Vasàrnap reggel villamosra vàrva. Leng a szél, olykor a nap is kisüt. Ezt a bejegyzést is a végtelenségig tudnám írni de nem biztos, hogy most erre van szükségünk. Néhány dolgot azèrt megtanultam ebben a pár hònapban ami eddig eltelt 2019-ből.

Miért akarunk màsok lenni mint akik valòban vagyunk? Ismét bepròbálkoztunk avagy a Nyuszi majd hajat növeszt és elviseli a barnát úgy másfél évig…nos kb 1 hònapig se sikerült tartani az állapotot. Jelentem szőke vagyok és nagyon rövid. De meg is könnyebbültem, amikor lenyírtak. Huhhh. Az már csak hab a tortán, hogy mindenkinek tetszik és mennyire én vagyok. Pedig ők igazábòl nem is tudják milyen is vagyok valòjàban. Leszámítva 1-2 embert. A barátaim nah ők tudják, hogy milyen vagyok…legalábbis néhányan. 🖖🤘😎

Egyébként így kevésbé látszik az őszhajszál amit bizonyos szituáciòk okoznak. Ha ha ha. 😁😁😁

Az egyik kollégám egy két hete feltette nekem a kérdést: Mi lesz a Te életeddel? Nos, akkor nem igazán foglalkoztam ezzel, mert nem láttam a stressztől, nem alvàstòl, félelemtől. De pàr nap múlva elkezdtem ezen töprengeni és arra döntésre jutottam, hogy de bassza meg ez az én életem. Nekem kell élnem a saját kis sztorimat ès nem aggòdni nullhuszonnégyben. Mert aminek meg kell az meg is fog történni. Függetlenül tőlem. Két hònap nem alvàs, félig alvás azt is csak lámpánál…majd lesek ha ki jön a villanyszámla. De büszkén jelentem be, hogy 3 napja lemerem kapcsolni a kislámpát és aludni is tudok. Mert eldöntöttem fejben, hogy persze szeretem az illetékest de nem dönthetek helyette, nem mehetek rehabra helyette, nem élhetek helyette. Bármennyire is fáj amikor erre gondolok és összeszorul a szìvem. Menthetetlen amíg ő nem akar meggyògyulni.

Néha eszembe jut, hogy ha az én életem is màsképp alakult volna és nem lennék most egyedül akkor könnyebb lenne e. De igazábòl az érzés ugyanez lenne, mert ezt csak az èrti meg aki átment hasonlòn.

Hálás vagyok azoknak akik csendben de itt àllnak mögöttem és tudom, hogy ha bármi van segìtenek, a maguk mòdján. Mindenki a maga mòdján. Reménykedhetek, hogy megtalálja önmagát ès elég erős lesz a változáshoz. Èn továbbra is azt tartom szem előtt, hogy jobb lenne ha valaki/ valakik segítenének neki egy biztonságos, kidolgozott rendszerben. Mert nem fog tudni egyedül felállni ebből és megtartani magát. Főleg addig amíg màsokat hibáztat. És bár életében talán elöszőr bocsánatot kért de pontosan tudom mit gondol ròlam. Nem sokat. Egy szálka vagyok a szemében.

Egy újabb március…lassan Èdesanyám születésnapja következik. 69 éves lenne. Elröpült ez a 12 èv. Az idő csak telik és telik. Nem áll meg. Egy percre sem.

Egyébként ha feltennétek a kérdést, nos a válaszom igen, boldog vagyok. Nincs olyan ember a világon akinek ne lenne az életében nehézség. Azoknak is van akiknek azt gondoljuk nincsenek. Sőt. Sosem tudhatjuk, hogy mi az ára annak, hogy x vagy y hogyan/miként él. Én egyszerűen élek. Viszont életemben először érzem azt, hogy megbecsülik a munkámat. A közeg jò. A közvetlen kollégám olyan mint Aranyhaj pár év plusszal. Iszonyat okos és bölcs, vele nagyon jòl el tudok beszélgetni/röhögni. És hát nagyon nagy sztorik vannak itt. Mi már csak egymásra nézünk. 😁😁😁Nem gondoltam volna, hogy a vendéglátàs után van még ujj a nap alatt. De mennyire, hogy van.

Hálàs vagyok a munkámért és azokért az emberekért akik részei az életemnek, van aki kicsit távol van és olyan is akad aki része a mindennapjaimnak. És igen én is nyöszöröghetnék, hogy még mindig szingli vagyok. De igazábòl továbbra sem èrdekel ez a dolog. Majd jön aminek jönnie kell. Hiszem azt, hogy mindannyiunkat megtalál(t) a megfelelő ember, az enyém bizonyára eltévedt. 😁😁😁😁…egy 10 éve. Sebaj.