Pròbáltam megfelelő címet találni ennek a bejegyzésnek DE ha negatívat adok akkor azt gondoljátok az egész bejegyzés szomorú, ha meg pozitívat akkor azt, hogy minden rendben van. Szòval nyugodjunk bele nincs cím.
3as villamos. 13:27 jobb oldalamon helyes, munkás cigánygyerek. A balomon egy vén banya aki üvölt a telefonba. Csak mondja és mondja. Közben felszállt egy 50 év körüli pasi a gyerekével…a faszi meredten bámulja Klári nénit aki csak mondja és mondja. Maxon van a fülesem de még így is hallom elvétve a hangját. Elnézek a villamoson és mindenhol megkeseredett emberek. Szívem szerint elvenném a telefonját és suttogva közölnèm vele: neked mi a fasz bajod van? Mièrt üvöltesz baszki? Tudtad, hogy akkor is hall a vonal túlvége ha nem üvöltesz baszod. Ááááá. – közben a pasi leszállt de most lettem figyelmes egy másik idős hölgyre aki forgatja a szemeit. Csoda történt a Klárika leszállt és mi pont összenéztünk a másik nénivel: összekacagtunk. Bizonyára ugyanarra gondoltunk.
Istenem add, hogy Ròmában ne halljak magyar nyelvet. Csak mosolygos emberekre vágyom. Napsütésre, békére és a csodára. Abban reménykedem majd a nyaralás ideje alatt megvilágosodom. Az igazság az, hogy tudom mit kell tennem.
Attòl tartok ez nem egy hullámvölgy. Jobb nem lesz. Utálok bejárni, utálok ott lenni. Utálom, hogy sosem lesz változás mert a többiek beleszarnak. És sajnos a tulajdonosokon is azt látom, hogy belefàradtak az egészbe. Nem haladunk. Minden szerdán megkapjuk a fost a nyakunkba. Mindenki mutogat a másikra. Nem vagyunk egység. Egy nagy rakás szar az egész. Nem akarok belefulladni. Utálom az egészet. Fárasztanak az emberek – kivétel annak az elenyészőnek. Szòval most küldözgetem a CV-t.
Nem megy tovább.
Tegnap ültem a kanapémon és nem csináltam semmit. Nem gondoltam semmire. Aztán kinéztem az erkélyre és arra gondoltam mennyire egyszerű lenne csak leugrani. Mostanában ez gyakran eszembe jut. Megszűnni.
Teljesen rossz helyen vagyok. De ezt legalább sikerült belátni, ahogyan azt is, hogy munkát kell váltanom záros határidőn belül. Az egyik mítingen úgy ültem ott, hogy nah jò most felállok. A vicc az egészben, hogy ők max azt vennék le, hogy mi a szarèrt hisztizem és biztos mensizem. Hát nem baszki.
Egyébkènt a héten kiugrott valami költőnek a gyereke az ablakon. (1 utcával lejjebb a melòmtòl) A Keravill elé esett és vége volt. Sokan azt mondjuk gyáva aki megöli magát. Mert az a legegyszerűbb. Nos nem szeretném védeni őket de szerintem hatalmas bátorság kell ehhez és persze mennyire kilátástalanul kell látnunk a körülöttünk lévő mindenséget.
Szòval elmegyek szépen Ròmába, visszajövök és kitalálom a hogyan továbbot Heti pár napra pultozni is visszamennék. Az ideális az lenne ha 4 òrába patikázhatnék és 3 napban pultozhatnék. Ìgy egyensúly lenne és szerezhetném a pontokat a gyakszihoz. De ezt a munkát is csinálnám amit most csak másik cégnek. Jò az excelben van mit fejlődnöm.
Most valahogy nem jòk a dolgok. És tudom persze majd kimászom, megoldom de most nagyon borúsan látom a világot. Nem látom a fényt az alagút végén.
Ma jòt csàszkáltam Zsunòval az ikeába. Hihetelen de nem vettem semmit. Ott legalábbis. A Carpisaba már annál inkább. Egy csoda szép bukszát. Remélem a Dva táskámat is visszakapom a jövő héten ès akkor megnyugszik a kis szívem. 🤘❤😎
Pasik…azok meg kik? NO COMMENT!😁😂😋

Lassan hazaèrek és bepakolom a bukszámat ami olyan mint egy fagylalt. Aztán kipattintok egy palack bort. 🤘🖖🥂😋😎😇

