Há’ nem? Ha’ de. Azért ne spurizzunk így előre mert még november van a bajuszos hónap, amit sosem értettem. Vagy szakállas? Tudja a franc. Mert Franc mindent is tud. Most fekszem félig az ágyban, abonettet eszem és el kell, hogy mondjam ma nem csináltam semmit, tényleg semmit. Reggel elmentem volna jégkorizni de a pálya 9kor nyit, én 9kor keltem…ahhoz drága a jegy, hogy 2 órát csúszkáljak. No problemo jövő hétre már havat is mondanak, kedden tiszteletemet teszem a Városligeti műjégpályán, ma egyébként is meleg volt. Mostanában mindenre van egy saját gyártott elméletem.

Nah szóval tiszteletünket tettük szombaton a Symbolban ezen a Bed Classic bulin, a társaságunk megcsappant egy fővel, mert közbe szólt a vesegörcs, mentő, János kórház aminek az Urológiai osztálya olyan mint a régi filmek pszichiátriája, nagy valószínűséggel minden osztály ilyen hátborzongató. A plafonon grasszáló Polossal…hát a faszom már elnézést, stadionkát építünk? Még hányat? De komolyan? Nem szoktam politizálni de szívesen szervezek egy bámészkodó körutat a kis pöffeszkedő gyurgyalagoknak, hogy akko’ ugyan nézze már meg mi van az egészségügyben, a kórházakban. Mert én nem vagyok finnyás de ne már. Felháborító. Az egy dolog, hogy több orvos vizsgálta meg és csak az utolsó tette fel a szemüvegét és kiáltotta el magát, ho ho hooo ott van egy baszott nagy vesekő ami elég rossz helyen csücsül. Egy laza 4 napos szenvedés után meg felhívták, hogy ugyan menjen már vissza mert szar a lelet. Visszament, kapott egy kis helyes csövet, hogy könnyebben menjen a pisi. Most meg várjuk, hogy majd valamikor a műtőasztalra tegyék. És értem én, hogy van egy protokoll bizonyára itt is de ha ott a beteg, fosul van, miért nem lehet felpattintani azt kipöccinteni a kis galád betolakodót? Miért kell a kedves betegnek szívnia még legalább két hetet? Érthetetlen. A fejlesztés útjára kéne rálépni és nem pedig labdát pattogtatni…mert bár élnézést de nem vagyunk benne túl “nagyok”.

Szombat este 11 után oda is értünk erre a puccos helyre. Hát italt nem tudnak készíteni az már biztos, csak egy vodkaszódát kértem, nem nagy kihívás. lime (amit utálok egyébként vénségemre, más ízt produkál) összenyomkodjuk, rá maximum két szem jég, a vodka, kis szóda és készen is van. Amit kaptam háááát inkább egy pohár jeges csapvízhez hasonlított, se bubi se vodka. Semmi. Visszavittem a pulthoz, és bár kurvára fel voltam háborodva – közben kicsit már be is csíptem – nem csináltam balhét. Pedig aki valaha vendéglátózott és minőséget adott a vendégeknek az nehezen tud elslattyogni egy ilyen szituációból. Letettem a pultra és mondtam a srácnak, hogy nem akarok balhét, ne adjon inkább másikat de ez EGY SZAR. Elnéztem azokat az embereket a pultba és áldom az eget, hogy már nem ezt csinálom, valszeg a poharakat sem tudja megkülönböztetni de szedett szemöldökre, buta arcra és ecsethajra van esze, Bizonyára a zsebében az ájfón 123-as is ott lapul, csak az szar amit csinál. Neki ez csak pénz nekem hivatás volt annak idején. Miután benyeltem a békát felmentünk a felső szintre és ott volt a bulika, Hamvai úr tökéletes muzsikát szolgált. Széttomboltam magamat és még ismerőssel is összefutottunk aki nagyon gálásan néhány kör italt is nyomott a mancsunkba. Pár ember inkább maradt volna otthon és tette volna be a cédét a kazettás magnóba, mert ezek csak ott álltak. Mint Herkulesben a szoborcsoport ( aki nem látta a mesét az most nem röhög), A csajok nyomatták a dance-t a pasik meg nem tudom ezt egyedül megfejteni. Ciki nektek a tánc? Ettől nem lesztek mások. Néhány fickót leszámítva ezek csak ott álltak mint egy fa. Jó én meg nevettem rajtuk, nem szép de amúgy is a helyet foglalják.

