Valahogy mindig beleszorulok egy időhurokba, mert már kedden elkezdtem írni, csak aztán annyi minden történt és időszűkében is voltam. Van úgy, hogy kinézel valamit megtetszik de nem veszed meg, majd vissza mész egy nap múlva de már nincsen belőle. Az is előfordulhat, hogy tárgyak csak úgy leesnek a földre és eltörnek, ahogyan emberi kapcsolatok is elroppannak mint egy ropi. Két lehetőségünk van. Összeragasztjuk egy kis nyállal ” mert jó lesz az még” vagy hagyjuk eltörni…mindenki másképp csinálja. Bár szerintem a gyengék ragasztgatnak, akik félnek továbblépni. Ringatóznak egy hamiskás világban. Csak nyugodtan, ilyenekre is szükség van. Jelentem ma nem csináltam semmit (2018.09.28 péntek) Egy jó arcmasszázson kívül aludtam és főztem, most írok egy kevésbé szétszórt bejegyzést és lefekszem mert 4 órakor kelek.

Tegnap azonban kééééénytelen voltam venni egy nike-t, tudom vennem kell majd egy feketét a melóba de ez most uhh hát mondanom se kell nagyon én vagyok. Kicsit aggódtam az anyaga miatt mert nagyon kényes de mivel vigyázok a cuccaimra ezért elég nagy vagyok ehhez a cipőhöz is. És muszáj voltam egy harmadik pink new yorkeres semmi extra cipőt venni, most csak csupán 890.- a hülyének is megérte, nemhogy nekem. lehet két mókás pólót is bezsebeltem nagyon felnőttesek az egyiken vízilovak vannak a másikon meg nyulak…vasárnap délután azt veszem fel. Amióta elköltöztem tök sok fehér cuccom lett. Nem hinném, hogy a kettő között van összefüggés de azért megemlítettem. Egyébként egy konkrét pulcsiért mentünk a Zarába de még nem érkezett meg…majd hétfőn arra esz a fene mert mindenképpen szeretnék egy olyat ha jól áll. Egy vagyon. De majd Ti is megértitek. 🙂 🙂 🙂 Vannak dolgok amik minden pénzt megérnek.

Nem meséltem de aznap amikor beköltöztem – tudjátok éjjel, romcsiban nyomtuk a Nickyvel – figyelmes lettem a kapu bejárat baloldalán egy táblára ” Fehérnemű készítő és Mester szabó”. Nos ma belefutottam ebbe az apró, idős, kedves mosolygós nénibe. Levittem neki két cicanacit és mondtam neki, hogy van még 5 amit majd meg kéne csinálni, hogy ne csússzon le félúton. Rám nézett lemért és azt mondta akkor csütörtökre kész is van. Csak még vennie kell gumikat, mondtam vegyen sokat mert még lesz mit varrni. 🙂 🙂 🙂 Amikor ott álltam a kis műhelyben ami tényleg nagyon picike, fura érzés fogott el. Fura de jó. Tudom nekünk találkoznunk kellett. Tudjátok Ő még olyan szabó aki azért lett az mert szerette ezt csinálni és bizonyára jó abban amit csinál de majd ez kiderül csütörtökön. Egy percig sem aggódom.

Vicces amikor eljegyzik az egyik exlegjobbbarátodat akiről sosem gondoltad volna…hogy valaha, nah mindegy. Sok boldogságot nekik. Nem járhatjuk ugyanazt az utat, valószínűleg ezért sem vagyunk már barátok. És azért mert én vagyok a fura. Már 7 év telt el, az idő szalad.

Ma megcsináltam az utolsó cukkinis-csirkés-pesztós-tejszínes tésztámat, 2 hónapig legalábbis biztos offon lesznek ezek a kaják ismét. Bár semmi bajom a kis micimackó testemmel, mégis muszáj visszatérni a diétához legalább karácsonyig. (Tudom az három hónap) Azt nem tudom megfogadni, hogy heti egyszer se egyek meg egy csokoládépudingos málnahabos gofrit de minden mást betartok. Ma még a maradék nyitott boromat is megiszom. Nyugi csak két pohár. 🙂 🙂 🙂

Tisztában vagyok azzal, hogy engem nehéz megérteni. Bár ezzel a kijelentéssel sem értek egyet mert vannak akiknek annyira egyértelmű vagyok mint másoknak a másodfokú egyenlet. De akkor ha még sem vagyok annyira csodabogár, másoknak miért olyan nehéz megértenie. Miért nem veszik észre, hogy mikor lépik át azt a határt amitől már megbántódom…és igen utána nincs kedvem jó arcnak lenni meg úgy csinálni mintha mi sem történt volna, az én arcomra minden kiül. Nah ez ellen nem tudok mit csinálni, gyárilag. A legtöbb emberre olyan egyszerűen és őszintén mosolygok rá.

Néha önmagamat is megrémisztem az elszántsággal ami bennem van, tudom mit akarok és ezt meg is fogom kapni. Kicsit öntelt vagyok, nem? Régebben annyira türelmetlen voltam, aztán az élet megtanított “várni” és azt gondolom vannak dolgok, emberek, helyzetek amire megéri. Persze nem mindenre. Azért ne essünk túlzásokba.

Nah megyek fekszem mert már 21:15 és mindjárt kelek.

Nyest: Vennem kell egyik barátnőmnek valamit.

Nyuszi: Remélem egy plüss fasz.

Nyest: És az mire jó? Puha is, szőrös is.

🙂 🙂 🙂

Legyünk őszinték, de csak annyira, hogy ne “sértegessük” más ember köreit. Ez esetben rá tekintettel vagyunk, az ő érzéseire de mi nem vagyunk önmagunk, nem vagyunk őszinték. Akkor ez most mire is jó? Semmire. Nekem lesz jó vagy a másiknak. Az én szívem nyugszik meg és elveszítem őt. Vagy hazudok magamnak, megfájdul az erezett szervem de neki nem fog fájni. Élhet a ködben, bármeddig amíg világ a világ. Inkább kövezzenek meg az őszinteségért vagy fordítsanak ezért hátat és veszítsek el embert, mert fáj neki az igazság. Nem fogok hazugságban élni csak mert neki úgy sokkal de sokkal könnyebb. Ha teher az őszinteségem azzal én válok teherré. Kérlek csak lépj át arra a másik útra és hagyj elmenni. Engedd el a kezemet.

…ma nincs másik idősík.

…tudjátok mit tennék.

mindent.

