Szombat reggel 8:12 a kisebbségnek miért kell ÜVÖLTENI a villamoson? Jah mert nekik lehet. Ha én kiabálnék egyből megkapnám a pikírt megjegyzést. Végülis mindegy hogy a ház ahol lakom reggel 7kor flexelnek, este 10kor szekrényt tologat a felettem lakò két buzi gyerek vagy most a cigòk üvöltöznek mert nekik mindent lehet.

Szòval aki arra tippelt, hogy mùlt vasárnap lesz randim az ne vegyen kaparòst de aki egy másik napra tette a voksát, nos ők nyertek. Kedden este meg is történt, a Millenárison üldögéltünk egy padon. Őt Mr. NYC megzabálták a szúnyogok. Engem nem. Jòt beszélgettünk. A képek amik fent vannak Tündéren…legalább 6 évesek. De még ezen is felül emelkedtem. Azon már kevésbé, hogy mondtam valamit és fél òra múlva megkérdezte ugyanazt. Nem tudom hogy ez a pasiknál a tipikus figyelmetlenséget jelenti vagy ő már azèrt 44 volt. Korán kezdődik az agyi fáradás. Tudom a sztorit várjátok de nincs. Beszélgettünk aztán ő jobbra, én meg balra. Még a villamosig sem kísért el. Azòta se keresett… akarnám? Nem. Mert nem éreztem semmit. Szerdán még dolgoztunk. Igazábòl mindkét napot jòl megcumiztuk a Nagyival mert annyi áru jött mint karácsonykor de azt hiszem ezt meg kell szokni. Mert ez lesz most már mindig. Mindegy milyen évszak van. Kár puffogni.

Csütörtök reggel úszni mentem. Az jò volt mint mindig. Rtg szemű Peti bácsi tényleg mindent lát. Ezeket az oktatòkat nem lehet csak úgy átvágni. Majd tipli haza, utána képzés ahol az első referálòn majdnem el is aludtam. Utána már össze kaptam magamat. Képzés után beszabadultunk a NewYorkerbe mert a Nagyi szeretett volna pár pòlòt venni a férjurának – ez már a második pròbálkozás volt – de mit ad Isten egyszer csak villany le. 😁😁😁😁 nem is mi lennénk, hogy elment az áram az üzletben. De csak ott.

Bazi meleg volt aznap.

Pénteken Káò házát néztem meg, ha nem lennénk Barátok akkor most belesàrgulnék az összes sàrga színbe, így inkàbb büszke vagyok rá, hogy milyen jò kis életet rakott össze magának. ❤😎🤘 majd Beussal tekeregtünk a Margitszigeten. Beszélgettünk az élet nagy dolgairòl. Azt hiszem – bàr ezt már tudjátok – ő az egyetlen olyan ember az életemben aki előtt bőr nélkül is képes vagyok állni. Ès mivel Ő annyira más szemszögből néz helyzeteket amiket emberek nem igazán èrtenek meg. Ami nem baj, ettől nem kevesebb senki. Ez egy ilyen bonyolult dolog.

Mostanában úgy érzem közönyös vagyok. Ez nem biztos, hogy jò. Sőt de hát ez van. Megint olyan mintha megrekettem volna és nem tudok tovább lépni, mert valami szarság itt tart. De a lelkem 89% már máshol van. És nem tudom erre mi a megoldás. Kb egy hònapja – minden nap – mindig akkor nézek az òrámra amikor 22:22 van. Ez az emberi kapcsolatokat jelenti. Màrmint a kettesek. Fura. De pár napja már elhagytam a 22:22 és lett belőle 19:19, 23:23, 10:10, 11:11. Viszonylag ritkán nézek az òrámra. Mert köztudott ha sokat bámulod nem telik. 😁😁😁😁

Fura dolgok.

Hétvégén munka volt. Semmi érdemleges nem történt. 😐🙂 csak mint a robotok. 😁😁😁

Empátia: az az együttérzős dolog. Képzeljétek nekem nincs ilyenem legalábbis egy kb 70 éves néni szerint aki megint más felhős recijét akarta kiváltani. Elmagyaráztam neki nagyon kedvesen és türelmesen hogy nem lehet. Az orvosnak adnia kill egy FELÍRÁSI IGAZOLÁST. Ebben az esetben tudjuk odaadni a fekvőbeteg testvérének a gyògyszerét. Ez nem empátia kérdése továbbra sem. Ha tehetném odaadnàm de szabályok vannak amit az embereknek meg kell szokni. Bármilyen fura a szabályokat nem mi dolgozòk talàljuk ki. De azèrt az orvosok is lehetnének kicsit figyelmesebbek. És megkérdezhetnék a beteget, hogy ki váltja ki a családbòl. Ha már a betegünk fekvőbeteg. Nah de rághatnánk ezt napestig, hogy ki a hibás. Keressük meg mindig a megoldàst. 🤘😎🤓

…a jövőben egy két dolog vényköteles lesz…nah akkor mit fogunk hallgatni.

Ma egyébként már hétfő van, este úszás, holnap is. Fejembe vettem, hogy jövőre át kutyaúszom a Balatont. 😁😁😁😁😁

Az éremnek mindig két oldala van az emberi összefogàsban de ez majd egy következő bejegyzès lesz.