Cím nélkül

…jò reggeltet Mindenkinek. Süt a naaap! Egy jò szerdánál nincs is jobb. 7:28 3metrò az emberek többsége hozza a formáját, mert már most büdik. Tudom bunkò vagyok de ôk nem érzik magukon, hogy valami nem frankò. Elôttem egy kockás inges kb 160centi forma, bizonyára tele komplexusokkal mert direkt úgy áll, hogy ne lehessen tôle elfèrni. Nah de tudom ám, hogy nem ez érdekel Titeket. – nagyon kényelmesen slattyogok át az egyik metròtòl a másikig. Az új Zendás rövidfarmeromban es a karmás pòlòmban. Tegnap kicsit feltörte a lábamat a pacsker ami még nem volt rajtam egész nap. De besétáltam a várost Hòkipòkival azok után, hogy…-

Azt szokták mondani az igazság gyôz?! Jöttem, láttam, gyôztem?!

Ott ültem, mosolyogva. Egy mosolygó céltábla akit még mindig mocskolnak. Az első 5 perc után fel akartam állni. Nem tagadom, nem hiányzott ez nekem. De ha már fent ültem a 35 fokos galérián…meghallgattam a vádakat. Azon túl, hogy nem értek semmihez, hogy szar beot írok, és a személyzet utál…nos ezt még tudta fokozni a srác. Ment a fröcsögés és én álltam a sarat. Mint egy harcos. Vége lett, elment fagyizni Hókipókival aki büszkén nyugtázta, hogy fasza gyereke van. Bejártuk a fél várost, majd vissza mentem dolgozni. A nap nyugis volt.

18:23

Ma bementem egy beszélgetés, két beszélgetés, egy klassz míting és aztán mintha elvágták volna. Tudjátok van olyan, hogy elkezdtek sírni és nem tudjátok abbahagyni , ez nálam sem volt másképp…órákon keresztül. Majd meglátogattam Szepit akinél csoda finom dolgokat ettem, istenem de jó volt, megvigasztalt. Nem tett nagy dolgokat nekem mégis sokat jelentett. Megnyugodni. Igazából tudtam, hogy ez a sírás minek az előszele. Olyan szinten bemocskoltak, hogy ennyi volt.

Most itthon vagyok, nézek ki a fejemből. Minden nap erőt veszek magamon, hogy bemenjek majd de megteszem és a munkámat maradéktalanul el fogom látni. Amíg szükséges.

Aztán majd lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne lett volna. Megoldom csak figyelnem kell a jeleket. És persze nem veszem zokon ha van egy két segítő barát.

 

Jah a randim…hát ilyen egy alkalmasra sikeredett. Jött megtörtént annak aminek meg kellett, majd itt aludt de már akkor tudtam, hogy ez offos…mert én semmit se aludtam. Valamiért én csak a kanapés fiúval tudok aludni, de tudom az sem vezet sehova. Nem is akarom, hogy vezessen csak legyen itt néha.

 

Most töltök egy pohár bort és kikapcsolom az agyamat. NEM FOGOK GONDOLKODNI. Holnap reggelig biztos nem.

szembecsuklevegőtbeszívlevegőtkifúj.

 

 

Rébuszok

Ma megkértek ne beszéljek rébuszokban…sajnos nem beszélhetek másban, egyenlőre. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, ez a blog egy másik blog. Mivel a másikat továbbra is szeretném nyilvánosan használni ámbár cenzúrázott formában…ide tudom, hogy nyugodt szívvel önthetem ki a szívemet. Bármikor nektek. És egy csomó vadidegen embernek. Ha akarok nevethetek, ha akarok őrjönghetek, káromkodhatok. Bármit megtehetek. Szinte. 🙂

Elég sok dolog történt velem az elmúlt 2 hétben, amikor azt gondoljátok már nem érhet csapás akkor még kaptok a nyakatokba még több fost. Felteszitek a kérdést magatokban, hogy ezt most miért is és hogyan is? Nem tudom, azt viszont igen, hogy a sok fos után a jó jön…az a bizonyos jól megérdemelt. A Nyest is ezt mondta.

