Hm…minden egy hétfőn kezdődött amikor is aláírtam a szerződést. Majd beálltam a csatasorba, az első pár napban hibáztam bőséggel de számomra egy újdonság történt, nem csesztek le, hogy mekkora béna vagyok és ezt miért nem tudom, hanem megmutatták. Mosolyogva, kedvesen, nyugodt hangnemben. Azóta ebben a szellemben telnek a napjaim, a brigád már már makulátlan. Én még nem dolgoztam olyan helyen ahol a csapat ennyire jó lett volna. Nem túlzok, MINDENKI kedves, jó fej, EMBEREK!!! Még az is aki az első egy hétben kicsit merev volt, már az is felengedett. Nem érzem szégyennek ha kérdeznem kell, sőt és figyelem a nálam sokkal nagyobb rutinnal a hátuk mögött dolgozó nőket. Innen nyugdíjba tudnék menni. Reggelente felkelek mosolygok, nincs gyomorgörcsöm mert be kell mennem dolgozni, bemegyek és felveszem a fehér uniformist, büszkén kitűzöm a nevemet és indulhat a nap. Minden percét élvezem, pörgök, tanulok és tanítanak. Mesélnek, bátorítanak, pakolunk, nevetünk. Jó hangulatban telnek a napok. Boldog vagyok, munka terén azt hiszem révbe értem. Sokat kell még tanulnom de annyira egyszerű lett minden képlet számomra. Elengedtem a múltat, lezárult egy hosszú fejezet talán inkább könyv. Kinyitottunk egy másikat. Ami szép borítós, némi csillámporral. Köszönöm azoknak akik osztoznak az örömömben és támogatnak, mert tudják nekem ez mennyire fontos. És köszönöm azoknak is akik elhagytak, lemorzsolódtak. Az idő valóban egy nagy játékos.

Van az a szitu amikor rossz bőrben vagyunk akkor sokkal több barát áll mellettünk de amikor sikereket élünk meg, akkor ezek az emberek lefeleződnek, és ilyenkor derül ki igazán, hogy ki az aki mellettünk áll. Mert ugye jóban rosszban, azt gondolom egy barátságot is ez jellemez. Ennek kéne. Hiszen örülök ha az egyik barátomnak sikerül valami. Felemeljük a másikat, akkor is ha mi nem vagyunk épp jó bőrben, de ez a helyzet minket is kihúzhat a kakából. Bátorítjuk a másikat. Velem mázlijuk van az embereknek, mert a fura fizimiskám mögött egy mindig az élet napos oldalát néző emberke lapul.

Nálam is annyira tipikus lett ez a helyzet, mert ami most sikerült az nekem egy nagy dolog. Minden nap mosolygok, már nem csak belül hanem ez a belső mosoly kiárad és kihat a külsőmre. Szóval amikor pl valaki megkérdezi, hogy mi a helyzet akkor nem csapom el valami szarkasztikus f@szsággal, hanem csak mosolygok és közlöm, hogy jól vagyok. Alig várom, hogy holnap legyen és mehessek dolgozni.

Karácsonyi dalokat hallgatok…november 18.- án vasárnap este fél hatkor. Vicces.

Ettől még a szemeim is könnybe lábadtak, de nem vagyok szomorú. Inkább megbékélt. Szép ❤

Tudom, hogy az írásom végére valami szaftos sztorit vártok a pasikról de nem igazán tudok mit nyilatkozni. Ha így folytatom vénKisasszony leszek de baziokosvénkisasszony. Ma lett volna egy randim, a szokásos történt, egy hétig jót cseteltünk, telefonon beszéltünk és megbeszéltük, hogy ma délután találkozunk de ma már nem írt. Szóval ez van, mindig ez történik már megszoktam. Akkor fogom elhinni, hogy randiztam valakivel ha már túl vagyunk rajta és jól is éreztük magunkat egymás társaságában. Vagy ha már túl vagyunk az első házassági évfordulón. Ha ha ha. Nem tudom megérteni, hogy minek hívnak randira ha utána nem akarnak találkozni. Ezt egy pénisszel rendelkező magyarázza meg. Ennyi. Hogyan jutott a világ oda, hogy ennyi a fasztalan pasi. Eljártok gyúrni, meg szép órát vesztek, jól öltöztök, mostok, főztök takarítotok de NEM VAGYTOK MÁR FÉRFIAK!!! Akik most szinglik azok jó eséllyel mind DEFEKTESEK vagy sokkal de sokkal fiatalabbak nálam!!!

Tehát beletörődöm a szingliségbe ami azért nem olyan nagy büntetés vagy leszbikus leszek. 🙂 🙂 🙂 Oltári.

Azt hiszem szerencsés vagyok, mert még ezt is humorosan fogom fel, megrázom magamat és megyek tovább. Ez van.

Attól, hogy a világ megbolondult nekünk nem kötelező követnünk a példáját.

Éljünk, amíg lehet.

Olyan gyorsan eltelik.

Sitty-sutty.