Őszinte leszek én nagyon bebasztam. De tényleg rég volt ilyen. Negyed 5kor dőltem bele az ágyamba és pár órával később mentem dolgozni. Egész jól bírtam a napot de mostanában nem szeretnék alkoholt inni. 😀 😀 😀 A derekam azóta is sajog de minden tánclépést megért ez az este. 🙂

Lehet volt a bulinak egy olyan része amikor kicsit elsírtam magamat de még időben leléptem és nem látta senki se amíg Káó nem jött utánam de részegen nagyon nehéz magyarázkodni. Nem tudnám pontosan megmondani, azt hiszem talán érzékenyre ittam magamat. Az, hogy 38 évesen egyedül vagyok se egy törpetacskóm mert nem olyan a munkám, albérletben lakom és tök egyedül vagyok a világban, blablabla de ha ez nem elég akkor megpróbáltam normális lenni. Ezzel a megint barna a hajam és majd megnő és akkor olyan csajos leszek, hogy hű meg ha. Egy dolgot felejtettem el, hogy mennyire nem én vagyok. Megpróbáltam megfelelni a külvilágnak, a melóban a barátaimnak, hogy persze én is tudok normális lenni de rá kellett jönnöm, hogy mindeközben bazi szarul éreztem magamat. Miért is kellene megváltoznom 38 évesen? Ez valami szabály? Akkor könnyebb lesz? Lesz pasim? Jobban elfogadnak a barátaim? Nem éreznek cikinek?  Egy nagy lófaszt. Hála Istennek többen is de egy ember jól lecseszett, hogy miért is akarom megváltoztatni azt a különleges embert aki vagyok. És tök igaza van. Szóóóóval mindenki nyugodjon le a picsába nem tébolyodtam meg, jövő héten ismét én Én leszek…a színeket meg majd meglátjátok. Biztos vagyok benne, hogy jó lesz.

Ez vagyok én, a kék hajú lány aki szeret színes hajú lenni. Nem fogom engedni, hogy a külvilág megpróbáljon jobb belátásra bírni és eltántorítson csak mert nekik nem tetszik valami. Nekem tetszik. Nekem kell ezzel a fura becsípődéssel együtt élnem. És hiányzik az az énem. Most már ez volt a második alkalom, hogy megpróbáltam magamat “megváltoztatni”. Az idő engem igazol, nem teszem többé.

És bár egyedül vagyok, ki tudja még meddig, majd összekukázom egy színvak csávót. 😀 😀 😀 … akinek van egy tacskója. ❤

Nah össze szedem magamat így délután ötkor mert este lesz egy randim. 😀 😀 😀 Bár ez igazából szerintem nem is az, valahonnan ismerjük egymást de nem tudjuk honnan. Kicsit most ki vagyok égve ehhez a randizós témához…jó jó két hónapja nem találkoztam senkivel sőt van az három is. De tudjuk mi lett a vége annak is…mondjuk vele nem jártam volna jól. 😀 😀 😀

 

Hogy mit is csinálok most? feltett lábakkal ölemben a laptoppal pötyögök néhány gondolatot. A fejemben-fülemben Tommyboy Housematic/R1HM72 remixe bömböl, szó szerint mert a szomszéd egy hete minden reggel pontban 6:30 -kor nyomatja a flexet. A kis drága hogy egyem meg. Most minden hangot kiszűrök és izzítom magamat a jövő heti partinkra. Ami nagyon nagyon nagyon jó lesz. Én már most tudom. De ne szaladjunk így előre a történetbe, a jövőt egyébként sem látom. Néha jó lenne, bár félek a varázs köddé válna.

Pár hete a fejembe vettem valamit, azért nem írtam róla mert nem akartam negatív és pikírt megjegyzéseket kapni. Tudjátok, hogy eléggé hiú, önimádó típus vagyok. Az önszeretetem egyenlő a tacskó imádatommal. Aki ismer az tudja ez mit is jelent. Nem vagyok egy arc szabászat párti DE elismerem azt, hogy olykor itt ott nem árt egy kis igazítás ha az embert zavar valami, azt azért el kell fogadni, hogy az időt nem lehet visszafelé tekerni. Megy és telik és fogy.

