Ismét egy verőfényes reggel…9 perc múlva indul a buszom. Már csak 8, izgalmas. Tegnap azt kívántam, hogy adjanak sok munkát a Patikában, hála az égnek Bog 11ig el is látott sok sok kiszereléssel. Miután végeztem a patikavezető csak csesztetett és piszkált. Az emberi kedvesség ismét kiütközött rajta. ” Olyan a hajad mint azoknak az öreglányoknak akiknek elbasszák a fodrászok. Őszt akarnak de kék lesz.” Hm….bevallom nem láttam még kékhajú nénikét. “Leigazolom a papírodat de szakmailag nem haladsz.” Ezt nem tagadom. De úgy nehéz haladni ha senki sem foglalkozik veled intenzíven csak 3 órát egy gyakorlaton. A Szakasszisztensektől többet tanultam mint akik magasabb szinten vannak. Hát igen, mert ők nem kezelnek le. Nem felejtették el, hogy honnan kezdték és küzdötték fel magukat. Ma már nem kéne kimennem. De mivel nem tudom, hogy a jövő hetem hogyan alakul – nem sietjük el a beoszás írást, nehogy programot tudjunk csinálni – ezért ma is kimegyek, ebben a szürke időben.

 Azt gondolom nem panaszkodom de a faszom tele van az oktatási rendszerrel. Rommá szivatnak minket és el lehetetlenítenek mindent. Nem kéne csodálkozni, hogy mindenki külföldre megy. Semmilyen más utat nem adnak. Beleszületsz a luxusba vagy kitartanak vagy elhúzol mert éhen döglesz és munkát sem találsz. Hiába akarod képezni magadat, összetaposnak mint egy csótányt aki nem tehet arról, hogy milyen ronda. Megszületik csótinak és mi onnantól kezdve utáljuk. Jó kilátások egy kiegyensúlyozott életre. 

Ketten vagyunk a buszon, ez a reggel 7:35 321-es sosem egy tömött járat. Van időm írni. 😊🙃

A lábaim még mindig nagyon fájnak, most màr nem csak járásnál hanem ülésnél is. Ma reggel a derekam is ropogott. Mint az öreglányok.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mozgólépcsőn ma reggel felfele jött a másik tesóm aki olyan arcot vàgott – gondolom a hajamra – mintha nem tudom ki lennék. Integettem…ő ezt egy fejbiccentéssel köszönte meg. Olyan érdekes az, hogy a testvéreim nem állnak közel hozzám. Szinte semmit se tudok róluk. Van egy Apám meg az unokatesómék, pár baràt és pont. Nem utálom őket vagy ilyesmi csak olyan semlegesek. Vannak, a véreim de akad olyan ember aki sokkal inkább közel áll hozzám és ő nem a vérem. Néha azért felteszem a kérdést, hogy egy két barátom hogyan lehet mèg a barátom…mindegy.

Tegnap is beszéltünk legalább 3 percig…aztán cseteltünk a semmiről.  Vagyis az én részemről nem volt az de ő nem reagált semmit. Inkább lefeküdtem aludni. És úgy döntöttem erős leszek. Belehalok de erős leszek. Nekem ez a plusz fájdalom nem éri meg. Sok időm elmegy arra, hogy hogyan kéne megmenteni ezt a kapcsolatot. Tegnap este rájöttem, hogy sehogy. Mert még mindig abban hiszek, hogy ha velem szeretne lenni akkor megoldaná. De igazàból nem akar. Könnyebb a sok dolog mögé elbújni. Elmondanám másoknak is vannak problémáik, életük és képesek megoldani mert fontosak egymásnak. Én nem vagyok az.

 Így én is koncentrálhatok csak a sulira. Ennyi. A többi meg majd megoldódik. Ha nem ebben az országban akkor egy másikban. Nagy dolog. 😂😁😎