…hanem megszeret valakit, egy különleges embert aki számunkra az. Aki nem szívből szeret, nos az általában érdek ember és nem is tudja, mit jelent szívből szeretni valakit. Én tudom. A pillangó-effekt, amikor null huszonnégyben csak a másikon jár az eszed, sutba vágnál mindent csak egy pillanatért vele. Nem sok ember iránt éreztem ezt de azért akadt egy kettő. Minden kapcsolatomból tanultam.

És bizonyára most is meg kell tanulnom valamit. Ha nagyon csöndben maradok és figyelek a belsőhangra – tudjátok arra a kis izére ami mindenkiben ott van, csak sokan szeretik elnyomni – akkor meghallom a lényeget amit már évek óta hallok. Csak valahogy mindig más volt a fontosabb vagy nekem is könnyebb volt ürügyet keresni. Mert az sokkal könnyebb. Az utóbbi időben nagyon sokat dolgoztam, és rádöbbentett arra, hogy más életre vágyom. Rengeteg dolog fut jelenleg a háttérben de tudom azt, hogy ez így nem jó. Nem vagyok boldog és ezért csak én tehetek. Hiszen mi felelünk a saját boldogságunkért. Megrekedtem. Egy szinten. Sosem voltam ilyen mélyen, elkeseredve és blablabla DE a megoldás mindvégig ott volt az orrom előtt. Féltem belátni, hogy tényleg ez az. Most, hogy tudom mit szeretnék minden téren körül fogom járni, hogy nekem mi a legjobb. A nyaralásom Nyesttel pontosan arra lesz jó, hogy magamba nézzek, azt gondolom ott is választ fogok kapni pár kérdésre. Minden út Rómába vezet.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van pár olyan ember a környezetemben akik támogatnak és ha kell átsegítenek átmenetileg a nehézségeken. Szeretnék ismeretlen lenni valahol, megismerni valami egészen mást. A felhők vajon mindenhol ugyanolyanok? 36 éves vagyok és semmit nem láttam a világból, nem ismerem más emberek kultúráját, nem léptem ki a komfortzónámból. Szűkös lett nekem idebent, a lelkem ki akar törni, nem elég ez ami most van. Egy másik útra kell rálépnem, mert amin most járok már nem az enyém. Legyen csak egy szám: 171 ennél csak kevesebb lehet, több semmi esetre sem. Remélem egy nap mindenki megérti ezt. Bár azt mondják, hogy az életünket úgy kell élnünk ahogyan mi szeretnénk és nem pedig úgy ahogyan mások. Van akinek elég az amiben él, mert úgy boldog. Szerintem hatalmas lépés az, ha belátjuk nem vagyunk azok és ezt ki is merjük mondani. Szóval ez van barátaim: nem vagyok boldog. De persze nem fogok eret vágni vagy leugrani sehonnan ejtőernyő nélkül. Inkább lépek egyet a világ felé. Mert olyan szép nagy és engem vár.

Azt hiszem le kéne zuhanyoznom, tegnap sikerült eléggé bekarmolni a Nagyi bosszúja búcsúesten, a kép ott készült amit páran láttatok egy számomra fontos emberrel, aki mindig a szívemben fog lakni bármerre is sodor az élet. Az egy igaz pillanat volt. Szóval eléggé benagyiztunk plusz a fáradtság. Hazafele egy kis Meki Nyesttel, mert ilyenkor jót tesz. Ma már főztem és megnéztem a P. S. I love you című filmet. Mert hát mit nézzen az emberlánya ha nem romantikusat.

Rossz látni amikor az egyik nagyon jó barátunkból a fény kihuny. Csak mert egy kis seggfejpöcs belesétál a kis szép lelkébe. Nem véletlenül már képről sem volt szimpi a srác, ha találkoznánk még lehet el is gáncsolnám. Nem szeretem ha bántják azokat akiket szeretek és bár tudom felnőttek vagytok és megoldjátok de nah…kis gyökér kívánom neked, hogy soha ne találkozzunk.

Hiszem azt, hogy az élet nem véletlenül rekeszt ki embereket az életünkből. Valószínűleg azért, mert csak fájdalmat okozna nekünk…nekem 2 ilyen is van, sőt ha jobban belegondolok akkor 4. Lassan háremet tartok a számkivetettekből. Vicces.

Az életfája.