Ma felhívtam Dincit és abban a pillanatban, hogy felvette a telefont elkezdtem bőgni, szét tudtam volna harapni az öklömet, Ő meg csóri nem tudta elképzelni mi a manó történhetett. Minden. Döntsek a lakásról, döntsek a munkámról…jaah nem arról mások döntenek.

Mint tudjátok…vagy sem felajánlottak nekem egy pozíciót egy olyan mítingen ahol nem voltam jelen és a kollégáim meg nem szóltak. Majd segget csináltam a számból egy barátomnál/kollégámnál. Akivel aztán tisztáztuk a helyzetet, ezek után egy hét elteltével akkor szóltam, hogy szeretném a pozíciót, mert úgy érzem megértem a feladatra és nekem is tovább kell lépni. A mítingen mindenki hallgatott mélyen…majd másnap egy ilyen levelet kaptak a tulajok és én amire be lettem cécézve:

 

Kedves mindenki
Azért írom ezt a levelet, mert még mindig a tegnapi meeting hatása alatt állok, és így nyugodtan el tudom mondani véleményemet pár elhangzott dologgal kapcsolatban.
Gina tegnapi kijelentése számomra meglepő és sokkoló volt, és az is, hogy senki nem reagált rá semmit.
Az, hogy Ő legyen az üzletvezető és Ő irányítsa és feleljen az emberekért, véleményem szerint nem jó ötlet.  Az irodai munkát szereti csinálni és jól is végzi.
Sajnos Gina nem tud bánni az emberekkel és a pályára sincsen semmi rálátása. Például a beosztás megírásánál saját érdekeit tartja szem előtt és nem a dolgozók és a hely érdekeit nézi. Az elmúlt két hétben Gina  írta a személyzetnek a beosztást, melyet többen is nehezményeznek.
Egyik dolgozónk, Dóri nemrég felmondott, elmondása alapján akár ,még egy hónapig is maradt volna hogy ne szúrjon ki senkivel, de miután megbeszélték Ginával telefonon, hogy hogyan működjenek együtt, mennyit tud dolgozni  Dóri a felmondása alatt, a beosztásban  ez már  nem tükröződött, így csak 2 hét felmondási idejét tölti le nálunk, mondván nincsen szüksége az állandó feszültségre.
Dolgozó emberre viszont szükségünk van és lett volna, hogy a többiekről terhet vegyen le.
Orsival kapcsolatban pedig csak annyit, hogy hiányos információitok vannak.
Nem azért nem vállalja az üzletvezetést mert nem szeretne felelősséget, – Gina meg is győzte Orsit, hogy vállalja el,-  hanem azért mert Gina két nappal később meggondolta magát, hogy Ő szeretne lenni az ÜV, az Orsi meg legyen inkább irodista és tud mellette pár napot pultozni is.
Őszintén szólva ilyen irodai időbeosztás mellett már csak heti 7 nap munkával tudna annyi pénzt keresni mint most. (szerintem senki sem vállalná el)
Gina viselkedése és az emberekhez való hozzáállása szerintem nem teszi alkalmassá, hogy Üv legyen, és az emberekkel mint személyzeti felelős foglalkozzon.
Ez eddig is én foglalkoztam a személyzeti dolgokkal, ügyekkel, nem értem Gina tegnapi kijelentését sem, miszerint mostantól Ő szeretne lenni a HR es.
Albi, 
A tegnapi meetingen elhangzott kijelentésed, miszerint Ádámot is mi üldöztük el, személy szerint engem mélységesen felháborít, és visszautasítom.
