Szerdán egy találkozóm lett volna de az illető elfelejtette lemondani én meg feleslegesen mentem oda ahova. Csak felhívtam, hogy mi van vele. A vonal túlsó végén egy szenvedő női hang ütötte meg a füleimet. Olyan mint akin a világ legnagyobb fájdalma van. Szabadkozott, mire mondtam, hogy semmi baj majd máskor találkozunk. Egyszer csak ez a hang sírásba ment át és vagy 10x elnézést kért és megköszönte, hogy megértem őt. Miért ne érteném meg? Bizonyára jó oka volt annak, hogy nem jött. Minden héten legalább 2x belefutok abba, hogy emberek hálálkodnak azért, mert kedves vagyok, türelmes, segítőkész. Nekem továbbra is ez a normális és én őszintén sajnálom, hogy nem ez a normális. Valamiért a nyuggerek nagyon csípnek. Szóval csak üzenném azoknak akik türelmetlenek meg bunkók, hogy egyszer ők is megfognak öregedni és az, hogy két kedves szót mondunk valakinek, nos nem kéne ekkora dolognak lennie. Sőt. Lehet az a kis nyugdíjas egész nap velem váltja azt a két szót. Nem könnyebb kedvesnek lenni és mosolyogni? Dehogynem.

 

Csütörtök reggel…inkább hajnal, szem kinyit, 6:00 már ott is voltam a tetthelyszínén 10 perc bátorság gyűjtés után, kerestem békatappancsokat magamnak. Folyamatosan azt mondogattam magamba, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok. Bemásztam a vízbe, kezembe a kis fenntartóval ha bármi történne és amíg Peti bácsi befutott, leúsztam pár hosszt, bemelegítés gyanánt. Nagyon koncentráltam és csak egyszer nyeltem be a vizet. Majd megérkezett a Tan’bá és megkezdődött az óra, ketten voltunk. Ennek a srácnak tuti röntgen szemei vannak mert azt is látja, hogy a medence túlsó végében mit szerencsétlenkedem össze. Most szigorúbb volt mint az első alkalommal de ez persze nem baj, nagyon nehezen rakom össze a fejemben azt amit csinálni kell. Nem gondolom magamat lassú felfogásúnak de nehéz figyelni a kezünkre, a lábunkra, számolni, kifújni a levegőt lassan, még lassabban, sokkal lassabban és lassan úszni. Mert, hogy nem üldöz minket senki és versenyre sem készülünk plusz kipurcanunk 3 hossz után. Azt mondta meg kell tanulnom siklani, csak nyugodtan siklani mert a nagyok is ezt csinálják. Nekem ezzel csak egy bajom van, hogy olyan mintha nem is haladnék. Tudjátok mint amikor a Házibuli első részében Vic azt mondja Penelopénak: “ha ennél lassabban megyek az már ácsorgás.” A végére jól elfáradtam de ez megint az a kellemes fáradtság. Úszás után elsétáltam a Törökmézbe, ahova el kell mennetek. Csigu most ott dolgozik. Nagyon incsifincsi kacsamájat ettem, birsalmával, pirítóssal és dijonimustáros trutyival ami jóóóó csípős volt, mellé egy fekete tea. Amíg sétáltam fel a Margit utcán ami egyébként tök meredek, elhaladt mellettem egy bringás aki felfele tekert, hegynek fel. Láttam az arcán, hogy majd’befosik de azért nyomta neki. Nos kinek mi, nekem gyalog is elég volt. Összességében jó a hely és persze Csicu az éke. Neki való hely. Szerintem még megfordulok arra.

Péntek reggel házidoki aki persze nem volt bent de az asszisztenst lehúztam egy beutalóval…júli 26.-ára kaptam is időpontot, végül is mindjárt itt van. 🙂 🙂 🙂 Hókipóki áprilisban kért időpontot kardióra de ez valami speckó vizsgálat amit elcsesztek neki márciusban, nos novemberre kapott is. Vicc. Ha sok pénzem lenne elmennék egy PET vizsgálatra, hogy világítsanak át. Ezt kéne tenni minden emberrel, nem pedig megvárni, hogy negyedik stádiumba kerüljön aztán elkaparni, viszlát. De ez a világ még nem tart ott. Nagyon nem. Sehol sem tartunk.