Felmerül a kérdés, hogy “de hát neked Nyuszika nincs is ráncod”, amiért minden reggel hálát adok amikor belenézek a tükörbe, ám de kíváncsi lettem én is, már csak azért is mert az egyik törzsvevőnk egy szépészeti szabász. Én már csak így hívom a doktornőt aki az első találkozásunkkor tavaly decemberben nem volt szimpatikus nekem, az idő telt és megbékéltem vele. A végére az is kiderült, hogy egy bűbáj a nő. Belátom ha valakit félreismertem. Nekem több idő kell az emberekhez. Ez van.

Ma reggel átestem a procedúrán, nyomattam az ajkaimba egy kis hyaluront. (vagyis a doki nyomta, én csak feküdtem mozdulatlanul csukott szemmel) És láss csodát olyan szám lett, hogy beszarás. íííínye. Paráztattak, hogy így fog fájni meg úgy fog fájni hát nem azt mondom, hogy minden nap nyomjanak egy adagot a számba de tök elviselhető volt. A fájdalomtól nem szoktam tartani mert szerintem én bármit kibírok. Inkább a lidocain kenőcs volt a mumus de kenés után a számat is leragasztották ami elég vicces volt. Néhányan abban a szerencsében részesültek, hogy kaptak is képet. HA HA HA. Ezt is lehúzhatjuk a bakancslistáról. Egyszer mindent ki kell próbálni. Azért én már szépen állok az extra dolgokkal. 😀 😀 😀

Tegnap Bioderma versenyen voltunk, nem is gondoltam, hogy 300 fő indult az elején és bekerültem a 40 főbe azért ez így gizda. Tök jó volt annak ellenére, hogy nem akartam elmenni, jól éreztem magamat. Mindenki cuki és aranyos volt. Nyilván szerelmes lettem…ott volt egy olyan faszi, hogy baszkiiiii ilyen a világon nincs, már dobtam is ZacEfront. Azt a mindenesit – ahogy Aranyka mondaná. Esküszöm mindenre ami szent a fickó olyan volt mint a 007 csak még dögösebbe. Ez elégé feldobta a napomat, szeretem én is a gusztusos dolgokat. 😀 😀 😀 meg is éheztem…de még nem ehetek 2ig.

Este Libuval moziztunk egyet, egy hétre előre szóltam neki, hogy én biztos sírni fogok. Ami így is lett de azért Ő is két kézzel törölgette a szemeit, ami fura volt, hogy rajtunk kívül más nem. Nem tudom ők milyen filmet néztek. Mindenkinek ajánlom szívből a Last Christmas avagy Múlt karácsony című filmet, nagyon jó és tökre másra számítotok mint ami…áhh menjetek moziba. Vicces de közben…annyira megindítóan mély érzésű a film. Még reggel is a hatása alatt voltam. Csodás. Én egyébként is képes vagyok napokig egy élmény hatása alatt lenni.

Ma este Moulin Rouge zártkörű partizánkodás. Céges lesz szóval csak kedvesen aranyosan ám de ezzel szemben nagyon nagyon csinatos leszek. Majd kéretek magamról képet lövetni. 🙂 🙂 🙂 és rakok ki a világhálóra, hogy lássatok.

A lééééényeget nem is meséltem, 2020 október The Illusionist és megyünk Feszterrel, ez is egy olyan élmény, hogy huhúúúú. Már nagyon várom. Tavaly szétizgultam magamat rajta meg 2016-ban is Uncsitesómmal.

Mindent összevetve minden móka és kacagás körülöttem, nem panaszkodhatok egy percig sem. 😀 😀 😀 Minden fasza.