Pèntek reggel 6:33 M2 metrò Blaha. A SZERELVÉNY CSAK A DEÁKIG MEGY, ONNAN PÒTLÒ. anyádat…! Nyuszi megnyugszol, eléred a vonatot jegyet is tudsz venni. Minden rendben lesz. Deákon leszállás, nyílván a bkk dolgozòi honnan is tudnák, hogy hol van az M2 startja..és vonogatják a vállukat, nah nem nekem hanem az előttem állò lánynak. Nekem volt egy sanda gyanùm, hogy a 9es megállòbòl fog menni. Így is történt. Ott már volt egy normális tag aki mondta, hogy a hiba a Délinél van. Leszarom, hol van a hiba az èrdekel, hogy mièrt nem megyünk mááár. Buszra fel. Azt mondta a csálinger, hogy a busz a Kossuth tèr helyett máshol áll meg de azt elfelejtette mondani, hogy helyette megállunk plusz 5 helyen amìg a Margit-híd Budai hídfőjéhez érünk…anyádat. Ott le is pattantam és elrongyoltam a 17 vilihez. Egyik kezemben a motyòm a másikban telefon, számban bankártya…gyors regisztráciò a vonatinfòra és meg is vettük a jegyet. A villamos is úgy szöttyögöt, hogy azt hittem felrobbanok. Bár szerintem az ember ilyenkor már annyira ideges, hogy mindegy milyen sebességgel mentünk volna. Viliről lepattanás a Déliben és elèrtük a nagykanizsai gyorsat ami 2 perc múlva indul. Most be is csapták az ajtòkat. Huhh. A Mamák akikkel egy pòtlòn utaztam és várost néztek vele ők éppenhogy elèrték a vonatot. Köszi BKV én így szeretlek.

8:10 jegybeolvasás megtörtént. Egyébkènt mindig napokkal előbb megveszem a jegyeimet de titkon abban reménykedtem, hogy valaki velem akarja tölteni a napját. A Valaki nem feltétlenül egy személy. 😁😁😁 tegnap Andris említette ezt az online jegyet…szerencsère. 😎😎😎

Bár csak több napot tölthetnék lent de most ennek az egynek is örülünk.

Szeretném jegyzőkönyvbe vetetni a következőt: ne telefonálj a vonaton inkább élvezd a tájat. 😍😎😋 vagy csak maradj csöndben.

8:22 Székesfehèrvár. Életem első szerelme itt lakott. A Kawasaki. Uuuu de jò is volt vele a szex és a motorozás. Szép emlékek, szüzesség elveszítése. 😁😁😁

Elèm leült illatfelhő fiatalember. Isteni a szag.

10:17 Kòceráj szalon. Az én Tituszomat csak ajánlani tudom ha valaki egyszer színesîteni szeretné a hajkoronáját. Varázs kezei vannak. Bámulom a színeket.

Reggeliztem, sétáltam kicsit és emlékek törtek rám. Hatalmas somoly hùzòdott az arcomra. Aranyka emlékszel a Vasesernyősökre? Ott még barna rövid volt a hajam. Vagy amikor elmentünk csavaros fagyit enni és a fickò elénk állt nagyon vicces fürdőnaciban, a teste be volt olajozva és mi majd’bepisiltünk a nevetéstől. Csak nevettünk és nevettünk. Ès még ezer meg egy ilyen sztorink van. 😂😂 Màr csak 37 perc. Üldögélek. Nincs kedvem olvasni. Megírtam a képeslapokat macskakaparással de a lényeg kivehető. A dmben vettem őket itt a sarkon, elég pofásak. A kasszáshölgy megdícsèrte a cuki földgömbös fülbevalòmat.

Várok.

10:40 megállapodtunk a színekben. Ez egy nagyon nagy előrelèpés. 🤣🤣🤣 paszteles lesz…diszkrét aha. Jah nem.

Ez csak a tövének a színe…és a hajamon sokkal parább mint a kis szürke tálkában. 😁😁😁

Mind a kettőnk akarata teljesült, én meg kaptam a zöldemet, Titusz megkapta az összes többi színt. Mondanom se kell IMÁDOM!!! ❤💚💙 nem tudom, hogy egészséges e ennyire imádni magunkat. De hát nem tudok mit tenni. 😁😎🤘👊 Az ember ne tagadja meg önmagát.

Ugye?!?!?! Annyira jòl nézek ki…tudom ez csak külsőség de aki szerint ez nem fontos az hazudik. 😂

13:46 távolsági buszon ami minden bokornál megáll de csak eljutok Földvárra. ❤❤

Olykor eszembe jut az a nap ès mosolyra hùzòdik a szàm. 😊😘 és ez jò.

17:18 vonaton…30 perces késéssel. Tipikus. De egyáltalán nem èrdekel. Az annál inkább, hogy nyom a melltartò és szívem szerint levenném.

Annyira jò volt Veletek találkozni. ❤❤❤ ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire nagyon hiányoztok. Ez a délután kellett a tökéletes születésnaphoz. Így már egy egész a történet.

Muszáj volt meglepnem magamat egy ùj karkötővel. Fényhozò. 😇

Szélcsendben egy jò szòjàskv kedves kiszolgálàs. Aztán ebéd…egy olyan tányérbòl ami kár, hogy nem fèrt bele a táskámba. 🤣🤣🤣 Tipikus vendéglátòsok voltunk. Nyugi tök rendin viselkedtünk. 😁🤣😂😎 amennyire Mi tudunk.

Nagyon jòl éreztem magamat egész nap. Nem gondoltam a gyomor és vesegörcseimre ami biztos csak az időjárás miatt fáj vagy a kezemre amit alig èrzek. Leszartam.

Csak mosolygok a büdös, meleg és levegőtlen vonaton. Leülhettem volna egy nagyon helyes fiùval szembe de én csak háttal tudok utazni a menetiránynak…így mögé ültem. Ès most le is pattan Siòfoknál…ha jobban megnézem van vagy 18 éves. 😁😁😁

És természetesen mellèm egy kb 90 èves nénike ül. Egyem meg de cuki.

*Aranyos maga milyen szép és vidám.* 💚💙💛🧡💜 megzabálom.

