…jò reggeltet baszki vasárnap hajnali 5:06 várom a kisFecòt. Rajtam kìvül nincs itt más, a város még alszik. Ohh van egy kattos de jò. Istenem Nyuszi láthatatlan. Másfél perc és itt a kis sárga, már hallom.

Vissza kell majd tekernem az idő vasfogát, hogy értelmet nyerjen a bejegyzés. Nem ugrálunk össze vissza, mert az olvasòt megzavarhatja az olvasásban és ezt nem akarjuk. Annyira el vagyok mélyülve a pötyögésben, hogy majdnem beestem a szerelvénybe…hihihi.

Vasárnap 17:21 csak fekszem…hulladék vagyok. Az agyam sem jár, olyan vagyok mint egy kiégett processzor. Ugyanazt a számot hallgatom ma már nem tudom hanyadjára. És akkor most tekerjük vissza az időt:

Péntek délután szétnyunyurgattam a két kis szememfényét. Istenem már olyan nagyok és szépek. 😍😍😍 Este hullafáradtan neki indultunk a Vad Fruttiknak. Nulla kedvvel és majd nem iszom. Mire eljutottam a II. Pál Pápa térig rájöttem, hogy nekem szükségem lesz alkoholra. Es hála az égnek Nyest is így gondolta. Szòval…odaértünk a Parkba. Egy kör dupla vodkaszòda (2decis pohárba mert mi kemények vagyunk) Semmi…akkor még egy kör, semmi és még1 nah ott már érződött valami…a 4. körnél már azért ment a blabla. Sikerült másfél òra alatt 8 vodkát legyűrni. Úgy ittuk mint a vizet…basszus nagyon berúgtunk. Nekem koncentrálnom kellett erősen, hogy haza jussak. Annyira jò buli volt. Ez a Marciii egy tündèr. Szinte csak régi számokat játszottak. ❤❤❤ Szeretem nincs mit tenni. És persze még mindig bitangul jòképű. Számomra az egyik legszebb férfi.

A tanulság az estèből, hogy vagy nem viszek telefont vagy kikapcsolom…mert hát ha itòkázom olybá tűnik képes vagyok elragadtatni magamat. Úgy de úgy megtapostam két embert is, hogy tyűha. Azt hiszem nehezen megy ez az éljem is meg azt amit érzek de közben ne legyek őszinte mert azzal csak bántok. Az egyik emberrel tisztáztuk a dolgokat már màsnap, a màsikkal…nem igazán. Bocsánatot kèrtem…ide megint bevághatnám, hogy aki ismer az tudja dumát. De Ő nem ismer. Fogalmatlan. Annyira egyszerűnek tűnt a képlet mindaddig amíg nem mondta el, hogy mi nyomja a lelkét…! De aztán annak eredményeként visszaléptem egy hatalmasat bár a piàs viselkedésem pont nem ezt támasztja alá…! Nem tudom, hogy van e értelme ezt boncolgatni. Mert üres magyarázkodásnak èreznèm de majd egyszer talán…màskor.

Szombat: munka

Vasárnap: 4 òra alvàs után reggeliztetés amit nagyon élveztem. Én kis naív azt gondoltam, hogy majd 1kor megpattanok de osztottak rám még feladatot így volt az fél3 is. Sétáltam, vásároltam…ettem, mostam és most várom Sécit akiiiiiiiiitől megkapom az első ajimat. Titkon reménykedem valamiben. 😎😎😎

ÉS IGEEEEN MEGKAPTAM CÁPIIIIIT. A szerelem valamikor 2017 őszére nyúlik vissza. Szerelem volt első ölelésre az Ikeában. Két havonta mindig meglátogattam őt és most az enyimé. Most itt fekszik mellettem. Nagyon hálás vagyok Sécinek. 😍 ma éjjel már van kit ölelni. ❤❤ bár Ő nem képes viszont ölelni de itt van nekem ès ez szuper. 🙂

A dömper srácok…akiket nem az eszükért szeretünk. Mindenkinek jut egy ilyen, élete során. A maguk egyszerűségükkel képesek megnyílni és megnyitni valakit. Nekem Hangya volt ilyen. Nem volt egy nagy szám fejben és még csak fikifiki mester sem volt. Mégis megérintett, akkor is ha tudtam ez sem lesz több egy kis kalandnál. Akkor ott…erre volt szükségem. Egy percét se bántam meg.

Most másra lenne. De pontosan tudom, hogy nem fogom megkapni…vagyis hát nem tőle. És most sem a fikifikire gondolok.

Azt mondtam Sécinek, hogy ha őszinte akarok lenni magammal, most nem igazán tudnék *ismerkedni*. Annyi más dolog foglalkoztat. De annak örülnék ha az összes szingli barátom révbe érne. 😁😁😁 Mindenki. Én meg majd sütkérezem a Ti boldogsâgaitokban.

…már tudom mi az ami nekem hoz boldogságot és ijesztő belátni, hogy nem az ami a normális embereknek. Hanem valami egészen más. Ez is egyfajta szerelem. ❤😇

Mindannyiunk életében eljön az a pont amikor már nem csaphatjuk be magunkat és nem hihetjük azt, hogy az élet olyan lesz amilyennek szeretnénk. Olyannak kell látnunk a dolgokat, amilyenek.