Pasik…nos bejelentkezett a Séf így egy év elteltével, hogy mi lenne ha maszatolnánk egyet az, hogy van egy kattos barátnője mellékes. Inkább elengedtem ezt a dolgot, már simán tudok neki nemet mondani, nem ráz meg a dolog. Aztáááán belefutottam Tinderen egy gyerekkori barátomba aki szemlátomást instán és fészen nagyon boldog életet él de akkor még sem. Azt mondta azért van a Tinderen mert szüksége van a visszacsatolásra….nem akarja megcsalni a feleségét. Szóval ez van? Tényleg? Pöcstelenek a pöcsösek? Vicces. Jah nem nem az.

Lenne itt egy jó srác akivel tudok beszélgetni meg nevetni de az a baj, hogy addig fogja húzni a dolgot amíg minden varázs el fog illanni. És hát persze fel lettem világosítva “onnan fentről”, hogy ő is sokkal gyengébb típus mint én. Mert Beu szerint egy Tank vagyok. Ez nem újdonság. Valószínűleg ezért nem lett semmi bajom attól, hogy most egy hetet dolgoztam folyamatosan. Szóval vele órákon át képesek vagyunk beszélgetni de mivel ezt az adok és elveszek játékot játssza nem sokáig lesz érdekes számomra. Én a tettek embere vagyok. Ha akarok valakit, valamit akkor megszerzem és pont. Nem pöcsölök. Ettől én ki vagyok, hogy az emberek olyan lassúak mint egy nyákos túlsúlyos csiga. Menni kell, csinálni kell, ÉLNI KELL!!!

Minden rendben van és várom a 23.-át

Biztos vagyok abban, hogy senki más nem ad ilyen “kreatív” címeket az irományainak. De azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem ami benne van.

Az elmúlt pár hétben ismét előjött bennem az érzés, hogy néhány embert összezárnék egy pöttöm helyre némi teával és keksszel, két babzsákkal és szép kilátással de persze lehet ez gumi szoba is, hogy megbeszéljék azokat a dolgokat amiben nem értenek egyet, mert nem vagyok postás sem pedig feneketlen kút amibe csak úgy bele kiabálunk és a hang visszaszáll. Sok emberen segítene ez a módszer, vagy otthagyni őket egy erdőbe azt oldjátok meg a visszautat, azt gondolom kénytelenek lennének összedolgozni és persze közben kitárgyalhatnák a sérelmeiket.

Sikerült megfáznom erre a három szabadnapra, mert mikor máskor ne hát most, lemaradtam két buliról és néhány jó programról. A jó hír, hogy annyit aludtam mint egy mackóóóó és ez most kellett. Az hogy kicsit megint magamba nézzek, mi is a szitu velem. Sok minden, de nem akarok ezzel traktálni senkit. Egy biztos a változásokat el kell fogadni és meg kell élni, mert különben leragadunk egy ponton. Ami hosszútávon nem jó. Muszáj tovább menni, elfogadni, levegőt venni, megbocsájtani, barátokat elengedni, új embereket beengedni. Menni, menni, menni és előre nézni. Nem hátra nem oldalra hanem előre. Ezt úgy, hogy nem taposunk át másokon. De persze nem vagyunk egyformák, valakinek csak így megy. Mások hátán sem érdemes felkapaszkodni, mert onnan a legkönnyebb lecsúszni mint egy csúszdán. Nem mindegy, hogy az a csúszda hova vezet. Engem például nagy büszkeséggel tölt ez az a tény, hogy most jó néhány barátom nagyon szépen halad előre. Jó úton a saját csillagjai felé. Ez fontos. Ahogyan az is, hogy ezeket az embereket megfelelően támogassuk és olykor a fejükre koppintsunk ha már túlságosan elrugaszkodnak. De persze ez csak az én véleményem. Szerencsés vagyok, mert az irigység szót/érzést nem igazán ismerem. Mindig lesznek nálam okosabb, gazdagabb, szebb, tanultabb, sok országot látott emberek, DE ne feledjük el soha azt az apró gondolatot, hogy nem ismerjük ezeket az embereket, az életútjukat, mit kellett éppen feladni, mennyi munka van mögötte, hány brokit kellett lecumizni érte. 😀 😀 😀 Az irigységnek köbö annyi haszna van mint a haragnak. Szóval semmi. Tanácsom a témához ne legyünk KRETÉNEK. Ha már azok vagyunk akkor próbáljuk meg kihozni belőle a legjobbat.