Ez a nap úgy volt tökéletes ahogy volt. Az elejétől a végéig. ❤❤❤

A vesém mondjuk egyre jobban fáj…Kelenföldtől majd laposkúszom. Kell egy patika és vörösáfonyaszirup. Elèg rottyon vagyok. 🙄😐

Nem tagadom olykor Te is a fejemben voltál…🤘👊✋🖖✌👆

…Bármilyen kapcsolatot, legyen az baráti, párkapcsolat, vagy gyerek-szülő, esetleg üzleti, nem a pénz, nem az intimitás tesz tönkre, hanem a ki nem mondott gondolatok és a titkok! (M. Sz.)

Tegnap sikeresen betöltöttük a 37. születésnapunkat. Nyest minden bizonnyal nem teljesen komplett, ezt most pozitív gondolatként írom. Egy csodálatos ruhát kaptam Tőle. és hála az égnek jövő héten már olyan idő lesz, hogy fel is tudom avatni, plusz a dögös csizmámmal ez nagyon nagyon dög lesz. Szerelem. Annyira nagyon boldog vagyok. Szerettem volna egy magassarkút venni de amit felpróbáltam arra csak ráncolta a szemöldökét. 🙂 🙂 🙂

Este Sécivel megnéztük a Mamma Mia folytatását…sok negatív kritikát kapott, bár ez engem nem szokott érdekelni, hiszen ez szubjektív. Mindenki nyivákolt, hogy Meryl Streep nincs benne. Nos ez azért van mert a film Donnáról szól…éééééértiteeeeek?!?!?! Ne legyetek Margitok. Nekünk tetszett, Séci minden számnál sírt én csak minden másodiknál nah meg az utolsónál ott már kicsit jobban. Mondanom se kell most is a filmzenéjét hallgatom, ahogyan ma egész nap és fogom is egy darabig. Mosolyra fakaszt. Imádom minden percét, dalát, hangját. Egy hét múlva kívülről fogom tudni az összes számot. 🙂 …Természetesen.

Már csak kettőt kell aludni…és…uuuhhhh ááááhhhh. Nem tudom milyen lesz, ezer meg egy elképzelésem van és bizonyára nagyon polgár pukkasztó lesz a végeredmény. Végre láthatom a Balatont is…áááá nem fogok 50 képet csinálni róla. Jah de. Ez is egy szerelem.

Mostanában szerelmes vagyok sok mindenbe, a nagy szívembe mennyi minden belefér. Ma csak mosolyogva sétáltam végig az Arany János utcán és kaptam Cukiságot Nickytől…Nyuszkós. 🙂 pont mint én.

Olyan érdekes, hogy adott egy szituáció, ott vagy benne akár meg is tehetnéd amit akarsz de nem teszed. Tudom most azt gondoljátok gyáva vagyok de akkor ott eszembe se jutott megtenni azt amiről eddig azt gondoltam megakarom. Teljesen kielégítette az agyamat a helyzet, a szó, a levegő, a kedvesség. Ha nincs a közelembe tök jól el vagyok, de ha meglátom akkor emlékeztet arra amim nincs. És Ő valahogy annyira más mint a többi…!

Marad az álmodozás a másik idősíkról ahol ez a két ember talán egymásra talál. Bár szerinte Ő nekem egy dögunalom. Imádom amikor helyettem gondolkodnak. Jah nem.

Még nagyon sok dolgunk van.

…ma rádöbbentem, hogy mennyire sok dolog/ember felett hatalmam van – nem csak nekem hanem nektek is – és bármit megtehetek, amit/akit akarok egy csettintés és megkapom.

Most a csodát kell megkapnom. Mind az elmémben és a lelkemben. Ezt valószínűleg nem értitek. Fogjátok fel úgy, hogy “elkezdem” a küldetésemet. Csak arra fogok koncentrálni.

Ha egy olyan dolgot amire én magam is vágyom elmond nekem 4 egymástól tök független ember 2 héten belül akkor azon érdemes elgondolkodni.

Ez a dal…csodálatos! Szembecsuk. Kívánom, hogy jusson el a szívetekhez.

 

…talán egyszer majd én is eljutok a szívetekbe.

…jò reggeltet baszki vasárnap hajnali 5:06 várom a kisFecòt. Rajtam kìvül nincs itt más, a város még alszik. Ohh van egy kattos de jò. Istenem Nyuszi láthatatlan. Másfél perc és itt a kis sárga, már hallom.

Vissza kell majd tekernem az idő vasfogát, hogy értelmet nyerjen a bejegyzés. Nem ugrálunk össze vissza, mert az olvasòt megzavarhatja az olvasásban és ezt nem akarjuk. Annyira el vagyok mélyülve a pötyögésben, hogy majdnem beestem a szerelvénybe…hihihi.

Vasárnap 17:21 csak fekszem…hulladék vagyok. Az agyam sem jár, olyan vagyok mint egy kiégett processzor. Ugyanazt a számot hallgatom ma már nem tudom hanyadjára. És akkor most tekerjük vissza az időt:

Péntek délután szétnyunyurgattam a két kis szememfényét. Istenem már olyan nagyok és szépek. 😍😍😍 Este hullafáradtan neki indultunk a Vad Fruttiknak. Nulla kedvvel és majd nem iszom. Mire eljutottam a II. Pál Pápa térig rájöttem, hogy nekem szükségem lesz alkoholra. Es hála az égnek Nyest is így gondolta. Szòval…odaértünk a Parkba. Egy kör dupla vodkaszòda (2decis pohárba mert mi kemények vagyunk) Semmi…akkor még egy kör, semmi és még1 nah ott már érződött valami…a 4. körnél már azért ment a blabla. Sikerült másfél òra alatt 8 vodkát legyűrni. Úgy ittuk mint a vizet…basszus nagyon berúgtunk. Nekem koncentrálnom kellett erősen, hogy haza jussak. Annyira jò buli volt. Ez a Marciii egy tündèr. Szinte csak régi számokat játszottak. ❤❤❤ Szeretem nincs mit tenni. És persze még mindig bitangul jòképű. Számomra az egyik legszebb férfi.

A tanulság az estèből, hogy vagy nem viszek telefont vagy kikapcsolom…mert hát ha itòkázom olybá tűnik képes vagyok elragadtatni magamat. Úgy de úgy megtapostam két embert is, hogy tyűha. Azt hiszem nehezen megy ez az éljem is meg azt amit érzek de közben ne legyek őszinte mert azzal csak bántok. Az egyik emberrel tisztáztuk a dolgokat már màsnap, a màsikkal…nem igazán. Bocsánatot kèrtem…ide megint bevághatnám, hogy aki ismer az tudja dumát. De Ő nem ismer. Fogalmatlan. Annyira egyszerűnek tűnt a képlet mindaddig amíg nem mondta el, hogy mi nyomja a lelkét…! De aztán annak eredményeként visszaléptem egy hatalmasat bár a piàs viselkedésem pont nem ezt támasztja alá…! Nem tudom, hogy van e értelme ezt boncolgatni. Mert üres magyarázkodásnak èreznèm de majd egyszer talán…màskor.

