Annyi minden történt, hogy a felét már el is felejtettem azt hiszem. Túl vagyok ezen a hólyag retteneten, 3 hét maradt ki az úszáson sajnos annak meg is lett az eredménye mert kicsit visszaestem már ami a derekamat illeti, de a hátam javult sokat. A lábaim mint két fadarab. Jah mert, hogy járok ám masszázsra, amit az emberek nagy többsége élvezettel él meg. Nos én a 60 percbe belefoglalom az összes trágár kifejezést és rájövök, hogy amennyire erős vagyok egyben egy gyenge szar is. Mert olyan vagyok mint egy GÓC. Ezt sajnos nem én állítom magamról. De majd jobb lesz ez is. Napok óta tűröm a fájdalmat és nem tettem fel tapaszt, azt hiszem holnap lesz a napja, hogy muszáj lesz. Az úszás megyeget, szeretem nagyon, akkor is ha Peti bácsi nagyon szigorú és ritkán ad nekem brekitalpat. Pedig milyen jó is az.

Rám írt egy srác Tinderen, egész helyes volt. Beszélgettünk ami jó volt…túl jó. Ilyenkor már a körte kivillan az agyamban, hogy hol van a hiba. Nos a hiba másnap meg is mutatkozott amikor mindenféle handabanda szöveggel akart lerázni. Én meg addig nyúztam mire kiderült az igazság. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy mi a francért szórakozott velem, erre közölte, hogy akkor tudatosult benn, hogy mit tesz, a kretén. Ennek már jó pár napja. Nem tudok előállni semmilyen szaftos sztorival.

Az éjjel kaptam egy “hiányzol” smst, de ezt annak tudom be, hogy az illető nagyon részeg volt. Bááár úgy szól a mondás, hogy a részeg ember a legőszintébb, de mivel ma egész nap lapít, ezért két dolog lehetséges. Az egyik, hogy nem úgy gondolta – és reménykedik, hogy én sem értem félre. A  másik, hogy úgy gondolta – és ettől most tele lett a gatyája. Nos talán Ő az első olyan ember akin nem tudok kiigazodni szóval inkább elengedem a dolgot. Mert pontosan annyit ad amennyit elvesz. Ezt meg én nem tudom kezelni. Nem vagyok egy kiskutya akinek hol adunk jutifalatot, máskor meg inkább nem.

 

Kééépzeljétek Libutól kaptam egy nagyon fasza lufit, színes ledekkel van körberakva és cerkaelemmel mükszik, szóval majdnem örök életű. Ezzel világítok éjjel. Vigyáz az álmomra. És nem fogyasztok vele áramot. Aznap egyébként spontán koktélotunk, jó kis este volt.

 

Tegnap Káóéknál voltam és a hibát ott követtem el, hogy rose bort ittam, amit amúgy soha, mert nem bírom. Bár kirókáztam voltam de egyik pillanatról a másikra omlottam az ágyra és egy órát “aludtam”, olyan savat csinált mackó rose, hogy fúúúúúúúúúúúúj. Alíz nagyon aranyosan odatolt az arcomba egy plüss macskát. Nagyon meghatott. Az a kislány olyan akár egy Tündér. És ha felnő egy csettintéssel fogja kasztráltatni a pasikat. :)))) Egyébként a boros kis kalandomat leszámítva jól éreztem magamat. Minden este kitudnék ülni a verandájukra és csak kémlelném az eget, hallgatnám a csendet és persze a lábamnál megpihenne a Tacskóm.

 

Azt hiszem senkinek sem könnyű. Annak sem aki benne él és annak sem aki most épp a kispadon üldögél egyedül a lábát lógatva. Számtalan közhelyet lehetne felsorolni, hogy kinek a jobb. De azt hiszem mind a kettőjüknek amennyire jó annyira rossz is.  Mindenkinek saját magának kell megtalálni a megoldást az életére. Adhatunk tanácsot, tapasztalatot, történést. Lehetünk őszinték mert ez minden kapcsolat alapja. Viszont meg kell állnunk, hogy ne másszunk bele a másik ember életébe. Neki kell elesnie, neki kell felállnia. Nem élhetünk senki helyett, nem dönthetünk és nem ítélkezhetünk. Mert mindenki úgy éli az életét ahogyan az neki a legjobb akkor is ha számunkra ez nem tetszik. Nem a mi dolgunk. Ha igazán szeretünk valakit akkor mellette vagyunk, ha ezer meg egy km-ről akkor pont annyiról. Aki hozzánk tartozik, aki velünk van, aki az életünk része az mindig visszafog térni a mi életünkbe. Az elmúlt 1 évem ezt pontosan igazolja, volt aki elment és ki tudja merre jár, az ő döntése volt. De volt olyan aki visszatért és talán most felnőtt fejjel sokkal jobban, őszintébben megbecsüljük a kettőnk kapcsolatát. De akad olyan barátom is akivel szinte semmiben nem értük egyet, tükrök vagyunk egymásnak. Valahol a lelkünkben még is van egy kapocs ami egybe tart minket.

 

Az embereket nem lehet megváltoztatni, el kell fogadnunk a hibáikat is és így kell szeretnünk őket. Még akkor is ha olykor ez nagyon nehéz. És úgy érezzük a szívünk szakad meg.

Elfogadás.

Szeretet.

Elengedés. 

 

Most ez a kedvenc dalom… ❤