Kedden már elkezdtem írni egy bejegyzést de időszűke miatt abba is maradt, most beléptem a gépembe és a piszkozat eltűnt. Talán jobb is így. Egyszer azt olvastam valahol, hogy azzal, hogy beszélünk egy dologról, helyzetről életben tartjuk azt. Én nem akarom tovább életben tartani ezeket…inkább továbbléptem, bízva abba amit az egyik főnököm mondd, hogy majd ahogy telik az idő elfelejtik az emberek az egészet…hiába nem én voltam a hibás ez már nem számít. Majd a víz tükörsima lesz. Egyszer biztosan. Inkább azért még egy apró szösszenetet nem baj ha tudtok, hogy múlt hét szombaton egy telefonra keltem: “ne ijedj meg de az történt hogy…”. Drága majdnem egyetlen testvérem ittas állapotban leperecelt az egyik emeletről a másikra. Nos fél nap intenzív és 2 nap sima osztály után haza is engedték. És persze neki ki kellett tennie facera a képet, azt már nem írta oda, hogy a hibás ő volt mert jól bebaszott, hanem valami gagyi dumát írt oda, majd megkértem vegye le a képet mert gáz amit művel, nem igazán értette csak azt hallotta meg belőle, hogy baszogatom. Hát nah…végül lekerült a kép, amit kb 300 lájkkal illettek és ugyanennyi kommenttel. Azért ne hagyjuk lógva a népet, rakjunk ki profilképnek egy olyan fotót ami kapásból 35 év letöltendő. És szerinte ez vicces. Tegnap ráküldtem egy smst, hogy mi meg, hogy erre visszakérdezett, hogy te ki vagy? hm… kabaré. STOP veszünk egy mély levegőt és tovább megyünk. Mert neki az a legnagyobb baja, hogy nem kap elég figyelmet. Nos én szívesen adok neki az én rivaldafényemből de mellé adom az akadályokat is, hogy oldja meg.

Azt is mondják az okos emberek, hogy a váratlan dolgok a legjobbak, nos aki ismer az tudja, hogy mennyire vagyok spontán…semennyire. Most mégis nem, hogy egy de két teljesen váratlan dolog is belepottyant az életembe, úgyhogy most ezeket élvezem óvatosban.

Kedden irányba veszem Siófokot és meglátogatom a Tituszt, a cél egy vááááááááááááá nagyon jó lesz, már nagyon be vagyok sózva. Csak ülnénk már a vonaton. Aztán a lábaimat is belelógicálom a Balatonba.

Jah amúgy rendeltem két cipőt, persze egyik sem jó rám…nyilván, nem is értem miért vagyok ilyen csökött agyú, hogy még próbálkozom a neten cipő vásárlással, én akinek annyira béna lába van…de megoldottuk, ma két email és 3 telefon…szerdán vissza viszik és a mánit is visszakapjuk. Ez egy szar kör volt. Lassan el kéne mennem bőröndöt venni, meg majd el kell kunyiznom a Nickyét is. Bár mondtam Nyestnek félig üreset kell kivinni, mert hát hogyan hozunk jó cuccokat haza. Nekem elég lenne egy fogkefe, fürdőruha, pacsker és a napszemüvegem. A többit majd kint beszerezzük. :))))) Kicsit összerúgtuk a port a nyaralás miatt, ez  sok szar annyira belapított, hogy elkezdtem e nyaraláson is stresszelni de aztán megnyugodtam hiszen ott aztán semmi sem lesz kötelező, ha egész nap a semmit fogjuk tenni akkor azt fogjuk, kit érdekel? Nem azért megyek ki, hogy elmondhassam minden múzeumba jártam és csináltam egy szelfit. Nekem a Vatikán elég is lesz, és a tenger. azt is kinézem magunkból, hogy legyalogolunk a tengerhez. Elvileg 40 perc vonattal…mi szeretjük a kihívásokat.

A két váratlan projektet megtartom magamnak egy kicsit, leginkább azért mert ki tudja mi lesz belőle, lehet egy hét múlva szertefoszlik minden de az is lehet, hogy nem.

Egy biztos, hogy most beteszek valami über romcsi filmet és eszem egy jégkrémet. Kicsit később pedig…talán majd aktívabb leszek.