Van úgy, hogy leül a vihar. Legalábbis én ilyen elven működöm, azt nem állítom, hogy ma nem volt még két olyan húzás amitől ki tudtam volna lépni a hajam alól de mivel egyiket sem tudom befolyásolni így jobbnak láttam elengedni a dolgot. Az egyik egy személy akitől nem is vártam többet, falra hányt borsó volt amit írt és a tegnapi történtek után ez már csak a pont fele majd megjött a fizetésem és az megadta a pont másik felét, nem tudtam sírjak e vagy nevessek…a közel 100ezer forint mínusztól.

Néhány szót még a tegnaphoz aztán lépjünk is túl ezen.  A fb csopik hangosak, dühösek, szomorúak. Nem tagadom nekem is fáj. Persze szar, hogy sehova se vagyunk besorolva, ez olyan mint nálunk a webshop aminek nincsen gazdája. Nem leszek álszent nekem hiányzik az a lóvé amit ígértek. De ez van, nincs mit tenni. Hallottam valami olyat, hogy majd jól megadóztatják a patikákat bizonyára ebből fizetjük mások jutalmát. Előfordul az ilyesmi a legjobb családban is. Persze elszomorító, hogy hazudtak nekünk de gondolom rájöttek nincs ennyi pénz, arra nem számítottak, hogy ebből zavargás lesz vagy pont erre számítottak, hogy éket verjenek a patikusok és orvosok közé. Roppant primitív világban élünk sajnos. A baj ott kezdődik, hogy akármit kinézek ezekből a nagyon okos trónon csücsülő emberektől.

Ne marakodjunk. Egyébként meg nem pénzt kellene osztani – persze tudom észt nem lehet – hanem helyre állítani azt ami tönkre ment, emberek vesztettek el mindent…Nem mutogatni kell a másikra hanem összefogni, hogy igenis talpra tudunk állni.

Hálás vagyok, mert minden mostani sztori ami velem történt/történik azt támasztja alá, hogy jól döntöttem a jövőmet illetően. És bár még nagy utat kell megtennem de pontosan tudom hova tartok.

Hálás vagyok azért, mert nem lettem beteg vagy ha az is voltam úgy sem tudom meg. Hálás vagyok, hogy Hókipóki is jól van valamint a családom többi tagja, néhány meg maradt barátom és kollégám. Ez számít, az egészség. Nehézségek mindig lesznek de tovább kell lépni. Már csak azért is mert nem akarunk ráncosak lenni, mint Yoda. :)))

Szeretném ha béke lenne, ha nem kéne félnem hazafele a munkából jövet és jobb markomból letehetném a könnyfakasztó sprayt, ha több rendőr lenne, ha felszámolnák a gettót a Blahán, ha nem lenne már időkorlát mert semmi értelme, ha nem kéne maszkot hordani, ha eltörölnék MINDEN országban a karantént és a családok, barátok szerelmek ismét megölelhetnék egymást. Repülni szeretnék. Találkozni vele és megölelni. Szeretve lenni.

Látni a Balatont.

 

Mi hirtelen nem lettünk egészségügyi dolgozók. Mi vagyunk azok akik csak hereverélnek egész évben, a mi munkák ezek szerint semmit nem ér. Senkitől nem sajnálom a bruttó 5 kilót de azért ne sétáljunk el mellette csak úgy némán. Persze tudtuk, hogy nem fogjuk megkapni, mert mi szerencsétlen eüsök csak akkor vagyunk azok amikor ki kell fizetni az éves tagsági díjat, vagy valami mást. Ha utazni szerettünk volna covidka alatt biztos vagyok benne, hogy akkor is azok lettünk volna…hát persze és nem kaptunk volna engedélyt. Most amikor osztás van, mi nem vagyunk azok, meg sem említenek minket sehol se. Én még ezzel is együtt tudok élni de azt picit undinak tartom, hogy olyanok kapják meg ezt a lét akik ott se voltak, jönnek ezzel a bullshittel, hogy ” akik részt vettek a koronavírus harcban”…khm…ki is dolgozott valójában? A mentősök oké, az orvosok akik valóban azokon az osztályokon dolgoztak de nem tudjuk kik ők és hányan vannak, a nővérek, ápolók, a takarító személyzet ez oké. Az, hogy a házorvos akihez nem lehetett elmenni, sokszor elérni sem, a fogorvos estébé orvos, asszisztensek, meg a gyesen levők is biztos nagyon sok koronással találkoztak és halt meg a kezeik között két szoptatás között. De oké kapják meg, szar helyzetben van ez eü…de már nem a korona óta hanem úgy 25 éve. Most persze jobban kibasztunk vele mert kidobtuk az amúgy is beteg embereket. Vártuk a nagy tetőzést, oké készüljünk fel. Nem biztos, hogy én jobban csináltam volna de embereket küldtünk haza, akik BETEGEK!!! Miért nem mondjuk azt, hogy azoknak adjuk a pénzt akiket csak úgy kihúztunk a kalapból. Akik SZIMPATIKU-SOKK DE NEM PATIKUSOK. ha ha ha