Péntek délután a Nagyival ebédeltünk, jó volt beszélgetni. Azt hiszem vele találkoznom kellett, bár ezt már lehet írtam. Ő okkal jött, vagy én kerültem okkal pont ebbe a patikába.  ❤ Mindennap hálát adok azért, hogy a munkahelyemen csodálatos emberek vesznek körbe. Persze ennek a bolygatásnak nem lesz jó vége. Az a hangyabolynak sem tesz jót. Eddig pozitívan álltam a dolgokhoz de most, hogy már 2x be lettem kóstolva hááát meglátjuk.

 

“Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.”

Peter Drucker

Közgazdász, a modern menedzsment elmélet megalkotója

A péntek este..hát elég viccesen alakult, beültünk Káóval és Libuval egy helyre Budán de 25 percig nem szolgáltak ki minket, szóval fel is álltunk aztán a másik helyen koktél sem volt plusz kaki szag is keringett a levegőben, elmentünk a Rumbába ami nem volt nyitva, ezek után este fél 10-kor letettük a seggünket a Púder bárszínházba ahol jót ettünk-ittunk és annyit nevettünk, hogy majd bepisiltünk. Jó este volt. Készült néhány vicces kép is. 🙂 🙂 Mielőtt házi egérré változtam volna, éjfél előtt valamivel már itthon is voltam.

Szombat…csak a láblógatás, romantikus filmek tömkelegének megemésztése. Ez ma egy ilyen nap. Holnap úszás, már nagyon várom. 🙂 Mint mindig. És hihetetlen de lesz egy randim is. Nincs előítélet…bár szerintem két nagyon külön bolygóról származunk de ki tudja lehet lesz egy jó délutánom. Főleg ha nem tűnik el…Ő is. 🙂 🙂 🙂

 

Kötelező, hogy megnézzétek A zöld könyv című filmet, ha még nem láttátok. Zseniális.

Büszkén jelentem túl vagyok a második úszáson is. Amit úgy fél úton már élveztem is. Ma Edit volt a tanárom. Nos Ő sokkal szigorúbb mint Peti bácsi. De ez nem is baj. Sokkal egyszerűbben és logikusabban magyarázta el a dolgokat. A lényeg: mindent a fejünkben kell összerakni, a mozdulatokat, avagy mi jön mi után és a levegőt mikor kell kifújni. Melyik tempónál dugjuk ki a fejünket és veszünk szuflát. Azt mondta addig fogjuk ezt gyakorolni amíg nem érzem azt, hogy egy levegővel ki tudnék úszni a világból. Ez nem most lesz. De szépen lassan javulgatni fogok. Már sokkal bátrabbnak érzem magamat, ahhoz képest amilyen az első alkalommal voltam. És nem is gondolnátok milyen sokan nem tudnak úszni, legalábbis biztonsággal. Sikerült felvennem a lassú ritmust és eljutott az agyamig az információ: ha lassabban cikázom a víz alatt sokkal könnyebb lesz levegőt venni a felszín felett. Az újdonság, hogy kaptam békatalpakat. Hát, hogy az mennyire nagyon fasza találmány…úristen. Olyan voltam mint torpedó: Szélvész visszatért 6 hossz erejéig. Nagyon élveztem. Én ezt minden reggel eltudnám viselni. 🙂 🙂 🙂 Ma megértettem miért írta azt nekem emailban, hogy akár 3-6 hónap kell két biztonságos úszás elsajátításához. Csak a levegő kifújás technika 1 hónap. De a végén még minden úszást megtanulok. Ha már a bringázás nem megy. Az egyik csaj meg tud már fordulni a víz alatt, mint a versenyzők. Azt biztos meg kell tanulnom. 🙂 🙂 🙂 És ma kaptam olyan kukacot is aminek tényleg az a neve, hogy kukac. Vááááá 🙂 🙂 🙂 Úgy elröppent a 45 perc, hogy észre sem vettem. Csütörtök reggel 6:30 folyt. köv. Már nagyon várom.

És hát muszáj megemlítenem pár sorban a nyugger mamákat akik 3 sorral odébb tornáznak a vízben, a kis súlyzókkal, meg a segítő cuccokkal, tolták a kőkemény kiképzést. Tiesto Traffic című számára, nem tudtam nem somolyogni, hogy mekkora formák. 🙂 🙂 🙂 Nagyon cukik voltak és becsülettel végigcsinálták az egy órás tornát. 

 

Nem baj, ha egy kicsit lassabb leszek az élet minden területén. Nem sietünk sehova. Nem üldöznek. Csak kényelmesen. Ezt már egész jól alkalmazom a munkámmal kapcsolatban. 🙂 🙂 Ebben sokat segített a Nagyi aki hagyta, hogy rájöjjek idővel, úgysem lehet mindent megcsinálni 12 óra alatt, és mennyire igaza lett. Ezek a felnőttek sokkal jobban tudnak mindent. 🙂 Remélem holnap már jó lesz bent a légkondi és nem fogunk felforrni az officinában.

