássam miújság van. Háttőőő bizonyára egy autóban csak az én cuccaim lesznek remélem egy százasból megúszom.
Továbbra is próbálok pozitívan előre tekinteni az új életem irányába.
Tudom, tudom egy genya vagyok hogy pontos dátumot nem mondok de úgy vagyok vele, hogy most majd tényleg kiderül ki az aki el is akar “búcsúzni”. Mert persze van net meg telefon meg blablabla de az nem ugyanaz.
Minden más csak kifogás. 😀😁 …a jajj ne haragudj nem volt rád időm (még van másfél hónap) pedig jó lett volna talizni. 😅😅😅
Mit is mondhatnék. Próbáltam kemény maradni de nem igazán sikerült. Értem jött délután ötkor akkor már ott kucorodtam a foteljében könnyes szemekkel aztán amikor megláttam nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Megöleltük egymást nagyon nagyon, megcsókoltuk egymást aztán elindultunk a reptér felé. Sokkal kevesebbet beszélgettünk. Éreztem, hogy ez most neki se könnyű. Túl “hamar” értünk a reptérre. Nem jöhetett be velem. Kint kellett elbúcsúznunk a szélben. Annyira kapaszkodtam belé amennyire csak tudtam. Nem akartam, hogy az a pillanat elillanjon. De el kellett engednem. Szomorúan bandukoltam a tömeg után. Minden ellenőrzésen átmentem. És most már a levegőben ülök. A gép olyan szinten tele van, hogy sehol egy talpalattnyi hely. Ha ha ha távolságtartás. Van az amit nyom a média és van az ami a valóságban történik. Kíváncsi leszek mi lesz ha leszállok Budapesten. Egy 10-es skálán mennyire leszünk banánok.
Zenét hallgatok. Persze nem tudom kiszűrni a körülöttem levő csivitelést ami kicsit frusztráló. Bár most azt hiszem minden idegesítene.
Kizárok mindent és Rád gondolok, hogy mennyire csodálatos volt ez az egy hét veled. ❤️❤️ és bár tudom, hogy hamarosan találkozunk (addig nekem tényleg nagyon sok dolgom lesz) mégis most nagyon szomorú vagyok, hogy ismét el fog választani minket 1907 km.
Megérkezés.
Nos ami a reptéren volt kicsit komikus volt de én már úgy vagyok vele, hogy mindenkit sajnálok aki ebben a fosban kénytelen dolgozni. Végülis kedvesek voltak a reptéri rendőrök. Ők is mást mondtak mert mindenki mást mond. Haza értem Feszter jóvoltából. Kb éjjel egyre és akkor még pénzt utaltam a Magyar Kincstárnak mert, hogy ez is ám pénzbe kerül ha nem akarsz karanténiában maradni. 3000.- és akkor még email írás, dokumentumok becsatolása. Szerda reggel felkeltem próbáltam telefonálni: 7. Kerületi rendőrség, ántsz, népegészségügy de senki nem vette fel a telefont. Hm…nekem meg időpontom volt a második tesztre. 32.000.- Jah azt nem is mondtam, hogy kint Angilaliában mint turiszt ingyé csinálhattam a reptéren tesztet ami nem egész egy nap alatt meg volt. INGYEN. Vágod?!?! Jó oké benyeltem ezt a 32.000.- pedig tudtam felesleges az egész. Több szempontból is. Viszont azzal több pénzt bukok ha fizetés nélkülin maradok. Mélylevegőt ettem és ezt a békát is lenyeltem, mindamellett, hogy magyar állampolgárként a saját országomban fizessek. 😅😅 persze persze elő adhattam volna a színjátékot a háziorvosnak, hogy jajj megy a hasam és kér nekem tesztet de mivel már volt egy negatív most épp miért menne. 😁😁😁 Mielőtt tesztre indultam mégegyszer felhívtam a népeüt és felvettèk egy nagyon kedves hölggyel sikerült beszélnem aki valóban értelmes válaszokat adott és elmentem a tesztre ahol az agyamig tolták a fülpiszkálót. Gusztustalan. Mivel volt egy negatív tesztem amit szerda hajnalban megkaptak tőlem emailon, aznap délután már nem voltam karanténban és a tesztem eredményét csütörtök reggel meg is kaptam. Amit tovább küldtem és estére már a járványügyi megfigyelést is feloldották. Szóval amikor a neten olvasom a sok fröcsögést és negatívságot akkor elgondolkodom vajon nekem miért sikerült. Lehet mert normális hangvételű emailt írtam, tisztelettel beszéltem a másik emberrel, szerencsém volt. Ez van túl vagyok egy ilyenen is.
