Okkal hívják adrenalinnak. Mert úgy érezzük a fellegekben járunk. A kémia verziója nem éri meg azért, ami utána jön. De az adrenalin löket amit munka közben kapunk? Ez ingyenes. És ezért érdemes élni.

Bár én nem munka közben/után éreztem ezt ma.

Kezdjük azzal, hogy elaludtam, gyanúsan nyitottam ki a szemeimet és már reggel 6 óra 6 perc volt. Oooo bakter, mindössze 6 perc alatt el is készültem és irányba tettem magamat. Odaértem, beregisztráltam, fizettem egy csomó pénzt, kaptam szép zöld órát. Átöltöztem, egyébként a hely nagyon igényes…és szép nagy a medence, 160 cm mély, szóval lábujjon kilóg a fejem. Zavartan eltébláboltam a medencéhez, a kis egy részes úszódresszembe és kezet ráztam Peti bácsival aki 10 évvel fiatalabb nálam, egy fülbevaló vagy inkább tágító a füliben. Beszélgettünk, elmondtam mi a bajom, miért vagyok itt és mit szeretnék. Bólogatott, majd közölte, hogy akkor menjek már be a medencébe és akkor kezdjük az órát. Jegyezném meg, tök mást csinálunk. :))) Fejemen a sityak és mivel enyhe kézremegésem volt ezért segített az úszószemüveg meghúzásában. Nah akkor Gina tegyük a fejünket a vízbe és tanuljunk meg a víz alatt “lélegezni”. Avagy levegőkifújása. (Előtte nem sokkal mondtam, hogy nem merem a fejemet a vízbe rakni) Olyan orrmosáson vettem ma részt, mint még soha. Tiszta lett az agyam minden kis zuga. Ezt megcsináltuk vagy 15x. 7 másodperc…nagyon hosszú az a 7 másodperc, nekem egy örökkévalóság volt. – Tudom valakinek ez nem nagy szám – Nekem az volt. Mint ahogyan az is, hogy elindulhatott a buli…először csak lábtempó elől fül mellett a kar, fej a vízben. Fejet ki amikor már nincs mit tenni csak levegőt venni. Viccesen megkérdezte a Tan’bá, hogy van a medencében cápa? Csak mert pontosan olyan riadt fejet vágok, amikor kiveszem a fejemet a vízből. 🙂 🙂 🙂 Ha ha ha Kaptam a savazást rendesen. Az elején közölte velem, hogy nem vagyok jakuzzi. Lassabban fújjam ki a levegőt. 🙂 🙂 🙂 Majd mell lábtempó és a kezünkben az az izé. Olyan voltam mint egy nyíl. Jó- jó egy lassú nyilacska…vektorka. Úgy a negyedik hossznál jártunk amikor rájöttem, hogy van rajtam úszókukker és kinyitottam a szemeimet, így már nagyon rajnak éreztem magamat, hogy nem csukott szemmel szerencsétlenkedem. Peti bácsi egy pohár vizet is akart hozni, nem – e vagyok szomjas, mert nem szép dolog a medencevízét meginni. 🙂 🙂 🙂 🙂 Jelentem túléltem az első alkalmat és elfáradtam a 45 perces menetidőtől. Utána nagyon fel voltam pörögve, úgy éreztem bármire képes vagyok. Fura dolog ez az adrenalin.

Vasárnap folytatás következik. Akkor Tanci’nénim lesz. Belevetjük magunkat a habokba mint Ariel a Kis hableányba.

Egyébként óra végén meglettem dicsérve, azt mondta, nem gondolta, hogy a kezdeti parát ilyen hamar leküzdöm. Küzdötte a fene csak jó pókerjátékos vagyok. A cél szentesíti az eszközt, meg kell tanulni úszni? Meg kell. Miért kell? Hogy jobban legyek. Szóval nem vagyok tök hülye, csak bátortalan. Néha-néha. Tudom sokan nem is gondolnák ezt rólam. A határainkat feszegetni kell. Azért vannak. Persze egy egészséges kereten belül.

Most némi láblógatás, majd egy jó kiállítás Hókipókival, este pedig már tényleg főznöm kell, nem úgy mint tegnap vagy előtte. 🙂 🙂 🙂 Úgy érzem fel tudom venni ezt a lassabb ritmust. Mindent ráérősen mint az olaszok. Nem sietünk sehova. Nyugi van. Relax.