Szerdán egy találkozóm lett volna de az illető elfelejtette lemondani én meg feleslegesen mentem oda ahova. Csak felhívtam, hogy mi van vele. A vonal túlsó végén egy szenvedő női hang ütötte meg a füleimet. Olyan mint akin a világ legnagyobb fájdalma van. Szabadkozott, mire mondtam, hogy semmi baj majd máskor találkozunk. Egyszer csak ez a hang sírásba ment át és vagy 10x elnézést kért és megköszönte, hogy megértem őt. Miért ne érteném meg? Bizonyára jó oka volt annak, hogy nem jött. Minden héten legalább 2x belefutok abba, hogy emberek hálálkodnak azért, mert kedves vagyok, türelmes, segítőkész. Nekem továbbra is ez a normális és én őszintén sajnálom, hogy nem ez a normális. Valamiért a nyuggerek nagyon csípnek. Szóval csak üzenném azoknak akik türelmetlenek meg bunkók, hogy egyszer ők is megfognak öregedni és az, hogy két kedves szót mondunk valakinek, nos nem kéne ekkora dolognak lennie. Sőt. Lehet az a kis nyugdíjas egész nap velem váltja azt a két szót. Nem könnyebb kedvesnek lenni és mosolyogni? Dehogynem.

 

Csütörtök reggel…inkább hajnal, szem kinyit, 6:00 már ott is voltam a tetthelyszínén 10 perc bátorság gyűjtés után, kerestem békatappancsokat magamnak. Folyamatosan azt mondogattam magamba, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok. Bemásztam a vízbe, kezembe a kis fenntartóval ha bármi történne és amíg Peti bácsi befutott, leúsztam pár hosszt, bemelegítés gyanánt. Nagyon koncentráltam és csak egyszer nyeltem be a vizet. Majd megérkezett a Tan’bá és megkezdődött az óra, ketten voltunk. Ennek a srácnak tuti röntgen szemei vannak mert azt is látja, hogy a medence túlsó végében mit szerencsétlenkedem össze. Most szigorúbb volt mint az első alkalommal de ez persze nem baj, nagyon nehezen rakom össze a fejemben azt amit csinálni kell. Nem gondolom magamat lassú felfogásúnak de nehéz figyelni a kezünkre, a lábunkra, számolni, kifújni a levegőt lassan, még lassabban, sokkal lassabban és lassan úszni. Mert, hogy nem üldöz minket senki és versenyre sem készülünk plusz kipurcanunk 3 hossz után. Azt mondta meg kell tanulnom siklani, csak nyugodtan siklani mert a nagyok is ezt csinálják. Nekem ezzel csak egy bajom van, hogy olyan mintha nem is haladnék. Tudjátok mint amikor a Házibuli első részében Vic azt mondja Penelopénak: “ha ennél lassabban megyek az már ácsorgás.” A végére jól elfáradtam de ez megint az a kellemes fáradtság. Úszás után elsétáltam a Törökmézbe, ahova el kell mennetek. Csigu most ott dolgozik. Nagyon incsifincsi kacsamájat ettem, birsalmával, pirítóssal és dijonimustáros trutyival ami jóóóó csípős volt, mellé egy fekete tea. Amíg sétáltam fel a Margit utcán ami egyébként tök meredek, elhaladt mellettem egy bringás aki felfele tekert, hegynek fel. Láttam az arcán, hogy majd’befosik de azért nyomta neki. Nos kinek mi, nekem gyalog is elég volt. Összességében jó a hely és persze Csicu az éke. Neki való hely. Szerintem még megfordulok arra.

Péntek reggel házidoki aki persze nem volt bent de az asszisztenst lehúztam egy beutalóval…júli 26.-ára kaptam is időpontot, végül is mindjárt itt van. 🙂 🙂 🙂 Hókipóki áprilisban kért időpontot kardióra de ez valami speckó vizsgálat amit elcsesztek neki márciusban, nos novemberre kapott is. Vicc. Ha sok pénzem lenne elmennék egy PET vizsgálatra, hogy világítsanak át. Ezt kéne tenni minden emberrel, nem pedig megvárni, hogy negyedik stádiumba kerüljön aztán elkaparni, viszlát. De ez a világ még nem tart ott. Nagyon nem. Sehol sem tartunk.

Péntek délután a Nagyival ebédeltünk, jó volt beszélgetni. Azt hiszem vele találkoznom kellett, bár ezt már lehet írtam. Ő okkal jött, vagy én kerültem okkal pont ebbe a patikába.  ❤ Mindennap hálát adok azért, hogy a munkahelyemen csodálatos emberek vesznek körbe. Persze ennek a bolygatásnak nem lesz jó vége. Az a hangyabolynak sem tesz jót. Eddig pozitívan álltam a dolgokhoz de most, hogy már 2x be lettem kóstolva hááát meglátjuk.

 

“Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.”

Peter Drucker

Közgazdász, a modern menedzsment elmélet megalkotója

A péntek este..hát elég viccesen alakult, beültünk Káóval és Libuval egy helyre Budán de 25 percig nem szolgáltak ki minket, szóval fel is álltunk aztán a másik helyen koktél sem volt plusz kaki szag is keringett a levegőben, elmentünk a Rumbába ami nem volt nyitva, ezek után este fél 10-kor letettük a seggünket a Púder bárszínházba ahol jót ettünk-ittunk és annyit nevettünk, hogy majd bepisiltünk. Jó este volt. Készült néhány vicces kép is. 🙂 🙂 Mielőtt házi egérré változtam volna, éjfél előtt valamivel már itthon is voltam.

Szombat…csak a láblógatás, romantikus filmek tömkelegének megemésztése. Ez ma egy ilyen nap. Holnap úszás, már nagyon várom. 🙂 Mint mindig. És hihetetlen de lesz egy randim is. Nincs előítélet…bár szerintem két nagyon külön bolygóról származunk de ki tudja lehet lesz egy jó délutánom. Főleg ha nem tűnik el…Ő is. 🙂 🙂 🙂

 

Kötelező, hogy megnézzétek A zöld könyv című filmet, ha még nem láttátok. Zseniális.