Nyakunkon a január, meg a plusz néhány kiló amit tegnap szedtünk magunkra. Itthon ücsörgök a takaróm alatt és írok. Már sírtam egy adagot és érik a következő. Az első adag viszonylag könnyen kijött. Egyszerűen elfáradtam, vagy mert tegnap a Családi ebéden úgy éreztem magamat mint egy idegen. Tudom ez is az én hibám. Mintha nem is én ültem volna a tökéletesre megterített asztalnál. Csak egy agyatlan, érzelem, lélekmentes test voltam. Egy festményt bámultam a falon amin tulipánok voltak egy vázában és ezeket számolgattam. Talán most engem visel meg ez az ünnep. Most nekem fáj, rossz. Egész nap tudnék sírni…kezdődik. Ez nem depi, mielőtt minden okos nem igazán ismerő barátom azt diagnosztizálna. Fáj a lelkem, tegnap is fájt és ma is fáj. Ha Libussal nem beszélnék napi legalább 2x akkor lehet bezizzelnék. Most ilyen. Majd holnap jobb lesz. Egy új nap. Nem szennyezi hiba.

Az én mások szerint igen bonyolult világomban ami számomra egyszerű, őszinte és világosabb mint a nap a dolgok is ebben a szellemben működnek. Avagy ha valakivel találkozni szeretnék azzal találkozom. Ha valaki érdekel akkor mindent megteszek azért, hogy jobban megismerjem nem hagyom hogy az amúgy is rothadó világunkban azt érezze a másik csak hétfő, szerda, péntek és talán vasárnap érdekel. Odateszem magamat, nem kellenek ehhez nagy dolgok szerintem továbbra sem. Persze az is előfordulhat, hogy nem érdekel az illető, nos akkor sem teszem bele a hintába hanem megmondom neki, mert szerintem így illik. Ahogyan a piros lámpán sem rohanok át, csak mert mindenki más ezt teszi…akkor sem ha ez ciki én ott állok egymagam és ha zöldre vált, átsétálok. Ráérek.

Az a baj, hogy ha őszinte vagy azt mások egyből szemrehányásnak vesznek. Azért lesznek az emberi kapcsolatok bonyolultak mert mi magunk tesszük azzá. Ahelyett, hogy adnánk önmagunkat és élveznénk az életet. Nem olyan nehéz ez. Az emberek rám csodálkoznak, hogy hogyan lehetek én olyan amilyen. Nekem ez a normális. Akkor is ha másoknak nem. És ha ezzel egyedül maradok a világban akkor ez az én sorsom.

A sors elintézi azt amit kell.

Ha akarjuk ha nem.

Az idő. Telik. Vannak napok amikor lassan bandukol de az is megeshet, hogy elröppen. Nekem többnyire a második jelenség jellemzi a napjaimat. Kicsivel több mint egy hònapja vagyok itt. Igen, még mindig tetszik. Sőt egyre jobban. Az egyetlen egy dolog amivel meg kell bírkòznom az a tempò. Nehéz egy vendéglátòs, munkamániàsnak lelassítani. Ma (vagyis már tegnapelőtt) jòindulatùan megjegyezték, hogy legyek lassabb. Itt nem kell pörögni, legalábbis úgy nem mint a vendéglátásban. Szòval pròbálom felvenni a többiek ritmusát. Többen megjegyezték, hogy ügyes vagyok. Jò, mi? Van még olyan hely ahol értékelik az embert. Amennyi jò szòt kaptam itt az elmùlt 5 hét alatt az fedezi az egész életemet amiòta dolgozom. De aki ismer az tudja, hogy nehezen fogadom be a dícsíretet. Szòval csak somolygok a làthatatlan bajuszkám alatt. Jò érzés jòl teljesíteni, bár ez nálam alap. A hajtás. A maximum felett teljesíteni. Januártòl vagy elmegyek edzeni a szabadnapokon vagy vállalok még egy melòt, heti 1-2 napban pár òrában. Nyughatatlan vagyok…jah meg szegény. 😁😁😁 De még mindig úgy érzem helyesen döntöttem.

A kollègák is még mindig jòfejek…egy mondjuk, hát jò nem azt mondom, hogy elásta magát de most már tudom, hogy ő nem tud ráülni a szájára. Az indulat nem rossz de fecseg. Főleg úgy fecseg el egy sztorit, hogy nincs jelentősége. Mindegy. Nálam így mutatkoznak be az emberek. Vele innentől kezdve max az időjáràsròl beszélgetünk de azt is úgy, hogy a nap mindig süt, mert a végén a borús időèrt is én leszek a ludas. 😆😆😎

Hétfőn egy faszi 20:59 perc 30mp akart megvenni egy orrsprayt…sajnos már nem engedtük be, erre közölte, hogy még van 30mp és hogy eddig dolgozott…hihető lett volna ha nem a médiábòl jön ki. Ráadásul erőszaki volt. Biztos nem volt ideje a 12 òrás nyitva tartás alatt megvenni a cuccost. És még ő volt felháborodva…az ilyenek ìrnak emailt. Vicces.

Mindenfèle ember tèr be ide. Jobb esetben nem büdös ès/vagy nem fùj nála a szél. Azért minden nap kapunk egy két fura embert. Így szép az élet. Szerintem nem olyan vész. Bár lassan pszichològusnak érzem magamat. Mégis igyekszem szebbé tenni a napjukat pár kedves szòval. Persze mások szerint majd belefogok ebbe fáradni, nem hinném. Valaki vagy ilyen típusú ember vagy sem.

Sosem gondoltam volna, hogy van ilyen hely, ilyen brigáddal. Ahol mindenki *ugyanannyit* kap. Vannak kisebb súrlòdások de olyan picik, hogy szinte észre sem veszed.

Ès januárban kapunk csudiùj munkaruhát, ez azért is jò mert a gatyámat lassan elhagyom. ☺☺☺

Pasik..pfff! A szokásos nagy büdös semmi. Most annyira leköt a munka iránti lelkesedés, hogy ez is eltörpül.

Csetelek egy sráccal másfél hònapja…de mivel *sok a dolga* ezért még mindig nem találkoztunk, én meg nem igazán vagyok *ráfeszülve* a témára. Pedig ő èrdekelne de addig nyújtjuk a dolgot, hogy a lelkesedésem legapròbb szikrája is eltűnik sajnos.

Ki tudja lehet a patikába épp füldugòt fog keresni a Nagy Ő. 🤣🤣🤣

Ahhhhjjj fel kell hîvnom az UPC-t mert tegnap òta nincs netem..f@szom. 😎👊🤟