 

Délután belefutottam Tinderen az egyik barátnőm férjébe. Hümmögtem rajta, konstatáltam, hogy ez mekkora gáz és erről a fiúról tényleg soha sem gondoltam volna de hát ez van, az internet ami vírusként terjedve rombolja szét az emberi kapcsolatokat. Gusztustalan. Ennek örömére ismét töröltem a fiókomat és úgy döntöttem – mivel továbbra is csak a deblák találtak be – a valóvilágból szeretnék partnert. Az sem baj ha azt se tudja mi az az internet. Vagy legalábbis nem ott tölti az idejét hanem vannak emberi kapcsolatai és bízom benne, hogy találok egy magamnak való vicces okos srácot. Akivel legalább olyan fesztelenül tudok nevetni mint a Csajokkal. Mert ahol nincs nevetés ott nincs semmi. Hiába néz ki valaki tökéletesen ha közben savanyú cukor.

Tegnap Libu átküldött egy cikket miszerint mi csajok basztuk el a “világot”, mert túl tökösek lettünk. Nos abban egyetértek, hogy mi tehetünk a kurva nagy felesleges egyenlőségről. De azért nem hinném, hogy ránk kell húzni azt a bizonyos vizes lepedőt. Már csak azért sem és akkor most vegyünk egy baromi egyszerű példát. Találkozik két ember, 2 dolog van a pakliban. Az egyik, hogy a legjobbat hozzák ki egymásból a másik, hogy a legrosszabbat, sőt ez 4 dolog, mert az egyik a másikból kiválthat szimpátiát, míg a másik az egyikből undort, irritációt. Szerintem ezek a dolgok, érzések nem tudatosak. Tehát itt vagyok én aki az utóbbi 3 évben azt hallgatta, hogy a kedves erősebbik nemnek mennyire összemegy a hancúrléce egy beszélgetés után. Ez nem az én hibám. Sokkal inkább a pasié, mert neki kell tökösnek lenni már elnézést. Arról nem is beszélve, ha valaki nőként fog kezelni, vagy ért a nyelvemen, megtaláljuk a hullámhosszot akkor én is olyan leszek vele amire ő vágyik. Mert ott van a közös pont, ami jó esetben nagyon sok nevetés, hasonlóságok, egy irányba nézés. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent ugyanúgy de kellenek a közös dolgok, mert nagyon jól hangzik, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Igen egészen addig amíg van bennük szenvedély. Aztán ott ki is múlt a dolog. Sajnos.

Biztos vagyok benne, hogy ebben a hatalmasnak félreértelmezett katyvaszban vannak még normális férfiak és nők, csak egy dolgot kell leküzdeniük: a saját félelmüket. Nyitni kell és nem foglalkozni azzal, hogy mi lesz ha megbánt, vagy még sem ő lesz, vagy nem lesz jó vagy túl jó lesz. Erre az esetre mindig ott vannak azok a bizonyos támogató vállak ahol kiengedhetjük a könnyeinket. Majd felállunk és megyünk tovább. Van egy jó hírem a sok “pofára esés” arra is nagyon jó, hogy egy idő után már nem esünk el. Lehet 24 órát szarakodunk de aztán megvonjuk a vállunkat és már megyünk is tovább. Ennyi. 🙂

 

Én egy percig sem bánom, hogy olyan ember lettem amilyen. Sőt büszke vagyok magamra, hogy mennyi mindent elértem önerőből vagy, hogy már nem félek segítséget kérni ha szükségem van rá. És jelenleg is leküzdök egy mumust a vízi-mumust. De ma rájöttem, hogy olyan nagyon békés vagyok a vízben. Az agyamat teljesen ki tudom kapcsolni. Nem gondolok semmire. Tudom, hogy sok embernek rémisztően SOKK vagyok. De ezek az emberek meg kevéssé érdekelnek. Előbb vagy utóbb mindenki megtalálja azt az embert aki pont hozzápasszol. Mondom én aki 10 éve nem találja. Nem szabad lemondani erről. Ezt minden olyan nő és férfi társamnak üzenem aki már elfáradt: nincs veszve semmi. Én ezt úgy fogom fel, hogy valami nagyon jót tartogat nekem az élet.

