Megfogadtam, hogy nem morfondírozom tovább, ez leginkább nekem nem jó. Szóval nincsenek kötöttségek, határok, mankók. Megpróbálok ezek nélkül továbblépni. Remélem eltűnik belőlem a kényszer, hogy írjak róla. De nem tagadom még fáj. Attól, hogy nem szedek be egy csomó bogyót, nem öblítem le vodkával és mászkálok úgy a lakásban mint egy zombie, még szarul vagyok. Őszintèn szólva belefáradtam ebbe az egészbe…a három hetes huzavonába. Nem ragaszkodhatom valakihez aki csak a kifogásokat keresi. És tudom ez most gonoszság lesz tőlem, de az egyik baràtom felregisztrált arra az oldalra ahol ő is van, természetesen belefutott. Majd felhîvott, hogy közölje jót nevetett az adatlapján, mert valami olyasmi van kint, hogy a megoldásokat keresi. Ô ezt irónikusnak találta azok után amit velem művelt. Hát neki ez volt a megoldás. Szakítani. 

Bárcsak lenne egy barátom aki rezsiért kiadnà a lakását, már mennék is.