Ismét eltelt egy hónap. Nyár van vagy mi a szösz. Nem érzem a nyarat de még a szöszt sem. Kurvaélet. A tököm továbbra is tele van, persze tudom a tiétek is de az enyém nagyon. Próbálok nem gondolkodni. Egyébként ez az egy ami segít. Nem gondolok bele, hogy már két és fél hónapja nem láttam s öleltem meg. Jó jó ez nem igaz mert majdnem minden este látom amikor videó csetelünk ami persze sokat segít. Csak törölnék el ezt e két hetes karantén baromságot. Ezek az emberek fel sem fogják, hogy családokat szednek szét. Végül is kit érdekel? Legyen pár depis beteggel több a világon. Ennyit az önsajnálatomról.

Légyszi ne kérdezzétek meg, hogy hogy bírom és ne mondjátok, hogy ti már rég feladtátok volna… egyrészt mert ez nem segít másrészt mert ha szeretsz valakit nem adod fel.

Minden nap közelebb kerülök ahhoz amit szeretnék, persze tudom ez még jó néhány hónap de aztán egy nap becsukjuk ezt a könyvet és elkezdek egy újat. Amiben új kalandok, új helyszínek és emberek lesznek. Persze nem feledem a régieket. (persze van akit kurvagyorsan feledek el ha ha ha)

A minap amikor webshop részlegünkön dolgoztam kezembe akadtak törzskártyák és hozzátartozó nevek. Ott volt pl. az egyik exem új csaja vagy már neje, a tököm se tudja azt tudom, hogy vele csalt meg. A gyerektestű nagyfejű lánnyal. Rég volt. A következő ember az egyik ex legjobb barátom aki egyik nap úgy döntött, hogy nem beszél velem, ennek már vagy 3 éve. Egy közös barátunk szerint nekem kéne nyitni. Hm…miért is??? Ha valaki azt mondja nem kíváncsi rám elfogadom. Nem vagyunk már gyerekek. Aztán eszembe jutott az a barátom is akivel március óta nem beszélek. Mondjuk neki nem tudnék új esélyt adni, mert nem bízom benne. Azt hiszem a legrosszabb dolog a barátságokban a féltékenység és az irigység. Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy azok az emberek morzsolódtak el mellőlem akiknek valami nem volt rendben a lelkükben, a szívükben. Nem voltak megelégedve magukkal. Az én határozott fellépésem sok embernek bicska nyitogató, az önbizalmam meg egyszerűen idegesítő. Olykor nekem is van szar napom, mondjuk meginogni nem szoktam, ha valamit a fejembe veszek az úgyis lesz. Én is csak egy ember vagyok bármilyen fura ez az emberiség számára. Tény, hogy nem hagyom magamat a fos alá temetni, mert sajnálom rá az időt. Azt szeretem a legjobban amikor valaki azt mondja, hogy már hetek óta nem hívtam fel, hmmm nos te sem engem baszki. De ő nincs jól, értem én meg nem vagyok kibaszott gondolatolvasó. Összességében azok az emberek akik az elmúlt 3 évben “elhagytak” a legjobb döntés volt részükről. Akkor még nem értettem, kicsit fájt de rá kellett jönnöm, hogy a sok negatív szarjukkal visszahúznak. Ez van tudom egy köcsög vagyok. A fura barát. Hát ez van.

Régebben még én is jópofát vágtam MINDENHEZ. Alkalmazkodtam. Benyeltem dolgokat. De ahogy öregszem…ezekhez a pitiáner dolgokhoz már nincs kedvem. Tegnap elmehettem volna egy kis bulira de nem mentem. És nem azért mert nem szeretem azokat akik ott voltak, hanem mert én nem voltam olyan passzban. Szeretem őket annyira, hogy megkíméljem őket saját magamtól. Én sem akarok mindig beszélgetni, nevetni. Mostanában el vagyok a saját fejemben. Ez nem egyenlő azzal, hogy most akkor senkit sem szeretek vagy gondolok rá de Garfield lettem.

Most megengedem magamnak ezt az állapotot, persze Hókipókival napi kapcsolatban vagyok de a többieket tisztestávolságból figyelem. Ha belegondolok, hogy régebben mennyire kis nyuszi voltam, most egy mondattal lerendezek mindent. Persze van, hogy elég a mindent mondó arcmimikám ami szerintem maszkon keresztül is hatásos. Bár próbálom ellensúlyozni a kis cuki maszkommal, ami mosolyt csal az emberek arcára. Remélem ha vége lesz a vészhelyzetnek nem kell maszkot hordani, bár félek ezt a jó szokást megtartjuk. Légyszi ne szenvedjetek mert bementek a boltba vagy felszálltok a villamosra és fel kell venni, rajtunk 13-14 órát van egy nap amikor dolgozunk és csak kajáláskor vesszük le meg ha levegőt akarunk venni hátul. A mi faszunk is tele van.

A távolságtartással semmi bajom, régen sem álltam a másik nyakára a boltban. Néhány ember talán kultúrát is tanul azzal, hogy a strandon nem dugja a lábát Béla bácsi szájába. Ezért én hálás vagyok. Remélem azt is bevezetik, hogy ilyen helyen sem lehet majd cigizni, vagy a bagósoknak legyen külön részleg. Mondjuk amennyit én strandra járok… :)))

Egyébként ezt leszámítva minden szupcsi. Továbbra is üldögélek a rózsaszín kis felhőmön, olykor belesüppedek és hálát adok az égnek, hogy Ő van nekem. Ez boldoggá is tesz.

A szerelemnél nincs jobb érzés. Egy időben mindig azt gondoltam, hogy ha kimondjuk azt a bizonyos szót…”szeretlek” akkor elcsépelt lesz. Mármint jobb ha ritkán mondjuk mert akkor van “hatása”. Rá kellett döbbennem, hogy ez egy jó nagy hülyeség. Szinte mindennap kimondom neki. Mert annyira nagyon szeretem. És ez mindennel így van. Merjünk ölelni, érinteni, segíteni, dicsérni, nevetni, sírni, beszélni. Adjunk oda mindent, mert bár kockázatos de ha csak félig adunk vagy nem is adunk akkor semmit nem ér az egész. Félelmetes dolog beengedni valakit. Mégis azt gondolom az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Ha mindig azon agyalunk, hogy jujj meg jajj az életünk el is telik sittysutty. Ne tököljetek gyerekek.

Egy egész világ vár ránk.