Vége van Rómának. Nah nem úúúgy de mi hazajöttünk, tegnap meg is érkeztünk, épségben egy kalandos kámikáze transzfer sofőr és másfél órás repülő indulás csúszással. A medence mellett bömbölő hangfal zenéi még a fejemben zakatolnak.

Hétfő este van. Augusztus 20. Tűzijáték. Itthon egyedül egy pohár borral. Mehettem volna az Ellátóházba koncertre de – bár a barátaimat nagyon szeretem – az összes többi embert nem biztos, hogy ma el tudtam volna viselni. Ma nem.

21:30 Himnusz, felpattanok a kanapéról egy pohár borral a szoba közepén hallgatom. Kihúzom magamat. 21:35 ismét ülve és pötyögöm tovább ezt a bejegyzést. Nem ártana megtanulni két kézzel nyomatni az írást.

Kurva büdösek a szemeteim ki kéne rakni az ajtó elé. A szomszéd is mindig kiteszi. Vagy nem veszek levegőt. 2 pohár bor. Úgy volt, hogy lesz egy későesti látogatom de még őt is lemondtam. Ma kétszer tették fel nekem ezt a kérdést: Komolyan? …igen, komolyan. Ma valahogy jobban elvagyok a saját társaságomba, meg is vitattam ezt azt magammal.

Úgy döntöttem nem vagyok átjáró ház, nah nem mintha eddig 0-24 az voltam de a lelkemnek nem elég már az ami a testemnek igen. A születésnapomig cölibátust fogadok. Az igazából már nem is olyan sok…kicsivel kevesebb mint egy hónap. 37 éves leszek. Bakter…és egy keddi napra fog esni. Amilyen szerencsétlen vagyok még dolgoznom is kell majd, nah nem mintha nagy dobra verném ezt a napot. De jó lenne egy klassz kis program. Mondjuk lemenni a Balatonra mert idén még nem voltam. Csak nézni a vizet csöndben, magamba szívni a tájat.

Mostanában sok embernek feltűnhetett, hogy hallgatok, mármint befogom a bagólesőt. Ebből azt lehetne következtetni, hogy tök depis vagyok de igazából csak gondolkodom. Próbálok zöld ágra vergődni saját magammal ami lássuk be nem könnyű.

Valamelyik nap azt mondtam Zsunónak, hogy mennyivel egyszerűbb azoknak az embereknek akik egyszerűek. Erre azt a választ kaptam, hogy persze sokkal, de akkor mit élveznénk.

A testem nagyon vicces, mármint ami a bőrömet illeti…kétszínű vagyok…pár hét és újra fehér ember leszek. Egy darabig mesterséges napra sem vágyom.

Nem bírom tovább a szemétszagot…váááááá!!! Kilakoltatva az ajtó elé. Most így már sokkal jobb.

Egyébként a Diótörőt hallgatom éppen.

4 hónap múlva karácsony, ez az év úgy eltelt, hogy észre sem vettem.

Volt már veletek úgy, hogy azt éreztétek valamit muszáj megtennetek? Akkor is ha tökhülyeség az egész?

Nem mondom azt, hogy új emberként tértem vissza Rómából de találtam még utazás előtt egy jó könyvet amiről már biztos írtam és bár bizonyára ez sem szentírás de nem hagyhatom, hogy egy ember kihozzon a sodromból, mert pontosan erre játszik. Egy dolgot tehetek: átnézek rajta pont úgy, ahogyan ő is átnéz rajtam. Ráadásul pont egy ilyen jelentéktelen szutyok, nem tudom, hogy szállhatott el az agyam. De tisztalap. Szerdán bemegyek és csak mosolyogni fogok, valamint minimális kommunikációt folytatni. Kedves leszek ahogy eddig is mindenkivel de a vonalat meghúztam ami igazából az ő védelmüket szolgálja. A szemeim továbbra is nyitva vannak de azért viszonylag “sok” a szabadidőm így most kell mást is csinálnom mellette, hogy aztán az más legyen az amit szívesen csinálok.

Mondtam, hogy egy fotós Fiú elolvasta két blogomat? Vagyis lehet többet…!

Néha eltűnődöm azon, hogy félek a közöny annyira eluralkodik rajtam, hogy a lelkemet nem fogja megérinteni semmi.

Tegnap este megnéztem egy Almodóvár filmet, engem megérintett…sírtam is. Nem is akárhogy. Megkönnyebbültem.

 

Tanulságos. Számomra. Avagy sosem tudhatjuk, hogy egy tragédiát hogyan dolgoz fel egy másik ember. Számomra teljesen idegen az összeomlás, hogy feladjam, alkoholhoz vagy droghoz nyúljak. Én megyek előre akár csukott szemekkel is. De a legtöbb ember nem ilyen és ilyenkor jön a képbe az elfogadás. Mert ők megreccsennek, elesnek, beleakarnak fulladni a saját bánatukba. Van aki gyenge de ettől ő is ember, sőt az ő lelke sokkal hamarabb talál megnyugvást, mert kiadja az érzéseit, még egy olyan típusú ember mint én max a négy fal között kezd el zokogni, összekuporodva a szőnyegen.

 

Néha az az érzésem: nem létezel.