És akkor nézzük kik álltak még szemben a covidkával, nos mi patikusok, valamint MINDENKI aki dolgozott. (A  home office sajnabajna kiesik a kosárból) Sehol nem volt a segítség amikor ez belobbant, mi még maszk és kesztyű és minden nélkül dolgoztunk napi kb 1500 ember között akik megfordultak nálunk nagy többsége nem magyar állampolgár. Se egy teszt, se semmi…mondjuk rajtunk biztos át ment már vagy 5x ez a fos. Tudom, tudom nem gondolkodhatom így de sajnos továbbra is azt gondolom, hogy ez egy elfuserált próbálkozás volt azért, hogy a világgazdaság összeomoljon, érdek ellentéteket állítson fel, félelmet keltsen és persze ritkítsuk a népességet.

Persze, persze őszinte részvétem azoké akik meghaltak és a családjuknak bár biztos vagyok benne hogy nagy többségük halálát saját krónikus betegsége okozta.

Vajon a világ vezetői tisztában vannak azzal, hogy nem mindenki tök idióta??? Bizonyára nem.

Idő korlátozás…nos csináljatok már ezzel valamit, mert baromi unalmas az, hogy MAGYARÁZKODNI KELL! Nem bírják az agyukba belevésni az emberek sajnos, hogy a patika időkorlátos. Hülyeség? Persze, hogy az. Hiszen lassan semmi más nem az. Annyi értelme van mint a szájMAXnak. Az egész egy komédiába csap át.

Az, hogy a mi munkánk nincs megbecsülve az egy dolog. Az, hogy a múlt hónapban 45 ezer forinttal volt kevesebb a fizum az az én dolgom, egyéni szoc. probelmosz, a mostani valszeg még kevesebb lesz. De hát ez kit is érdekel, egyedül laksz albiban old meg. Senkit nem érdekel.

Emelkedett a minimálbér, emelkedett vele a vizsgadíjam is. Kifizeti valaki helyettem az 58.000.-? Nem senki, majd én a mínuszos fizumból de kussolok mert meg maradt az állásom, bár a Páromat ki tudja mikor látom, mert itt is két hét karantén, az Ő hazájában is két hét karantén.

Amúgy meg minden oké.

Baromi unalmas, fárasztó..és tudom, hogy már ti is unjátok.

Tudjátok honnan jönnek a maszkok és a gumikesztyűk? (Valamint egy csomó más is) Kínából!!!! Én érzem ironikusnak?! Volt aki megkérdezte van e hazai kesztyűnk…😅🤪

Ismét eltelt egy hónap. Nyár van vagy mi a szösz. Nem érzem a nyarat de még a szöszt sem. Kurvaélet. A tököm továbbra is tele van, persze tudom a tiétek is de az enyém nagyon. Próbálok nem gondolkodni. Egyébként ez az egy ami segít. Nem gondolok bele, hogy már két és fél hónapja nem láttam s öleltem meg. Jó jó ez nem igaz mert majdnem minden este látom amikor videó csetelünk ami persze sokat segít. Csak törölnék el ezt e két hetes karantén baromságot. Ezek az emberek fel sem fogják, hogy családokat szednek szét. Végül is kit érdekel? Legyen pár depis beteggel több a világon. Ennyit az önsajnálatomról.

Légyszi ne kérdezzétek meg, hogy hogy bírom és ne mondjátok, hogy ti már rég feladtátok volna… egyrészt mert ez nem segít másrészt mert ha szeretsz valakit nem adod fel.

Minden nap közelebb kerülök ahhoz amit szeretnék, persze tudom ez még jó néhány hónap de aztán egy nap becsukjuk ezt a könyvet és elkezdek egy újat. Amiben új kalandok, új helyszínek és emberek lesznek. Persze nem feledem a régieket. (persze van akit kurvagyorsan feledek el ha ha ha)