Ezt a dalt a mai Hősöknek küldöm: a Nyuggereknek!!!

Okkal hívják adrenalinnak. Mert úgy érezzük a fellegekben járunk. A kémia verziója nem éri meg azért, ami utána jön. De az adrenalin löket amit munka közben kapunk? Ez ingyenes. És ezért érdemes élni.

Bár én nem munka közben/után éreztem ezt ma.

Kezdjük azzal, hogy elaludtam, gyanúsan nyitottam ki a szemeimet és már reggel 6 óra 6 perc volt. Oooo bakter, mindössze 6 perc alatt el is készültem és irányba tettem magamat. Odaértem, beregisztráltam, fizettem egy csomó pénzt, kaptam szép zöld órát. Átöltöztem, egyébként a hely nagyon igényes…és szép nagy a medence, 160 cm mély, szóval lábujjon kilóg a fejem. Zavartan eltébláboltam a medencéhez, a kis egy részes úszódresszembe és kezet ráztam Peti bácsival aki 10 évvel fiatalabb nálam, egy fülbevaló vagy inkább tágító a füliben. Beszélgettünk, elmondtam mi a bajom, miért vagyok itt és mit szeretnék. Bólogatott, majd közölte, hogy akkor menjek már be a medencébe és akkor kezdjük az órát. Jegyezném meg, tök mást csinálunk. :))) Fejemen a sityak és mivel enyhe kézremegésem volt ezért segített az úszószemüveg meghúzásában. Nah akkor Gina tegyük a fejünket a vízbe és tanuljunk meg a víz alatt “lélegezni”. Avagy levegőkifújása. (Előtte nem sokkal mondtam, hogy nem merem a fejemet a vízbe rakni) Olyan orrmosáson vettem ma részt, mint még soha. Tiszta lett az agyam minden kis zuga. Ezt megcsináltuk vagy 15x. 7 másodperc…nagyon hosszú az a 7 másodperc, nekem egy örökkévalóság volt. – Tudom valakinek ez nem nagy szám – Nekem az volt. Mint ahogyan az is, hogy elindulhatott a buli…először csak lábtempó elől fül mellett a kar, fej a vízben. Fejet ki amikor már nincs mit tenni csak levegőt venni. Viccesen megkérdezte a Tan’bá, hogy van a medencében cápa? Csak mert pontosan olyan riadt fejet vágok, amikor kiveszem a fejemet a vízből. 🙂 🙂 🙂 Ha ha ha Kaptam a savazást rendesen. Az elején közölte velem, hogy nem vagyok jakuzzi. Lassabban fújjam ki a levegőt. 🙂 🙂 🙂 Majd mell lábtempó és a kezünkben az az izé. Olyan voltam mint egy nyíl. Jó- jó egy lassú nyilacska…vektorka. Úgy a negyedik hossznál jártunk amikor rájöttem, hogy van rajtam úszókukker és kinyitottam a szemeimet, így már nagyon rajnak éreztem magamat, hogy nem csukott szemmel szerencsétlenkedem. Peti bácsi egy pohár vizet is akart hozni, nem – e vagyok szomjas, mert nem szép dolog a medencevízét meginni. 🙂 🙂 🙂 🙂 Jelentem túléltem az első alkalmat és elfáradtam a 45 perces menetidőtől. Utána nagyon fel voltam pörögve, úgy éreztem bármire képes vagyok. Fura dolog ez az adrenalin.

Vasárnap folytatás következik. Akkor Tanci’nénim lesz. Belevetjük magunkat a habokba mint Ariel a Kis hableányba.

Egyébként óra végén meglettem dicsérve, azt mondta, nem gondolta, hogy a kezdeti parát ilyen hamar leküzdöm. Küzdötte a fene csak jó pókerjátékos vagyok. A cél szentesíti az eszközt, meg kell tanulni úszni? Meg kell. Miért kell? Hogy jobban legyek. Szóval nem vagyok tök hülye, csak bátortalan. Néha-néha. Tudom sokan nem is gondolnák ezt rólam. A határainkat feszegetni kell. Azért vannak. Persze egy egészséges kereten belül.

Most némi láblógatás, majd egy jó kiállítás Hókipókival, este pedig már tényleg főznöm kell, nem úgy mint tegnap vagy előtte. 🙂 🙂 🙂 Úgy érzem fel tudom venni ezt a lassabb ritmust. Mindent ráérősen mint az olaszok. Nem sietünk sehova. Nyugi van. Relax.

