Már írhattam volna tegnap is amikor a Baleseti kórház sürgősségi osztályán várakoztam, olyan volt mint a Rémálom az Elm utcában, nah nem mintha egy részt is láttam volna. De talán Freddie van benne. Vagy nem? Nem konyítok az ijsztegetős filmekhez. De nem is ez a lényeg. Ez a sztori majd a végére kerül.

Sok minden történt velem s kis baráti társaságommal. Csak és kizárólag névtelenül és nagy vonalakban fogok írni az ő sztorijaikról. Meg persze az enyémekről amiket én fel is vállalok.

Lássuk csak kivel is kezdjük, hm meg is van. Úgy volt, hogy az egyik barátnőm randizik egy sráccal. Minden le volt beszélve, a barátnőm kicsinosította magát és indulásra kész volt. Majd a srác felhívta, hogy otthon hagyta a poharakat így késni fog. (Merthogy mennyire romantikus programot talált ki a gyerek: piknik) Miután letették a telefont nem sokkal a barátnőm kapott egy üzenetet, hogy inkább még se találkozzanak mert nincsenek egy hullámhosszon. Beszarok. 😋😋😋😋 Bizonyára azóta is a poharakat keresi az idióta. – ennek már pár hete és azóta jelentkezett a gyerek ismét. 🙄🙄🙄

A másik sztori velem történt, képzeljétek eljutottam a 3. randevúig egy sràccal. Oké nem volt jóképű és nem gerjedtem rá az első pillanatban de úgy voltam vele, hogy majd megjön az. Jól éreztem magamat a társaságában mert értelmes volt meg vicces de nem bizseregtem és hát elérkezett a 3. randi amikor is itt aludt. Főztem, csináltam kókuszgolyót mert az a kedvence szóval készültem. Megnéztünk egy filmet és hát a filmnek vége lett. Ő közelített én meg olyan lettem mint a fagyott kutyaláb. Nem történt semmi. Reggel sem. Úgy volt együtt töltjük a napot de hirtelen sok dolga akadt. Másnap én próbáltam kezdeményezni a beszélgetést, mert bántott a dolog de hát ez van nem éreztem a dolgot. Állítása szerint akart 4. randit amire már nem jutottunk el mert letíltott facebook-on. Szóval ha nem kefélsz valakivel akkor amikor ő akarja akkor abból tíltás lesz. 🤪🤪🤪

Most nincs olyan aki tetszene, nah joooo lenne valaki de sajnos full megbízhatatlan és hááát szóval ez bonyolult de két dolog biztos. Az egyik, hogy Ő pontosan tudja hogyan kell megcsókolni egy nőt, a másik, hogy neki van a legszebb fogsora amit valaha láttam. Leszàmítva Káót de Ő a barátom.

Mi van még itt. A meló megy, megyeget. Tegnap elsírtam magamat bent délután. Nyílvánosan. Az előzmény az, hogy meg-felfáztam úszáson. Próbáltam a bevált gyógymódokkal kezelni magamat de nem múlt el, rosszabb és rosszabb lett. Elmentem dokihoz, kaptam gyógyszert ami 4 napig egyáltalán nem hatott. Szóval tegnap olyan rosszul lettem, hogy nem tudtam tovább állni. Irány az ügyelet, onnan a Péterfy, ahol közölték nem tudnak segíteni, majd át a Balesetibe, ott megvizsgáltak valami mással – mert más bajom is van/volt ami nem publik bocsi. – a doki aki nem lehetett több 26 évesnèl feltett egy csomó kérdést aztán adott egy csomó választ.

– menjen gasztroenterologiára

– menjen vissza az urológiára

– menjen sebészetre

– ha nem múlik el az a bizonyos valami menjen a László kórházba.

Utána annyira elfáradtam, hogy szó szerint könnyes szemekkel haza botorkáltam. Hajnali 4ig fent voltam. Hol a padlón feküdtem, hol a budin meditáltam, vagy épp Cápit szorongattam, hátha elillan a fájdalom. 4-8ig aludtam valamennyit. Reggelre a fájdalmam elcsúszott egy másik helyre. A pisilés még mindig szörnyű. Szóval holnap reggel ismét urológia de legalább nem az a lekezelő bunkó lesz. Délután háziorvos és a tánc kezdődik ismét. Ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, ilyen teszt olyan teszt, ilyen vérvétel olyan vérvétel.

Ha ezt vesszük tegnap minden orvos normális volt de ez az ide-oda küldözgetik az embert aki segítséget kér, elszomorító. Lehet, nem kezdtem el hisztizni – bár lehet akkor normálisan megvizsgálnak – de fájdalmaim voltak, vannak. Szerintetek mennyire fájhatott a bőgni kezdtem? Hm? De hát ez van ilyen a világunk. Így jár az ember ha erős.

Szóval ma pihentem. Tényleg nem csináltam semmit. Délután sikerült aludni 2 órát. És holnap kezdjük a harcot. Drukkoljatok, hogy a háziorvosom mindenhova adjon beutalót ahova szeretném. Mert ez fontos. A legfontosabb. Nevetséges, hogy könyörögni kell néhány vizsgálatért. És persze lesz pár amiért zsebbe kell majd nyúlni.

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Ezeket leszámítva minden rendben van.

Utóirat: Bocs Nagyi hogy nem szóltam de Te most wellnessezel és nem akartam, hogy miattam aggódj. 🙃☺️ Majd leverheted rajtam ha találkozunk. 🤪🤪🤪

Végül de nem utolsó sorban beleszerettem Günterbe bár még nem találkoztunk de rendeltem magamnak egy sün tartási kèzikönyvet amiért holnap el is megyek. Nem gondolnám, hogy befektetek mert éjszakai állat, plusz nem hinném, hogy neki jó lenne egy ketrecbe akkor sem ha ők îgy vannak szocializálva. Arról nem is beszélve, hogy nem kis lóvé.