A minap amikor webshop részlegünkön dolgoztam kezembe akadtak törzskártyák és hozzátartozó nevek. Ott volt pl. az egyik exem új csaja vagy már neje, a tököm se tudja azt tudom, hogy vele csalt meg. A gyerektestű nagyfejű lánnyal. Rég volt. A következő ember az egyik ex legjobb barátom aki egyik nap úgy döntött, hogy nem beszél velem, ennek már vagy 3 éve. Egy közös barátunk szerint nekem kéne nyitni. Hm…miért is??? Ha valaki azt mondja nem kíváncsi rám elfogadom. Nem vagyunk már gyerekek. Aztán eszembe jutott az a barátom is akivel március óta nem beszélek. Mondjuk neki nem tudnék új esélyt adni, mert nem bízom benne. Azt hiszem a legrosszabb dolog a barátságokban a féltékenység és az irigység. Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy azok az emberek morzsolódtak el mellőlem akiknek valami nem volt rendben a lelkükben, a szívükben. Nem voltak megelégedve magukkal. Az én határozott fellépésem sok embernek bicska nyitogató, az önbizalmam meg egyszerűen idegesítő. Olykor nekem is van szar napom, mondjuk meginogni nem szoktam, ha valamit a fejembe veszek az úgyis lesz. Én is csak egy ember vagyok bármilyen fura ez az emberiség számára. Tény, hogy nem hagyom magamat a fos alá temetni, mert sajnálom rá az időt. Azt szeretem a legjobban amikor valaki azt mondja, hogy már hetek óta nem hívtam fel, hmmm nos te sem engem baszki. De ő nincs jól, értem én meg nem vagyok kibaszott gondolatolvasó. Összességében azok az emberek akik az elmúlt 3 évben “elhagytak” a legjobb döntés volt részükről. Akkor még nem értettem, kicsit fájt de rá kellett jönnöm, hogy a sok negatív szarjukkal visszahúznak. Ez van tudom egy köcsög vagyok. A fura barát. Hát ez van.

Régebben még én is jópofát vágtam MINDENHEZ. Alkalmazkodtam. Benyeltem dolgokat. De ahogy öregszem…ezekhez a pitiáner dolgokhoz már nincs kedvem. Tegnap elmehettem volna egy kis bulira de nem mentem. És nem azért mert nem szeretem azokat akik ott voltak, hanem mert én nem voltam olyan passzban. Szeretem őket annyira, hogy megkíméljem őket saját magamtól. Én sem akarok mindig beszélgetni, nevetni. Mostanában el vagyok a saját fejemben. Ez nem egyenlő azzal, hogy most akkor senkit sem szeretek vagy gondolok rá de Garfield lettem.

Most megengedem magamnak ezt az állapotot, persze Hókipókival napi kapcsolatban vagyok de a többieket tisztestávolságból figyelem. Ha belegondolok, hogy régebben mennyire kis nyuszi voltam, most egy mondattal lerendezek mindent. Persze van, hogy elég a mindent mondó arcmimikám ami szerintem maszkon keresztül is hatásos. Bár próbálom ellensúlyozni a kis cuki maszkommal, ami mosolyt csal az emberek arcára. Remélem ha vége lesz a vészhelyzetnek nem kell maszkot hordani, bár félek ezt a jó szokást megtartjuk. Légyszi ne szenvedjetek mert bementek a boltba vagy felszálltok a villamosra és fel kell venni, rajtunk 13-14 órát van egy nap amikor dolgozunk és csak kajáláskor vesszük le meg ha levegőt akarunk venni hátul. A mi faszunk is tele van.

A távolságtartással semmi bajom, régen sem álltam a másik nyakára a boltban. Néhány ember talán kultúrát is tanul azzal, hogy a strandon nem dugja a lábát Béla bácsi szájába. Ezért én hálás vagyok. Remélem azt is bevezetik, hogy ilyen helyen sem lehet majd cigizni, vagy a bagósoknak legyen külön részleg. Mondjuk amennyit én strandra járok… :)))

Egyébként ezt leszámítva minden szupcsi. Továbbra is üldögélek a rózsaszín kis felhőmön, olykor belesüppedek és hálát adok az égnek, hogy Ő van nekem. Ez boldoggá is tesz.

A szerelemnél nincs jobb érzés. Egy időben mindig azt gondoltam, hogy ha kimondjuk azt a bizonyos szót…”szeretlek” akkor elcsépelt lesz. Mármint jobb ha ritkán mondjuk mert akkor van “hatása”. Rá kellett döbbennem, hogy ez egy jó nagy hülyeség. Szinte mindennap kimondom neki. Mert annyira nagyon szeretem. És ez mindennel így van. Merjünk ölelni, érinteni, segíteni, dicsérni, nevetni, sírni, beszélni. Adjunk oda mindent, mert bár kockázatos de ha csak félig adunk vagy nem is adunk akkor semmit nem ér az egész. Félelmetes dolog beengedni valakit. Mégis azt gondolom az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Ha mindig azon agyalunk, hogy jujj meg jajj az életünk el is telik sittysutty. Ne tököljetek gyerekek.

Egy egész világ vár ránk.