Azt szokták mondani az okosok, hogy ha lehull egy csillag akkor egy gyermek megszületik és ha egy újabb fényes csillag lesz az égen akkor meghal egy ember. Azt hiszem ma mind a kettő jelenség láthatò az égen. Bizonyára ez minden nap többször meg is történik. Ilyen az élet. 💫💫💫

Baszki van egy kollégám…kurvaidegesítőafazon. Azt mondja nekem: főzzek le neki mindig egy presszòt ha üres a pohara és tegyek neki szòdát. Hát barátom nem vagyok szobaszervíz és még csak a főnököm sem vagy. A drágád meg pláne, hogy nem. Megkérni meg lehet. Egész nap jò kedvem volt. Aztán…kicsit elszaròdott. De megettem 2 almát és most tök nyugis lettem. Lassan vége a napnak és azt hiszem haza sétálok. Kell, hogy átfújjon rajtam a szél.

Őszinteség. Jò is meg nem is. Számomra felfoghatatlan az, hogy emberek, hogyan képesek nem kimondani dolgokat. Néha szeretnék belelépni a saját arcomba, *basszus Nyuszi ezt már nem kellett volna kimondanod* de hát de hát ez vagyok én.

Tegnap éjjel nagyon sok téglát pakoltam magam elé-mögé-mellé. Azt nem mondom, hogy a mágnesesség ellen jò de sokban könnyített ma rajtam.

Tegnap lekucorodtam a kanapêmra és sírni kezdtem. Nincsen különösebb oka, csak ez a sok változàs megviseli a Nyuszit. Ha valaki 2017-ben azt mondja, hogy ennyi minden történik majd velem 2018-ban biztos körbe röhögöm.

Annyira nagyon szerettem volna megsimogatni az arcát. Minden hátsòszándêk nélkül. De nem lehet.

A lány egy másik idősíkon van, ahol kèt kezébe fogja a fiù arcát, aki megvárta az iskola előtt. És ez a pillanat sosem ér véget.