Az elkövetkező 7 hétben még sok víz le fog folyni a Dunán ahogyan azt mondani szokás. Majd veszek egy mélylevegőt és nyitok egy teljesen új fejezetet az életemben, mert már szükségem van rá. Ezt igazán akkor éreztem amikor kint voltam.
2020.08.08.
Emlékek. Az elmúlt két napban az Adával álmodtam. Nem emlékszem az álmokra de tudom benne volt. Meggyötörve ébredtem. Sokat nézegetem a képeit, olvasom a búcsúszöveget…de képtelen vagyok felfogni. Tudom, hogy megtörtént. Az agyam még sem képes feldolgozni. Mintha egy blokkolás történt volna. Zárlat.
Nem tudom kiverni a fejemből amit Klemagi írt nekem: “Saját magát nem tudta elviselni.” És valahol annyira igaza van. 🥺🖤Hiszem hogy a történtek nem tudatosan, véletlenül de mégis sok sok èv “munkásságának” az eredménye.
Nah mi a helyzet hapsikáim? Ezzel a klaviatúrával 111 év lesz megírni egy bejegyzést. No sebaj, kellenek a kihívások. Sajnos holnap már megyek haza. Éjjel érkezem… már most ki vagyok tőle. De tekerjük vissza az időt egy kicsit amikor is nagyon jó volt. Annyira nem borzalmas ez a klaviatúra. múlt hét kedden megérkeztem, épségben. Kicsit fáztam a gépen még hosszú farmerben is. Viszont kipipálhatom a gépen történő pisilést. Azt nem tudom, hogy egy nálam nagyobb ember hogyan fér be a budiba. Nekem sikerült. Két és fél órás lebegés után landoltunk is. És Ő ott várt engem a reptéren. Nagyon jó volt megölelni, így 4 és fél hónap után.
Nagyon sok kaland várt rám, jöttünk mentünk csak kettesben vagy éppen a barátaival akik egész jó arcok de tudjátok nekem idő kell az emberekhez. Van aki egyből szimpatikus volt és aki kicsit karcos számomra de idővel elfogadom majd. Hozzám is kell egy kis idő. Mostanában amúgy sem vagyok sajnos az a cserfes kislány de majd visszatér belém ez a funkció is. Azt mondják az okosak, hogy az idő mindent megold. Azt gondolom ez az egy olyan orvosság van a világ egyetem történetében ami valóban segíthet. A dolgokat el kell fogadni, megbékélni és utána majd az idő megoldja a többit.
De most ne legyünk szomorúak. Mert ez az egy hét csodálatos (volt). Rengeteg impulzus ért, sok emberrel találkoztam, szép helyeken jártam. Nekem nagyon bejönnek ezek a kis házak amik itt vannak. Az időjárás kissé szeszélyes de kifogtam a nyarat, majd meggyulladtunk két napig amíg kutyagoltunk.
És hát néhány szót ejtek róla is de csak mert nem olvassa a blogomat (elvileg). Fogalmam sincs, hogyan juthatott nekem egy ilyen srác. Aki jószívű, figyelmes, kedves, türelmes, vicces, megértő. Semmi olyat nem tudok mondani amit ne imádnék benne. Nem, nem vagyok elfogultan szerelmetes. Nah jó lehet, hogy igen de az ember érzi, hogy ki az az igazán Igazi. És azt hiszem nekem Ő AZ. Nem nagyon tudom nélküle elképzelni a jövőképemet. Belátom, minden is jó vele. Egy hasonló ufó mint én. Holnap biztos nagyon ki fogok borulni miután elváltunk, ha belegondolok, hogy ma alszunk utoljára együtt már attól legörbül a szám de még kiélvezem vele ezt a kis időt ami még maradt nekünk. Túl vagyunk 4 és fél hónap szopatáson ez a 2 hónap már úgy elfog röppenni, hogy csak nah. Sittysutty. Már csak azért is mert elég sok mindent kell elintéznem (kellemes és kevésbé kellemetes dolgot).
Jó lenne holnap megúszni a reptéren ezt a szarakodást, csak mert itt amúgy lófasz sem volt csak úgy mondom. Rugalmasak voltak. Nekünk is ezt a hozzáállást kéne gyakorolni otthon de hát egy olyan rugalmatlan, karót nyelt társadalom vagyunk, hogy az már nekem is fáj.
Szóval holnap érkezem és egy kis időre vég visszazökkenek a “rendszerbe”. Már nem sokáig.
Drk'Ljz 