…csak úgy a vállára hajtanám a fejemet. Nem akarnék neki mondani semmit. Csak csöndben ülni mellette vagy elterülve az ágyon szembe feküdve lábat felhúzva…ruhában, takarò nélkül. Simogatnám az arcát. Csak néznénk egymást. Majd a tenyerembe csòkolna és lehunyná a szemeit, somolyogna elégedetten. Akkor közelebb hùzòdnèk ès átölelném. Így pihennénk meg. Csak ennyi lenni. Se több se kevesebb. Ez az a pillanat. Mindig is az volt.

A minap eltűnődtem azon, hogy lehet e két ember a szívünkben. Nos fogalmam sincs. Mármint gondolhatunk kettőre, persze nem egyszerre. De az egyik megkaphatja a hét első felét, a másik úr pedig a másik felét. De akár lehet váltakozò napokban is mívelni ezt. Páros és páratlan. Az egyiket A, B, C tulajdonságok miatt kedveljük. A másikat pedig D, E, F. Hm? Valaki okos? Fenéket. Mindig tudjuk, hogy melyik az “igazi”. De akkor a másiktòl miért esik rosszul ha megjelenik egy màsik nővel? Dehogy nő…egy kis csitri. A kisujjam alatti szöszig sem ér fel. Mit tesz a nő? Természetesen másnap – esetünkben ma – zendás ruciba csapja magát, smink, mosoly és csupa csupa báj. Ez egy játék kettőnk közt. Tegnap este beszélgettem Zsunnal és odajutottunk, hogy ez a buborék így vagy úgy de kipukkadt volna. Nos, jobb később mint soha. Mert aminek kell, meg fog történni. Csinálhattok Ti bármit…ez már ott fent el van intézve. Az, hogy kivel fogunk hibázni vagy épp nem. Érdekes dolgok ezek. De sokat ne agyaljatok rajta.

A kisCsávò libidò mozgatásban nagyon jò. Elég ha rám néz csak aztán ne szòlalna meg. Bár nem hülye gyerek de annyi butaságot tud mondani, hogy megfájdul a fejem…nah igen ilyenkor bukik ki a generáciòs szakadék. Viszont ha nem vigyáz magára ő tipikusan az a megereszkedett dagi fickò lesz aki összeszed egy sugarmommyt és vele él majd nagy boldogságban. Látnátok az exét…uramIsten. Mondjuk azután a lány után elég sok mindenki felüdülés lehet…én meg aztán a TOP.

És akkor a másik úr aki sokkal érdekesebb, mert Ő egy kihívás számomra. Lassan egy éve. Nah igen Ő Az. Ahogyan lassan haladunk, úgy veszem észre a hatalmas lépéseket amiket tesz felém. És tegnap már kezdtem hangszínt váltani a telefon beszélgetésünk alatt…tudjátok olyan prüttyögősre de még időben észbe kaptam. Nem sietünk. Teret adunk. Ez nekem is egy tanítás. A türelem. Több idő kell neki, megkapja. Mert ha igazán fontos nekünk valaki akkor megteszünk MINDENT!!! Persze ez tényleg csak akkor működik ha tiszta szívből csináljuk és nem mondjuk pont ráérünk vagy kapuzárási pánikunk van. Meg kell tanulnunk, hogy az idő: ajándék. A másik embernek és nekünk is. Segít, hogy tisztán lássunk.

Számtalan olyan dolgot fel tudnék sorolni amit “normális” esetben nem tudnék elviselni. Nála nem zavar. Jò azért ne legyen büdös a lába. 😆😆😆 Szerintem ezek ilyen tudatalatti dolgok, nem mi döntjük el, hogy kihez vonzòdunk. Ez csak úgy jön. Ha egymás mellé tennénk az exeimet egy közös lenne bennük és az az, hogy teljesen màsok.

Most csak ülök a felhőmön, hátra hagytam mindent ami nem szolgál már engem. Ez ma is egy új nap. 😍

Tegnap kiraktam az egyik képet amit Tőle kaptam a telefonom zárolt-képének…és ha ránézek a telefonomra elmosolyodom. Imádom. De neki ezt még nem kell tudnia. Nincs még itt az ideje. 😇💙💚💛