Szombat: munka

Vasárnap: 4 òra alvàs után reggeliztetés amit nagyon élveztem. Én kis naív azt gondoltam, hogy majd 1kor megpattanok de osztottak rám még feladatot így volt az fél3 is. Sétáltam, vásároltam…ettem, mostam és most várom Sécit akiiiiiiiiitől megkapom az első ajimat. Titkon reménykedem valamiben. 😎😎😎

ÉS IGEEEEN MEGKAPTAM CÁPIIIIIT. A szerelem valamikor 2017 őszére nyúlik vissza. Szerelem volt első ölelésre az Ikeában. Két havonta mindig meglátogattam őt és most az enyimé. Most itt fekszik mellettem. Nagyon hálás vagyok Sécinek. 😍 ma éjjel már van kit ölelni. ❤❤ bár Ő nem képes viszont ölelni de itt van nekem ès ez szuper. 🙂

A dömper srácok…akiket nem az eszükért szeretünk. Mindenkinek jut egy ilyen, élete során. A maguk egyszerűségükkel képesek megnyílni és megnyitni valakit. Nekem Hangya volt ilyen. Nem volt egy nagy szám fejben és még csak fikifiki mester sem volt. Mégis megérintett, akkor is ha tudtam ez sem lesz több egy kis kalandnál. Akkor ott…erre volt szükségem. Egy percét se bántam meg.

Most másra lenne. De pontosan tudom, hogy nem fogom megkapni…vagyis hát nem tőle. És most sem a fikifikire gondolok.

Azt mondtam Sécinek, hogy ha őszinte akarok lenni magammal, most nem igazán tudnék *ismerkedni*. Annyi más dolog foglalkoztat. De annak örülnék ha az összes szingli barátom révbe érne. 😁😁😁 Mindenki. Én meg majd sütkérezem a Ti boldogsâgaitokban.

…már tudom mi az ami nekem hoz boldogságot és ijesztő belátni, hogy nem az ami a normális embereknek. Hanem valami egészen más. Ez is egyfajta szerelem. ❤😇

Mindannyiunk életében eljön az a pont amikor már nem csaphatjuk be magunkat és nem hihetjük azt, hogy az élet olyan lesz amilyennek szeretnénk. Olyannak kell látnunk a dolgokat, amilyenek.

Minden tegnap kezdődött amikor is vízforralót kerestem a neten, mert Nyuszinak az egy elengedhetetlen eszköz, találtam is de végül nem oda és olyat vettem. Tegnap vagyis az már ma volt amikor hazaértem a melóból, felmásztam a galériára és ha két napot dolgozom egybe akkor sokkal nehezebb alszom el, mintha csak egyet. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy napok óta kívánom a fagylaltot (is) és persze engem senki sem visz el egy jó fagyira…eszembe jutott, hogy van egy mentás magnum a fagyasztóban, háh nem kellett magamat sokáig győzködni, hogy márpedig ezt most éjjel egykor meg fogjuk enni. Felültem az ágyban és mint egy rituálét, hangosan zörgősen kinyitottam…mmm és az jutott az eszembe, hogy milyen jó egyedül lakni, mert akkor zörgök a nasis papírral amikor csak akarok. 🙂

Ma (csütörtök) szokás szerint elaludtam, vagyis felkeltem, csak meg kellett győznöm magamat, hogy akkor most felkelünk mert sok a dolog…kicsi csúszással át is értem Hókipókihoz akinek vittem ebédet és mint utóbb kiderült Ő akart engem elvinni ebédelni. :))) Szó szót követett, mondtam neki, hogy szükségem van egy vízforralóra és ki is néztem az Alléban a Bestbyte-ban egy párat ami tetszik, erre persze: minek elmenni oda itt a Media menjünk el…előtte Krémpatika mert az arclemosónk már fogyóban volt meg akkor már ha pont az üzlet előtt állok és hív Séci neki is kell valami. Ezek után muszáj volt vennem egy zöld géllakkot, hogy Ingi kiugorhasson holnap reggel a bőréből, főleg ha meglátja mit műveltem a körmeimmel, lehet tőből le is vágja a mancsaimat aztán mehetek Isten hírével. :))) Esélyes a stroke és jogos is. Megráztam a pofonfát. Irány a Vízforraló projekt, beléptem a Mediába és hát az történt, hogy én éjjel kinéztem egy fejhallgatót amibe bele is szerettem kábé azonnal. Egy baj volt vele, hogy gyerek fejhallgató volt, áhhh hát csak felpróbálom és természetes a mini fejemre jó volt, az apró tapsifüles füleimről nem is beszélve. Persze Hókipóki megpróbált lebeszélni, mert így sem figyelem a környezetemet, így meg aztán egyáltalán nem fogom. Esküdöztem, hogy ez nem így van/lesz. Találtam egy egész pofás vízforralót, persze ami szerelem lett volna az majdnem egy 20as volt…a színe miatt. Azt elengedtük azért. Így gazdagabb vagyok egy szuper vízforralóval ami ajándék volt Hókipókitól, és magamtól pedig egy mentaszínű JR300BT kaptam. Persze nem iszunk előre a maci bundájára. Most tesztelem a kis aranyost és csak somolygok, hogy haladtam a korral nincs kábel amibe beleakadok. És olyan szééééépi. 🙂 ❤ Sőt képzeljétek a dobozban volt egy csomó színes matrica. Olyan jó gyereknek lenni. Ma még a kecóra is jutott idő és kitakarítottam. Sőt előtte még Sécivel is randiztam egy rövidet. Este pedig Zsunókámmal. Nem rég értem haza. Valahol a szívem mélyén reménykedtem egy napzárós fagyiban de hát…azt hiszem ezt most el kell engednem. Biztos ami tuti a fagyasztóba bedobtam ma pár jégkrémet. :))) Nem tudom milyen indíttatásból de ma megittam 2 jeges szójás chai lattét, ezzel még nem is lenne baj de mind a kétszer kértem bele egy presszót, én aki sose kávézik. Most úgy érzem mindjárt kiugrik a nyuszi szíve.

