Többször neki kezdtem már, szàmtalan piszkozatot tudnék felmutatni de néhány mondat után leszálltam a villamosról, lejárt az ebèd szünetem, bele csörögtek, elszállt az ihlet, mással ütöttem el az időmet.

Az író legnagyobb félelme ha nem kap ihletet. Olykor nekem sem jön de aztán valahogy mindig képes vagyok felül emelkedni ezen és pötyögni egy bármilyen sztoriról amit viccessé vagy épp szomorkássá teszek.

Most fura dolgot teszek. De megköszönöm az elmúlt èvek sok szarjàt amit a nyakamba zúdított. Köszönöm a gáncsokat, pofonokat, csalódásokat. A sok szar megtanít minket arra, hogy értékeljük önmagunkat, rá döbbenjünk mennyi erő és bátorság lakik bennünk. A nehèz idők megmutatjàk kik is vagyunk valójában, ahogyan azt is ki az aki megragadja a kezünket és támogat akkor is ha nem kérjük. ❤️

Nem maradunk sötètben, a nap ki fog sütni és mi lehunyva a szemünket szembe állunk vele, magunkba szívjuk a D-vitamint. Aminek sok jótékony hatása van. Mosolygunk mert csak így lehet felfogni az èletet.

Megérkezünk. Mindig megérkezünk oda ahova éppen kell. Sosem előbb és sohasenem később. Megkapjuk azt amire vágyunk, mindig. Az, hogy milyen köntösben, nos pont olyanban amire akkor a legnagyobb szükségünk van.

Mernünk kell élni, ebben a világban és innen túl is. Minden sikerünk mögött alázatos munka bújik meg. Kivève ha nyertünk a lottón de lássuk be erre elég kevès az esèly. 😅😅😅

Merjünk érezni. Mindent. A jót, a meleget, hideget, nevetèst, szerelmet, esőt, napot, érintèst, holdat, szenvedèlyt, fàjdalmat, erőt, reményt, fényt.

Ha nem nyitjuk meg magunkat sosem fogunk èlni igazàn. Én mindig azt mondom a baràtaimnak, hogy èljenek és érezzenek. Mert mi lehet a legrosszabb ami történhet? Az, hogy majd sírunk egymás vállàn. De ha sose próbáljuk meg, ha nem adunk bele 150%-ot akkor valahol úgy érzem feleslegesen vagyunk a földön.

Legyünk hálásak azoknak akik a legjobbat hozzák ki belőlünk. Én is az vagyok minden nap. Még az arcom is megvàltozott. Ezt az egyik kollégám mondta én meg csak mosolyogtam. 😇

El is felejtettem milyen érzés tartozni valakihez. Úgy igazàn. Minden felesleges slang nèlkül. Beszèlni, nevetni, érezni.

Ijesztő de valahogy ez eltörpül. Mert nem ez a lényeg.

Mindig is csodáltam azt, ahogyan minden ember mást hoz ki egy szemèlyből. Van aki a legjobbat. És félelmetes de ez tényleg meg van. A legjobb.