Aki nem érzi magában az erőt az inkább most ne olvasson tovább…nah nem azért de nem mindenki szereti ezt a témát pedig az életünk része ez a francos halál. Megszületünk, meghalunk. Sajnos még nem létezik a 200 éves ember lehetősége. Ahh de szeretem azt a filmet, mindig sírok rajta, jó nem inkább zokogok. Csodálatos film. Akárcsak a Csodás álmok jönnek. Aki nem látta kötelező. Sok zsepi legyen kéznél.

Már sírok pedig ez csak egy előzetes. Amikor Anyukám elment sok ilyen filmet néztem mert nem tudtam sírni. Most már úgy bőgök rajtuk(sok sok év kellett hozzá), hogy szerintem a szomszédom is hallja. Adok néhány film tippet ha úgy éreznénk nem megy…!

Ezen sokat…

 

A végén… levél.

 

Sajnos nincs hozzá magyar felirat és németül van de csodálatos. Én eredeti nyelven láttam a moziban, egyedül voltam…imádtam, nevettem és bőgtem. Mint a szar. Magyarul szörnyű számomra de ha valaki megszerzi ezt nekem németül és magyar felirattal azzal nem leszek hálátlan.

 

A mai lista végére kerüljön az egyik nagy kedvenc karácsonyi filmem, talán ebben a kategóriában ő az első, annyira nem ismert. Vicces és nem.

…elkezdtem karácsonyi dalokat hallgatni, nah itt is van ám baj. 🙂 Régebben imádtam a karácsonyt, amikor volt egy egész családom, még minden rendben volt. Mostanra ezt nem igazán tudom elmondani és azt gondolom azért lettem egy Grincs, mert így meg tudom védeni magamat az érzelmi hatásoktól avagy nem kezdek el bőgni a karácsonyi ebéd közben vagy ha végigsétálok a kivilágított Andrássy úton. Így sokkal könnyebben tudom átvészelni az ünnepeket, a születésnapját vagy éppen november elsejét amikor a névnapja van. A mindennapokat. Attól, hogy valaki nem mutatja ki a fájdalmát az nem azt jelenti, hogy ott belül nem tombol a lelke. Dehogynem. Ez egy jó nagy szar. Ami sosem fog elmúlni, de megtanulhatunk vele együtt élni minden nap. Ha erősen koncentrálok még emlékszem a hangjára pedig 12 év telt el. Emlékszem hónapokig nem szüntettem meg az előfizetését, hogy a hangpostáján hallgassam a hangját és smseket küldjek neki. A temetőbe a mai napig képtelen vagyok a családommal felmenni, inkább egyedül illetve 1-2 barát. És bármennyire is fáj tudom, hogy nem lehet visszacsinálni. Bánkódhatok sok mindenen, lehet bűntudatom de az sem segít.

Az utóbbi időben néhány barátom elveszítette a szerettét. Volt aki a testvérét, többen az anyukájukat és sajnos majd lesz olyan aki szintén időzített bomba. Hogyan kezeljük? Nem tudom. Úgy ne ahogyan én. Nem jó bezárkózni csak mert hiába nyitunk a világ felé egy idő után, van részünk ami bezárva marad. Lehet rajta dolgozni akár szakemberrel is de attól tartok ehhez egy villámcsapás kellene. Szenvedhetünk olyan sérüléseket amiket nem tudunk meggyógyítani. Mert szerintem nem lehet mindent megjavítani és ezt nem azért írom mert kibaszott sötéten látom a világot hanem mert van ami úgy marad. PONT. Ezt igazából csak azok értik meg akiket veszteség ért. Akit nem az ne erőltesse az agyát és ne akarjon meggyőzni az ellenkezőjéről. Köszi. Egy részünk elhal. És ez lehet csak egy 0.1% de már nem vagyunk 100%, a jó hír az, hogy ha nem nyúlunk a drogok, alkohol és gyógyszerek után, nem süppedünk el az önsajnálatba, hogy ilyen is csak velünk történik és miért és különben is akkor mi leszünk/vagyunk az igazi túlélők, akik mindenre képesek lesznek. A mi életünk sokkal nehezebb lesz de rengeteg dolog fog minket kárpótolni, ott vannak a maradék családtagok akik jó esetben remek emberek, persze semmi sem lehet tökéletes. 🙂 🙂 🙂 Ha ez nem jön össze…mert nem kell messzire menni akkor olyan szerencsében részesülhetünk, hogy frenetikus barátaink vannak. És belőlük nem kell sok. Csak egy pár. Nekem például Ők (is) a Családom. Mert bár mindenkinek meg van a saját kis élete, hiszen már felnőttünk de egy biztos, ha éjjel megeresztenénk egy telefont mindenki ott teremne ahol kell. Arról nem is beszélve, hogy egy igaz barát MINDENT tud rólunk és mégis SZERET.