Egyébként simán felpattintottam a porszívót a galériára. :))) Csak ha valaki nem merne galériát takizni, szóljon mert rejtett tehetséget véltem ma felfedezni magamban. De a törpe seprűvel is jól boldogulok – Ezt Séci tudja tanúsítani – mindig azzal teszünk csodát amivel tudunk. Nem mindig jut nekünk varázspálca, olykor csak egy sima vesszőcske áll a rendelkezésünk és azzal kell megoldani mindent. Szebbé tenni.

Mindent próbáltam elkövetni, hogy dolgozzam kedden de hát úgy alakult, hogy mégsem. Ellenben olyan jó lenne ha pénteken valaki ledobna Siófokra, mert a vonatok a legdebilebb időpontban mennek vagy 9re leszek lent az korán van, vagy 11re az meg késő, mert 11re van időpontom. Oszkárt nem tudok foglalni mert délelőtt nincs aki arra menne…jellemző. Ez is az én formám. Szóval ebből korai vonat lesz…majd elmegyek reggelizni és lemegyek a partra, azért csak el tudom ütni az időt lent, mégis csak a Balaton…!!! Legyen szép az idő, ennyit kérek csak. 🙂

Szerintetek a szomszédok kiakadnának ha az ezer éves mikróba pattogtatnék közel éjfélkor egy vajaskukeszt? …nah jó nem leszek görény eszem zöldség chipset. Most le kell másznom a magasból…mindjárt visszajövök, ne menjetek sehova. …itt is vagyok. Kedvelem ezt a Kettle VegChipset…rendeltem egy kartonnal 15x40g december 15.-ig meg kell zabálnom. Azt hiszem el fog fogyni. Jó az a Culinaris csak ne lenne olyan baszott drága.

Az van, hogy szerelmes vagyok nincs mit tenni…fülig belezúgtam a fejhallgatómba, dobtam mindenkit durván. :))) hihihi.

Most tegyük ki a 18-as karikát! Jön a nyálas rész…aki nem bírja ne olvassa tovább.

Tudjátok van az a pillanat, amikor végre átölelhettek valakit, még ha van rajta pár réteg akkor is…és Ti annyira zavarban vagytok, hogy csak nagyon finoman csimpaszkodtok belé és milyen jó, hogy éjjel van és sötét, és Ő ebből mit sem sejt. Nem akartok tolakodva kapaszkodni de muszáj, mert különben lepottyantok. Fogalmam sincs, hogy meddig leszek képes 3 lépés távolságot tartani. Tényleg…lövésem sincs. És az a nagy büdös helyzet, hogy nem is akarok. Mert úgy döntöttem elhagyom a biztonsági hálómat és minden pillanatot meg fogok élni, jót is rosszat is. Inkább legyen 30 perc csodálatos mint az egész élet egy unalmas fos. 36 évig éltem úgy, hogy az agyam és a realitás döntött, hát most kipróbáljuk a szívünket. Mi történhet? A legrosszabb? Beengedünk valakit, lehet olyat akit nem kéne. És akkor mi van? Fájni fog? Lehetséges. De az is lehet, hogy nem. Nem tudhatom. Azt sem tudom, hogy holnap mi lesz.

Egy másik idősíkon ez a lány és az a fiú csak fekszenek egy kanapén és beszélgetnek, nem tépik le egymás ruháját, – persze ez sem lenne egy rossz ötlet de …- csak fekszenek, mindketten a hátukon, sok mindenről csevegnek, nevetnek…olykor hallgatnak. Az ujjaik szép lassan összefonódnak. Mintha az lenne a  világ legtermészetesebb dolga. Nem sietnek sehova és élveznek minden pillanatot.

 

Holnap egy kis Likó Marciiiiii…azért őt nem dobom, ahogy Amerika kapitányt sem. ❤

Beu szerint a legszebb ajándékot adtam…szívem legbelsőbb titkait. Aki ezt nem értékeli az egy Pöcs!!!…ezt nem én mondtam. :)))

Aludni kéne…mert már péntek van…a gondolatoknak le kell csillapodniuk a fejemben. Meg a kávé eltűnhetne a szervezetemből. :)))

 

Őszinte leszek, már készen volt a bejegyzésem 60%-a amikor is egy gombnyomással töröltem azt és már nem tudtam visszahozni. Lehet azért törlődött, mert valami egészen másról kellene írnom vagy szimplán béna vagyok. Tegye fel a kezét aki szerint nyomi a Nyuszi!!! 🙂

Dióhéjában annyi van/volt, vasárnap reggelre elment a hangom, a kollégáim legnagyobb örömére, akik egész nap ezzel szívták a véremet, egy idő után nem volt vicces de mivel nem tudtam visszaszólni már a suttogást is elhagytam…pedig egy darabig ez lesz, a doki 2-3 hetet mondott, ha a fájdalom nem tűnik el péntekre akkor kapok antibogyeszt amitől majd kiszőrösödik a talpam de ez van. Aztán hősiesen leszedtem a függönyöket a melóhelyemen, egy falétráról – tudjátok ilyen van a szobafestőmázolótapétázóknak is csak sokkal nagyobb méretben. Harmadik fokon balettozva, remegtek a térdeim. Ez is kipipálva de vissza már nem biztos, hogy én szeretném tenni.