Azt hiszem, hogy mindannyian pozitívan és befogadóan álltunk Ádámhoz, ezt kértük a személyzettől is és az első hónap ennek szellemében telt. Miután azok az emberek akik a legtöbb időt töltötték vele (személyzet), felhívták figyelmünket Ádám viselkedésére és arra is, hogy kezdem átvenni az Ő stílusát, elgondolkodtam magamon és a történéseken. 
Amióta itt dolgozom, minden helyzetben a TI érdekeiteket képviselem, és azon dolgozom, hogy gördülékenyen és egyre jobban menjenek a dolgok. Azt gondolom, hogy igen is kötelességem volt, hogy megosszam veletek észrevételeimet és véleményemet Ádámmal kapcsolatban, úgy ahogy tettem azt Imre esetében is és teszem most is.
Teljesen biztos vagyok benne, – az, hogy Ádám elkerült innen, – még éppen időben,- csak pozitív dolgokat hozott és hozhat  a Ház életében, és nagyon sajnálatos, hogy ez nálad úgy csapódott le, hogy mi vagyunk az összeférhetetlenek, kirekesztőek, és mi csináltuk ki az Ádámot. De végül a saját kardjába dőlt bele.
Véleményem szerint nem letolást, hanem köszönetet érdemelnénk.
Ez az Én, saját véleményem és meglátásom a dolgokról és a történésekről.
Semmi bántó szándék nincsen benne senki iránt, és te se haragudj Gina, de az én véleményem ez.
Első körben köpni s nyelni se tudtam. Nos legalább tudom mit gondol a kollégám rólam, a fasztalan. Ezt. Mert ez csak arról szól, hogy az én pöcsöm nagyobb mint az övéké együttvéve, és persze nehogy már pultosból lett gazdaságis még üv is legyen és annyit keressen mint a többiek. Szánalmas? Az.
Nézhetnék olyan oldalról is, hogy itt van ez a csaj, belevaló lelkes és előre felé szeretne haladni, mert annyi mindent szeretne kihozni a helyből. Tény, hogy nem vagyok seggnyaló és van egy faramuci stílusom de aki kiismer az tudja, hogy mikor nem szabad hozzám szólni. Mikor kell teret hagyni a kis nyuszinak, hogy ugrándozhasson a réten.
Nem tudom mi lesz, mert most némaságra ítéltek a vezetőségi tagok. Majd szólnak, hogy mi lesz a megoldás. Ki megy, ki marad. Nyugi már van B tervem. De lehet C is… ha idefajul a szitu remélem kapok egy kis segítséget.
Egyébként higgadt vagyok. Az én lelkiismeretem tiszta. Belegondoltam a legrosszabba és persze a legjobba is. Bárhogyan is alakul én csak nyertesként jöhetek ki ebből a szituból. A megalázást nem fogom meghagyni senkinek. Abban bízom, hogy a vezetőség jó döntést fog hozni, emberit. És valóban a cég érdekeit fogja nézni. Ha meg nem akkor emelt fővel, koronát igazítva továbblépünk. Amit sajnálni fogok mert szeretem a munkámat és az embereket…persze nem mindegyiket…mert azok fordítottak hátat akikről nem gondoltam volna. De ez ilyen meg lehet etetni a buta, egyszerű embereket bármivel.
Nem fogok magyarázkodni. Nem fogok köpködni. Mindenki azt hisz el ebből a sztoriból amit akar.
Annyira félreismertek a kollégáim és a családom is (az egy másik sztori), tényleg ennyire butának és egyszerűnek gondoltatok? És közben nem is, mert a sok mocsoktól erősebb lettem, akkor is ha belül nagyon fáj és ma én is lenéztem az erkélyemről…hogy megtanulhatnék repülni. De az meg kinek lenne jó? Ezeknek? Ugyan kérlek. Ekkora örömöt nem szerzek senkinek sem.
Most mennem kell, mert randim lesz, ez egy következő történet…majd holnap.
Köszönöm, hogy elolvastál.