Ma màr hétfő van, de vegyük a múlt hetet. Akkor is volt egy hétfő amikor is délután elmentem az első gyògytornámra. Viszonylag korán odaértem, egy bàcsika üldögélt ott, lehuppantam mellé. Beszèdbe elegyedtünk Dzsordzsnak hívták és kanadai állampolgàr is, meg magyar és amit akarsz. Befèrtem az első 10 főbe. A gyògytornász lány olyan igazi klasszikus oktatò volt és kicsit diktàtor típus, már csak az ostor hiányzott a kezéből. Ezt leszámítva kedves volt, mosoly nélkül. A torna 30 percig tartott. Az első néhány gyakorlat amit háton kellett végezni viszonylag könnyen ment, aztán jött a hasra fordulás az már nem volt olyan egyszerű. Sőt ott már majd’besz@rtam. De végig csináltam. Kemèny voltam. Este egy jò kiropizàsra is elmentem. Csak, hogy kerek legyen a nap.

Kedden a rheuma következett, este…nos az egy èrdekes esemény volt. A doki nagyon kedves volt. Hümmögöt néhányat majd közölte, hogy a sérvem le van szakadva és érzőideget nyom. Ez azèrt vicces mert a neurològus azt mondta nincs baj. A rheumàs nézett rám felvont szemöldökkel mintha kábé én lennék megzavarodva, majd közölte, hogy ott van az MR eredményemen latinul a diagnòzis és ő nem érti, hogy nekem ezt hogyan mondhatták nem sèrvnek. Nah mindegy. A torna mellé kaptam gyògyfürdőt meg háton úszást…6000.- helyett csak 2200.- plusz a masszàzs 1800.- A jò hír, hogy 1-2 év alatt rendbe tudom tenni magamat. A rossz hír -bàr ez szubjektív-, hogy úszhatok életem végéig. És itt jön a kis csavar. NEM TUDOK HÁTONÚSZNI. Ha ha ha 😁😁😁😁😁😁😁 vicces….jò nem az. Nincs nagy baj. Kerestem úszòiskolát, felnőtteknek. Holnap reggel megyek is. 7:15 az első úszàs. Úgy fogom fel, hogy megtanulok újra jàrni. És lehet bután hangzik lassan 38 éves fejjel de a legjobb szeretnék lenni amatőr szinten. Ez lesz az új hobbim. Első körben heti 2 alkalom.

Szerda+csütörtök dolgoztam. Csütörtökön az új vezetőmmel voltam, Pán Pèterrel. Még nem tudok nyilatkozni. Mivel bevásàrlòközpont nap volt ezèrt arra se volt időnk, hogy fingjunk kettőt. Első blikkre nem ijesztő. Állítòlag diktátor. Mint tudjuk én az ilyen emberekkel jòl ki tudok jönni. Nem lesz baj. 😁😁😁😁

Hihetetlen de most 6 szabadnapnak örvendek. Minél többet pròbálok pihenni. TÉNYLEG. Annál is inkább mert folyamatos fájdalmaim vannak. Néha jobb, aztán rosszabb, majd mégrosszabb. Ez azaz állapot ami csak úgy magátòl nem fog helyre jönni. Sok munka, energia, pènz. Egy életre megtanuljuk, hogy az egészségünk a legfontosabb. MINDIG. Ezt ne feledjük el, ahogyan azt sem, hogy megfizethetelten a jò egészsèg állapota.

VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!!!

Szombaton elmentem és beszereztem, 1 részes nagyon szexi fürdőrucit – olyan vagyok benne, mint egy jòllakott napközis -, választottam hozzá egy szèp színes úszòsipkát és egy pink színben pompázò úszòkukkert.

Vasàrnap tettem a semmit de azért rendre vágtam a lakàst.

Most épp Pünkösd hétfő van. 14:08. Libunak épp varrják a jobb vállát. Nagyon jòl viseli. Igazábòl meg se kottyan neki. Ès nagyon szép lesz szerintem. 😇😇😇😇

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Megváltozott az idei fontossági sorrendem és a programjaim sorrendje is. Talàn beleszeretek az ùszàsba. Az biztos, hogy test karbantartásnak is jò lesz. Nem leszek pufòk többé. Helyette erős, egészséges, izmos. Jövőre majd jöhet a kèt részes fürdőruckò.

Pasik…no comment…beszélgetek velük a semmiről, leginkább. De ugyanott vagyok ahol eddig SEHOL. Most ez annyira nem is èrdekel. Osztani jò őket. Ès meg is teszem. Nevelgetem őket. 😂😂😂😂 màr akit lehet.