Minden programomat lemondtam és Szilu után meglátogattam a Családomat. Mindenki sárgát kapott, és gondosan tisztára töröltem a hideg márványlapokat. Egy másik úton indultam el, arra még sose jártam. Hallgattam zenét és nézelődtem, nagyon lassan sétáltam. Emberi ésszel szerintem ez mindig felfoghatatlan lesz, akkor is ha ez is az élet része. Először mindig a Dédimhez megyek, Ő 96 évet élt. Szívós volt az öreglány és mindig mosolygott. Első körben amikor felhőket fotóztam, azt gondoltam eltévedtem. Úgy voltam vele, hogy előbb vagy utóbb jó helyen fogok kilyukadni. Ez így is lett. Megtaláltam, rendbe raktam kicsit, gyertyát gyújtottam, megsimogattam és továbbálltam. A Nagyim, Nagypapám és Anyukám “egy helyen vannak”. A lépcső persze sehol, bár egyedül nem bírom el. Szóval újabb takarítás, csimpaszkodás. Ha valaki messziről figyel biztos komplett idiótának néz, ahogyan csimpaszkodom a “lakatlan helyekbe”. Természetesen kis ruhában, mi másban. Kész lettem, kiosztottam a sárga gerberákat, Anyunak ez a kedvence. A minigerbera. Mindig is a hideg rázta a temetői virágoktól. Megtudom érteni. És most mindenkinek gyújtottam egy gyertyát is, egymás mellé szépen sorban. Aztán csak álltam, néztem Őket, majd beszélni kezdtem hozzájuk. Meséltem arról, hogy a Testvérem 2 hónapja tiszta és lefutotta a félmaratont, bár nem mondtam neki de büszke vagyok rá. Azt is elmondtam, hogy Hókipóki jól van és Anyukámnak már két Unokája is van. Persze hozzátettem, hogy ezeket Ők biztos tudják és remélem jó helyen vannak. A Nagypapám mindenkit elpicsáz römiben, a Nagyim olvas és Anyukám meg főz…mindenkinek akinek csak lehet. Nah igen, nem minden öröklődik. Napok óta szerettem volna sírni de mindig a legröhejesebb helyeken jött rám, pl.: munkahely, 8E busz, 110 busz, pedizés közben. Szóval csak ott álltam, elbújva a napszemüvegem mögé és tudtam, hogy most nekem kell színt vallani. Valami olyasmivel kezdtem, hogy hiányoznak nekem. Majd ránéztem Anyukám ‘kövére’ 1950-2008, bassza meg. Azt mondtam hiányzik, nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe és ekkor megtörtént a csoda mert végre sírni kezdtem. Azt hiszem ez már kijárt nekem. Egy jó sírás. Közben motyogtam neki, hogy úgy érzem nem csinálok mindent jól, vagy honnan tudom, hogy az a dolog jó. Miért olyan emberhez vonzódom akihez nem lehet és miért érzem még mindig azt, hogy üres vagyok. Mi van ha mást várnak tőlem és hogy annyira szeretném ha csak pár percre találkoznánk. – Tudom ez nem lehetséges. – Kérdéseim vannak amikre nem találom a választ. Nagyon rég álmodtam Vele. Jó lenne ismét találkozni. Sokat gondolkodtam mi lenne ha tényleg kapnék pár percet Vele. Nem kérdeznék semmit csak magamhoz szorítanám. Miután befejeztem a mondókámat a bal tenyeremet mindenkire ráhelyeztem. Háromszor elismételtem a ‘szeretlek’ kifejezést és puszit helyeztem rájuk. Kábé 40 perces sírás után még sétáltam össze vissza a temetőbe, jól esett ott bóklászni. Mentem amerre vittek a lábaim, és felmarkoltam pár gesztenyét az útról. Bámészkodtam és csináltam pár képet még.

Amikor azt gondoljátok, hogy milyen erős vagyok és fuuu nekem milyen kurva jó, megyek és csinálom és masszív vagyok, ami irigylésre méltó. Nos én munka után haza jövök és leteszem az álarcomat az asztalra, amit minden reggel felveszek. Miért teszem ezt? Nem tudom, így alakult az évek során. Irigyeltek? Én is Titeket, az összes érzést amit ki tudtok mutatni. Képesek vagytok gyengék lenni, esendőek. És igazából ez a bátor dolog. Nem nagy cucc fel venni egy maszkot és mögé bújni…azt gondolom, hogy ha igazán megismernétek…a lelkemet ami nekem az érzékenységgel egyenlő akkor már nem az lennék akinek most gondoltok.

Ezzel persze nem azt akarom írni, hogy skizó vagyok és nincs olyan ember a földön aki ne ismerne, mert hála az égnek vannak olyanok akik belátnak az álarc mögé vagy egyszerűen csak leveszik az arcomról. Mert nekik nem kell. Ők azok az emberek akik belelátnak a szívem legmélyebb zugába. Megtudnak ölelni anélkül, hogy ellökném őket. Nem fognak elítélni, vagy pálcát törni a fejem felett, mert Ők az én barátaim a Családom részei. Akkor is ha 800km laknak és akkor is ha a szomszéd utcában.

Azt hiszem most fogtam fel ezt a sok változást ami április óta kísér, most jutott bele a rendszerembe. Meg kell velük birkóznom egyedül. Nem akarok és nem is tehetek másokra terhet de elvenni sem akarok és nem is fogok. Meghallgatok, mert tudom jól esik másoknak. De nem osztok tanácsot és oldom meg helyettük az életet.

Egy biztos: 1 életünk van. Ami nagyon rövid, ha mást nem ezt megtanultam. Lehet nem tudok biciklizni, nincsen diplomám vagy saját lakásom, nem járok minden héten menő helyekre. De tudok írni, olvasni, egyre többet hallgatni, nevetni, őszintének lenni akkor is ha Te nem akarod, hogy az legyek. Ezt az életet szeretném megélni úgy ahogyan az nekem a legjobb. Ha egyedül akkor egyedül ha veled akkor veled. Egy pillanatig sem szeretnék boldogtalan lenni csak mert rám akarnak erőltetni egy társadalmi sémát, minden változik. Amiről azt gondoltuk tegnap, hogy zöld lesz az holnap már kék.

Nem tudom, hogy bizalmat adhatok e. Pedig ennek csak úgy jönnie kéne, nem? Az lenne a normális. De én gondolkodom rajta. Előbb vagy utóbb hozzá kell majd szoknom, hogy idegenek is olvassák. Nem fog tetszeni mindenkinek és ez így van rendjén. Viszont ez akkor is az én világom ha beengedek valakit akkor annak bizalmat szavazok. Valamiért.

légyszi ne pakoljàtok tele szomorú fejjel a bejegyzésemet. 😂😂😂

…mondjuk elaludtam csak csupán 40 percet reggel, îgy már nem maradt idő takarítani. De mèg ezt is meg tudom fejelni, mert rossz buszra szálltam, amikor mentem a Borsóhoz. Miért gondoltam, hogy a 8E pont arra megy mint a 7 busz. 😁 Aztán elfelejtettem leszállni az Astorián szóval elbuszoztam a Bah-csomóig. Odaértem ahova indultam. Jó volt megölelni Borsót, hiányzik. Ezt más nem igazán mondhatja el magáról. Beléptem a Szatyorba és mintha egy idegen helyen lettem volna. Semmi nem köt már oda. Ennek is itt volt az ideje. A pletyka persze hamar szárnyra kapott…ma újabb üzenetek: mi történt, gyere mesélj! Már nem akarok mesèlni. Engem igazol minden, leginkább az, hogy azóta jól alszom.😂😂😂 Lezárult egy vaskos fejezet.

