A szabadságban az a jó, hogy azt tehetjük amit csak akarunk. Az első nap ami a múlt héten volt, elmentem a házidokihoz akit egyébként nem igazàn komázok de mosolyogni kell a beutalókért, így rendesen viselkedtem és ki is köhögte a számomra három igen fontos papírt. Ebből egyet fel is használtam aznap a neurológián. Ahol sikerült belefutnom egy elég kellemetlen szituációba. Azért mentem, mert megint elég erős fájdalmaim voltak, a reumás nyár elején ajánlotta, hogy nyugodtan adassak magamnak évente kétszer öt infúziót mert az jót tesz nekem. Kicsit húztam a számat de úgy éreztem szükséges lesz. A Neurológus másképp gondolta. Aki kb lebaszott, hogy mi a szart keresek ott de nem rám haragszik csak épp nincs szabad ágy és estébè…át lökött a reumára ahol egy idegen nőci volt. Megnézte a “múltamat” majd közölte, hogy be tud utalni egy 3 hetes nappali kórházba. Laza 50 rugó és zéró munka. Ezt sajnos nem igazán tudom megengedni magamnak. Nem hinném, hogy a melóba örülnének neki. Az időzítés nem igazán jó. Majd a doki közölte, hogy akkor beutal a gerincklinikára ami tök jó csak az adott problémámat nem oldotta meg. Kivételesen kaptam 2 féle gyógyszert ami abból szempontból nem rossz, hogy egész jól tudom uralni a fájdalmat. A másik, hogy az egyiktől úgy érzem magamat mintha egy más szemszögből látnám a világot. Ülni még mindig nem. Meg egy helyben állni sem. De a többi test-élet helyzet okè. Aznap fel is hívtam ezt a gerincklinikát ahova elő is jegyeztek 2020.03. végére…baszki. Még jó, hogy nem olyan sürgős a dolog. Szóval majd lesz valami. Ezzel. A szabadság jót tett neki, a pihenès. De csütörtökön vissza is állok a robot üzemmódba.

Egyébként egèsz jól eltelt a szabim, voltam kèt születésnapon, aztán akadt egy randim is, Hókipóki is itt ebédelt 2x nálam, kitakarítottam a lakást olyan precízen hogy enni lehet a padlóról. Jah és befestettem szürkère a hajamat. Most bazi unalmasan festek. Úgy érzem itt az ideje, hogy kicsivel több odafigyeléssel igazítsanak a rőzsémen.

Jah volt egy randim is szombat reggel. Ma is lett volna vagyis az már tegnap de elmaradt mert a fiú nem találta meg a tökeit, pedig már kerülget vagy két éve és Ő TÉNYLEG NAGYON MEGAKAR ISMERNI!!! 😂😂😂😂

De ezek a történetek holnapra maradnak, amikor is csokorba szedem nektek az elmúlt egy évem randijait. Az ötlet gazda Libu volt, mert úgy gondolta megér egy bejegyzést és biztos vagyok abban, hogy nagyon jót fogtok szórakozni 😂😂😂

Tegnap itt volt a Zártosztályos is, nyomtunk egy Scrabbelt, persze elvertem mint a sz@rt. ☺️ vagy csak hagyta. Szembesített a tényekkel amit valahol tudtam de mindig reménykedtem hogy nem igazak: Borderline, szociopata, öngyilkosságra való hajlam. Ezt teheted: elkerülöd, mert tönkreteszi az életedet.

Nah igen ezt mèg meg kell emésztenem. Azt már elfogadtam, hogy nem tudok rajta segíteni. Az hogy ő nem akar magán segíteni az elfogadás alatt van. Szörnyű volt ezt hallgatni. Elfogadni, hogy beteg. A személyiségzavarok NEM gyógyíthatóak. Erre nem vagyunk felkészülve. Erre sem.

❤️