Jó arc, nem? 🥰🥰🥰❤️❤️❤️🦔🦔🦔

Szombat reggel 8:12 a kisebbségnek miért kell ÜVÖLTENI a villamoson? Jah mert nekik lehet. Ha én kiabálnék egyből megkapnám a pikírt megjegyzést. Végülis mindegy hogy a ház ahol lakom reggel 7kor flexelnek, este 10kor szekrényt tologat a felettem lakò két buzi gyerek vagy most a cigòk üvöltöznek mert nekik mindent lehet.

Szòval aki arra tippelt, hogy mùlt vasárnap lesz randim az ne vegyen kaparòst de aki egy másik napra tette a voksát, nos ők nyertek. Kedden este meg is történt, a Millenárison üldögéltünk egy padon. Őt Mr. NYC megzabálták a szúnyogok. Engem nem. Jòt beszélgettünk. A képek amik fent vannak Tündéren…legalább 6 évesek. De még ezen is felül emelkedtem. Azon már kevésbé, hogy mondtam valamit és fél òra múlva megkérdezte ugyanazt. Nem tudom hogy ez a pasiknál a tipikus figyelmetlenséget jelenti vagy ő már azèrt 44 volt. Korán kezdődik az agyi fáradás. Tudom a sztorit várjátok de nincs. Beszélgettünk aztán ő jobbra, én meg balra. Még a villamosig sem kísért el. Azòta se keresett… akarnám? Nem. Mert nem éreztem semmit. Szerdán még dolgoztunk. Igazábòl mindkét napot jòl megcumiztuk a Nagyival mert annyi áru jött mint karácsonykor de azt hiszem ezt meg kell szokni. Mert ez lesz most már mindig. Mindegy milyen évszak van. Kár puffogni.

Csütörtök reggel úszni mentem. Az jò volt mint mindig. Rtg szemű Peti bácsi tényleg mindent lát. Ezeket az oktatòkat nem lehet csak úgy átvágni. Majd tipli haza, utána képzés ahol az első referálòn majdnem el is aludtam. Utána már össze kaptam magamat. Képzés után beszabadultunk a NewYorkerbe mert a Nagyi szeretett volna pár pòlòt venni a férjurának – ez már a második pròbálkozás volt – de mit ad Isten egyszer csak villany le. 😁😁😁😁 nem is mi lennénk, hogy elment az áram az üzletben. De csak ott.

Bazi meleg volt aznap.

Pénteken Káò házát néztem meg, ha nem lennénk Barátok akkor most belesàrgulnék az összes sàrga színbe, így inkàbb büszke vagyok rá, hogy milyen jò kis életet rakott össze magának. ❤😎🤘 majd Beussal tekeregtünk a Margitszigeten. Beszélgettünk az élet nagy dolgairòl. Azt hiszem – bàr ezt már tudjátok – ő az egyetlen olyan ember az életemben aki előtt bőr nélkül is képes vagyok állni. Ès mivel Ő annyira más szemszögből néz helyzeteket amiket emberek nem igazán èrtenek meg. Ami nem baj, ettől nem kevesebb senki. Ez egy ilyen bonyolult dolog.

Mostanában úgy érzem közönyös vagyok. Ez nem biztos, hogy jò. Sőt de hát ez van. Megint olyan mintha megrekettem volna és nem tudok tovább lépni, mert valami szarság itt tart. De a lelkem 89% már máshol van. És nem tudom erre mi a megoldás. Kb egy hònapja – minden nap – mindig akkor nézek az òrámra amikor 22:22 van. Ez az emberi kapcsolatokat jelenti. Màrmint a kettesek. Fura. De pár napja már elhagytam a 22:22 és lett belőle 19:19, 23:23, 10:10, 11:11. Viszonylag ritkán nézek az òrámra. Mert köztudott ha sokat bámulod nem telik. 😁😁😁😁

Fura dolgok.

Hétvégén munka volt. Semmi érdemleges nem történt. 😐🙂 csak mint a robotok. 😁😁😁

Empátia: az az együttérzős dolog. Képzeljétek nekem nincs ilyenem legalábbis egy kb 70 éves néni szerint aki megint más felhős recijét akarta kiváltani. Elmagyaráztam neki nagyon kedvesen és türelmesen hogy nem lehet. Az orvosnak adnia kill egy FELÍRÁSI IGAZOLÁST. Ebben az esetben tudjuk odaadni a fekvőbeteg testvérének a gyògyszerét. Ez nem empátia kérdése továbbra sem. Ha tehetném odaadnàm de szabályok vannak amit az embereknek meg kell szokni. Bármilyen fura a szabályokat nem mi dolgozòk talàljuk ki. De azèrt az orvosok is lehetnének kicsit figyelmesebbek. És megkérdezhetnék a beteget, hogy ki váltja ki a családbòl. Ha már a betegünk fekvőbeteg. Nah de rághatnánk ezt napestig, hogy ki a hibás. Keressük meg mindig a megoldàst. 🤘😎🤓

…a jövőben egy két dolog vényköteles lesz…nah akkor mit fogunk hallgatni.

Ma egyébként már hétfő van, este úszás, holnap is. Fejembe vettem, hogy jövőre át kutyaúszom a Balatont. 😁😁😁😁😁

Az éremnek mindig két oldala van az emberi összefogàsban de ez majd egy következő bejegyzès lesz.