Szatyi után *Keravill* egy kis pletyi és csokoládés-törökmogyorós keksz. Nyugi vittem haza is, így ha jön VeGa lesz mit ennie a bor mellé. 😆 Futás haza, menni tovább…Zuzu, Hókipóki, majd ismét megpakolva mint egy málhás szamár irány haza. 1 óra…mosást indítani, és fél2kor elszenderedtem. 2kor szemkinyit gyors teregetés, rohanás Rituhoz hajat vágatni…majd fülhallgatót cseréltetni és most itt vagyok azon a helyen. Persze fél órával korábban ideértem. Most itt állok egy fa tövében a Rózsadombon. Nagyon ugat egy kutyus. Nah jó azért el laknék itt fent a város tetején. Fehér ruhát vettem fel és a földgömbös fülbevalóimat választottam erre a találkozóra.

Az emberek megbámulnak. Bizonyára a fehér ruha teszi ezt. 🤘🏻 Vagy a séróm amit összevissza fúj a szél. 🙈🙉🙊

Elvileg fél7ig tart ez a valami aztán irány Hűvösvölgy majd a Rumba. Egy Nagyira kötelező tiszteletünket tenni. Valószínűleg több nem is menne, mert ma egy szendót ettem és dögfáradt vagyok. Ki is fog ütni. 😂😂😂

Negyed7 már a fogalmam sincs hànyas villamoson vagyok. Kicsit fázom. Amikor először voltam kineziológusnàl utàna órákon keresztül fáztam pedig kint volt vagy 40 fok. Most is fázom. Az este olybàtűnik másképp alakul. Pedig annyira nagy kedvem lenne kimozdulni. De mindenki ezer meg egy felè vannak. Vègülis holnap kimozdulok. 😂😂 azt hiszem megkeresem a Lidlit a Király utcàban. Ez àm a program. Jó, nem?! Ha ha ha.

Lidli meg van. Vettem is ezt azt, mondjuk amiért eredetileg mentem azt elfelejtettem. Majd holnap reggel elsétàlok. Bár szerintem csak szombat este fogok főzni. Kabin előtt inkàbb kiganézom a pecót. Mègjó, hogy a víz benne van a közös ktg-ben, mert Nyuszi olyan mint egy mosómedve. 🐰🐻

Összességèben jó volt ez a valami amin voltam de mivel nagyon személyes ezért nem szeretnèm kivesézni. Sok olyan dolgot mondott amit én magam is tudtam de kellett, hogy kimondja egy idegen. És persze mondott olyat is amin nagyon meglepődtem. Van min elfilózni.

Rákérdeztem a Kismajomra is…elég érdekes választ kaptam.

23:36…talán már nem kellett volna meginnom azt a fentimans kólát… 🐽🐽🐽

Szerda éjjel 0:44 Itthon ágyban, mindjárt kelek. Egy egész listám van a mai napra. Jò lenne a végére jutni, mert akkor részben behoznám a lemaradást, a maradék péntekre maradna és tisztalappal kezdhetném a jövő hetet. Reményeim szerint.

A mai nap könnyebb volt…mert! De azt kívánom bárcsak sose talàlkoztunk volna. Össze zavartad a tökèletesen kiegyensùlyozott rendszert. Legutòbb ezt 2017 augusztusban sikerült valakinek. Persze azòta a Chef mint tudjuk a ködbe veszett…de Ő egy pont az èletemben.

Az első olyan ember volt aki felràzta a testemet-lelkemet-mindenemet. Éreztem.

Ha erre a Kismajomra nèzek, nem is tudom csak ùgy megszeretgetnèm. Valószìnűleg Ő sem illene hozzàm de a kèmia az kèmia. Szerettem volna megsimogatni az arcàt de annyira fèltem a reakciòtòl, hogy nem tettem. Most pedig azt bànom, hogy nem tettem meg.

Zsunò szerint egy gát van bennem. Valòszìnűleg, még mindig Anyu miatt. De a baràtaim nem tudnak èrdembeli tanácsot adni, mert elfogultak és nem is pszichològusok. Ismernek. Talán most egy olyan emberre van szükségem akinek lövése sincsen, hogy ki is a Nyuszika. Egy idegen ember aki külső szemlélő. Nos hát pénteken találkozni fogok egy ilyen emberrel. Nem várok csodát sem megoldást de ötletet, útmutatást igen. Holnap össze kell gyűjtenem a kérdéseimet. Fel kell készülni rá, aztán ezt a találkozòt leöblítjük egy koktéllal a Rumbában vagy a Fröccsteraszon egy akármivel. Kicsit fêlek de ezt a lépést is meg kell lépni, hogy irányba álljak.

Szerda 12:23 most úgy érzem nagyon jò időt futok. Ezèrt még plusz két dolgot beszerveztem mára. 😁 A pénteki táncrendem is szépen telik befele.

Nagyon várom ezt a pénteki valamit.

Szerda este 21:08 a délutánt Beuval töltöttem, az Ő élete sem könnyű mostanság. Azt mondta szerinte én Masszív vagyok. Elesek, felállok, elesek, felállok. Míg mások fekszenek a földön és sírnak én már 5 lépéssel előbbre vagyok. Állítása szerint jòl nézek ki…hát pedig egy darab szarnak érzem magamat mostanában de örülök ha ez kívülről nem jön le. Jòt beszélgettünk mint mindig, mondjuk vele nem lehet rosszat. 😍😍😘😘 Szerinte elropogtatnâm reggelire. Mindenesetre holnap lesz egy nyugis napom. 😂😂😂

Az jutott eszembe, hogy hogyan fogom a porszívòt felszuszakolni a galériámhoz tartozò kámikáze létrán…nah de majd pénteken ezt is megoldom amikor is kiganézom a kecòt, majd főzök egy jòt. Basszus csak ne kéne olyan korán kelnem DE muszáj lesz, hogy mindenre legyen időm. Basszus nem hoztam lábast amibe tésztát főzök akkor az is egy újabb kör pénteken. 😂😂😂 Annyi minden van az agyamban néha, hogy egy két dolog kipotyog.

Bár kipotyognál Te is onnan…😀😀😀

Szeretem a kutyákat de a szomszéd puncinyalogatò dögjét a szögre fogom akasztani, ha sokáig nyivákol mint egy elbaszott macska.