Teljesen máshova kanyarodtam. Mert igazából a feldolgozásról szerettem volna pár gondolatot írni, nem tudhatjuk, hogy ki hogyan dolgoz fel egy veszteséget. Minden ember más. Lehet egy családtagunk, barátunk, ismerősünk, házi kedvencünk vagy egy általunk kedvelt ám de nem ismert személy. Megvisel minket. Ha valaki sérti a személyes gyászunkat akkor sokféleképpen reagálhatunk, egyszerűen hátat fordítunk az illetőnek, ez a legegyszerűbb nincs konfrontálódás, mély levegő és fejezet lezár. Ha nem szeretnénk hátat fordítani mert minket nem ilyen fából faragtak, nos én mint őszinte emberpalánta nagyon egyszerűen értésére adnám, hogy kérlek ne csináld ezt, mert nekem fáj. A testvérem volt és nincs olyan emlékem vele amilyen neked. Ez nagyon megvisel. Ha a másik félbe szorult egy csepp értelem és átérzi a helyzetet akkor baromi kellemetlenül fogja magát érezni és ezer bocsánat után megígéri soha többé nem tesz ilyet, bár valószínűleg ő így dolgozza ezt fel. Bele sem gondol abba, hogy a közvetlen családtagokat ezzel megsebzi. Ha pedig egy gyökér mert sajnos előfordul, nos ez esetben még mindig lezárhatjuk a fejezetet. Mi nyugodt szívvel vehetünk egy mély levegőt. A lelkünk és gondolataink megnyugszanak idővel. Sajnos nincsen tökéletes recept erre.

Példa: Szorulásom van. kapok rá hashajtót ami nekem nem ér semmit és a kaki már egy gitt bennem de ha Te kapod akkor egy fél kanáltól cifrafosásod lesz. Ami nekem használ az neked nem és fordítva,. Nagyon ritka az, hogy mind a kettőnknek jó. Az élet már csak ilyen. Furcsa. 🙂 Roppantul nehéz és mégis olyan baromi egyszerű.

Többségeteknek Mörájakeri kari dala a kedvenc, nos nekem ezek:

A második dalhoz ajánlok egy nyugodt 3 percet, akár gyújtsunk meg egy gyertyát, tegyük magunkat pihenő üzemmódba, hunyjuk le a szemünket és jusson eszünk be az a személy aki már egy sokkal jobb helyen van. Legyen előttünk az arca, a mosolya, az a mondat amit százezerszer ismételt el nekünk, ahogyan becézett minket és nyugodtan mondjuk meg neki, hogy mennyire nagyon hiányzik, szeretjük őt és minden nap gondolunk rá. Öleljük meg.

…szem nem maradt szárazon, ugye? Ha nem találom az utat akkor én ezt a dalt hallgatom. És működik. A könnyeim most is potty-potty. ❤ (de ez normális)

Egyébként úgy tudom elképzelni a mennyek országát, hogy Anyukám főz, mindenkire, Napaló (a nagypapám) palacsintát süt, a másik nagypapám a kertet rendezi, a nagyim házi nápolyit készít. Káó Apukája épp újságot ír vagy épp olvas, és a történet folytatódik. Jól vannak.

Egy nap majd csillagokká válunk és örökre velük maradunk. Békében és szeretetben.

 

Utóirat.: ha bárki szomorú szmájlival illeti ezt a bejegyzést azt automatikusan kicsapom a csoportból. Inkább ne tegyetek semmit. 😀 😀 😀