😎🤘

Azt szokták mondani az okosok, hogy ha lehull egy csillag akkor egy gyermek megszületik és ha egy újabb fényes csillag lesz az égen akkor meghal egy ember. Azt hiszem ma mind a kettő jelenség láthatò az égen. Bizonyára ez minden nap többször meg is történik. Ilyen az élet. 💫💫💫

Baszki van egy kollégám…kurvaidegesítőafazon. Azt mondja nekem: főzzek le neki mindig egy presszòt ha üres a pohara és tegyek neki szòdát. Hát barátom nem vagyok szobaszervíz és még csak a főnököm sem vagy. A drágád meg pláne, hogy nem. Megkérni meg lehet. Egész nap jò kedvem volt. Aztán…kicsit elszaròdott. De megettem 2 almát és most tök nyugis lettem. Lassan vége a napnak és azt hiszem haza sétálok. Kell, hogy átfújjon rajtam a szél.

Őszinteség. Jò is meg nem is. Számomra felfoghatatlan az, hogy emberek, hogyan képesek nem kimondani dolgokat. Néha szeretnék belelépni a saját arcomba, *basszus Nyuszi ezt már nem kellett volna kimondanod* de hát de hát ez vagyok én.

Tegnap éjjel nagyon sok téglát pakoltam magam elé-mögé-mellé. Azt nem mondom, hogy a mágnesesség ellen jò de sokban könnyített ma rajtam.

Tegnap lekucorodtam a kanapêmra és sírni kezdtem. Nincsen különösebb oka, csak ez a sok változàs megviseli a Nyuszit. Ha valaki 2017-ben azt mondja, hogy ennyi minden történik majd velem 2018-ban biztos körbe röhögöm.

Annyira nagyon szerettem volna megsimogatni az arcát. Minden hátsòszándêk nélkül. De nem lehet.

A lány egy másik idősíkon van, ahol kèt kezébe fogja a fiù arcát, aki megvárta az iskola előtt. És ez a pillanat sosem ér véget.

11:06 pòtlòbusz…tuti metròs vezeti ezt a buszt … vagy aki a hullâmvasútat kezelte a VidámságosParkban. Úgy ugrat a csávò a Váci úton, hogy majdnem eldobtam a telefont. Para.

Nem aludtam sokat azt is szarul. Hülye álmok, buta első gondolatok. Az edzést le kellett mondanom, mert a talpaim nem az igaziak még mindig…és hât eléggé nyűgös is vagyok. Szòval csak sok türelmet hozzám.

Tegnap este Nickyvel beszélgettünk a pasikròl, emlékekről amit ajándèkba kaptunk. Pl én vettem egy kis rajzolt kêpet Rhondán…akkor még szb-vel voltam. Majd – bár szakítottunk – bekereteztette nekem és kint van a falamon. Attòl, hogy félre dugott nekem az egy szép emlék maradt. Ő volt az első aki virágot küldött a munkahelyemre ismeretlenül. Az első randi csak ezután következett. Madarat lehetett velem fogatni. Manapság van még ilyen? Annyira klassz dolog meglepni valakit.

Remêlem tudtok a sorok között olvasni…tudjátok…hamarosan itt van a születésnapom is. De ne a Szatyiba küldjétek mert már nem ott vagyok. 😁😁😁jah és a lakhelyem is megváltozik holnaptòl. Sok sikert a megfejtéshez.

14:17 nincs jobb egy szuper ebédnél a Barátokkal. Nekem továbbra is FEszter a hétköznapi hősöm. 4 gyerek basszus. Ő az egyik példa azon kevesek közül, hogy a szerelemben lehet a második az igazi és, hogy mindent lehet elöről kezdeni. Szerintem még sose láttam ilyen boldognak. Pedig már ismerem több mint 20 éve. Csinálja a hétköznapokat. Gyerekeket nevel, példát mutat, anya és feleség. Ami a legfontosabb, hogy nem adta fel önmagát, mert îgy is lehet. Bár nem vagyok még anya de biztosan állíthatom, hogy az a legnagyobb melò. És a legszebb is. Talán egyszer majd nekem is kijut a jòbòl.

17:35 kulcs

20:15 kezdetét veszi a tánc. 4 òra és 3 kör, nem tudom hányszor megjárt 4. emelet. Elégettem egy hétre előre a kalòriaháztartásomat. És fogytunk Nickyvel 1-1 kilòt. Éjjel negyed1re áthordtunk mindent. Fél4ig pakoltam majd büdösen, szemüvegben, és telefonnal a kezemben ki is dőltem. 8kor kelés és pakolászàs tovább.

12:30 ikea… semmi sincs amit akartam de azért elvertem 35öt. Legközelebb is a Nagynénémmel megyek, mert tök jò ötletei voltak.

15:00 ebéd, már majdnem elájultam. Közben jön egy érthetetlen üzenet a szàmomra. Azòta se tudtam megfejteni. Fura.

15:50 Jysk állòbizbasz és szárítò.

Szerintem csipesz hiány van a világon.

16:10 Kik és a sok szép színes csipesz. Éljen. Nyuszi boldog és vesz egy plüss dínòt is, mert már tök felnőtt.

16:40 itthon. Pakolás, mosás, készülődés az estére.

Lánynak öltöztem, mert még csak egyszer voltam rajtam az a szíp ruha…elindultam kis szél, oké nem lesz gáz. Koncert kezdése előtt 10 perccel első zuhany. Ezt is lehúzhatjuk a bakancslistáròl. Koncert vége utolsò előtti szám újabb zuhany. Őrjöngtünk az esőbe Nyesttel, Vikivel és Sommal. Nah jò Som inkább belül bulizott. És az eső hazáig kísért. A kis kedves, szerintem még sosem áztam el így. Koncert után melegzuhany, télizokni, mackò, pòlò és a takarò alá.

Egy csalòdàs volt szàmomra, hogy nem volt ott a Fekete vonat. Pedig nagyon vártam a Hol van az a lâny…!

Este még Mr. Svájc írkált. Most nagyon pròbálkozik…csak hát csak hát aki egyszer eljátsza a Nyuszi bizalmát…nah igen. Tök jò faszi, minden van ami a mai lányoknak pont elég, már aki az anyagiakra bukik.

…A baj csak annyi, hogy én most mást szeretnék megszeretgetni. Őt viszont úgy meg nyunyurgatnám, hogy kiűzném belőle a rosszkedvet egy életre.